Miközben az atomerőművek építésében érdekelt vállalatok ma is folyamatosan igyekeznek meggyőzni a – többnyire fejlett – országok vezetőit, hogy milliárd eurókat fektessenek be az energiatermelésnek ebbe a típusába, ők maguk egyre kevésbé képesek leplezni azokat a pusztító eljárásokat, amik az urán bányászatával, majd az erőművekből származó kiégett fűtőanyagok elhelyezésével együtt járnak. Ezek azután súlyos terhet jelentenek a többnyire fejlődő országokban élő emberek egészségére és a környező természetre nézve egyaránt.
A történetünk nem egy friss esemény bemutatása, hiszen több, mint öt éves, aktualitásából azonban félő, hogy ötven év múlva sem fog veszíteni, gondoljunk csak a közelmúlt AREVA francia nukleáris ipari óriásvállalatot érintő botrányokra, vagy akár a paksi erőmű bővítésének terveire.
2005. áprilisában járunk, különös csapat érkezik Budapestre a messzi Muszlimovóból, Oroszországból. A többség számára ismeretlenül csenghet a település neve, nem úgy mint hazánké a számukra, hiszen ennek közelében található a Majak nukleárishulladék-feldolgozó kombinát, ahová a Paksi Atomerőmű Rt.-ből is éveken át szállították az erősen radioaktív hulladékot, aminek következményei máig sújtják az ott élőket.
De térjünk vissza Goszman Kabirovhoz és Ramzisz Faizullinhoz, mert ők voltak azok, akik – a Greenpeace segítségével – eljöttek hozzánk, hogy a sugárfertőzött falujuk nevében elmeséljék történetüket, és tolmácsolják kérésüket a magyar kormány felé, hogy Magyarország többé ne küldjön nukleáris szemetet szülőföldjükre.
A vízfejjel született Ramzisz elmondása alapján az otthonában fontos szerepe van a Tecsa folyónak, azonban az ebbe beleengedett plutónium és hűtővíz hatására 1952-re a folyó közelében levő falvak lakosságának hetven százaléka leukémiás lett, de gyakori a gyomor-, bőr-, csont- vagy tüdőrák is. Mára megtiltották, hogy az itt élők a folyó vizéből igyanak, a környéken azonban nincs más vízforrás.
Az elmúlt negyven év alatt csaknem 300 ezer embert ért nagy dózisú sugárzás a környéken és összesen 350 millió Curie értékű sugárzó anyag került a vízbe. Ez több mint négyszerese annak a mennyiségnek, amely a csernobili baleset idején jutott a környezetbe. 2003. január 1-jén Majak létesítményét, üzemeit a lakossági tiltakozások miatt bezárták. A hulladék elhelyezésére szolgált szomszédos Karacsáj tó ma a Föld legerősebben szennyezett helyei közé tartozik, aminek következtében a rák, a születési- és fejlődési rendellenességek, stb., máig általánosak az itt élők körében.
A két sugárbeteg férfi a miniszterelnöknek három ajándékot hozott: Muszlimovóból származó földet, egy üveg vizet és egy rénszarvas agancsát. Sajnos nem sikerült átadniuk ezeket Gyurcsány Ferencnek, és a környezetvédelmi menedékjogra való kérésüket sem hallgatta meg a miniszterelnök, ehelyett a katasztrófavédelem fogadta őket, majd a rendőrség letartóztatta mindkettőjüket gyülekezési joggal való visszaélés címén.
Miért kellett most újra elmondanom ezt a történetet? Az első ok az, hogy újra, és újra szembesülnünk kell azzal, hogy embereknek milyen árat kell fizetniük azért, hogy mi kényelmesen, sokszor sajnos pazarlóan éljük mindennapjainkat. A második, hogy ne engedjük, hogy ez megint megtörténhessen.
Ezért egy pillanatra oltsd le a villanyt a kedvükért.