Csodálkozom, hogy ebben a témában nem született még írás. Bár őszintén szólva annyira még sem csodálkozom, mert alapvetően ez az, amiről nagyon kevés szó esik.
Támogató toborzás….. miért mellőzött annyira ez a téma? Mindenki beszél a Greenpeaceről, az aktivistákról, akik vagányabbnál vagányabb akciókban vesznek részt és halált megvető bátorsággal néznek szembe akár egy atomvonattal, vagy éppenséggel hetekig képesek télen a Zengőn ücsörögni egy fához kötözve, hogy megakadályozzanak egy környezetkárosító beruházást. Senki nem vitatja, hogy nagyszerű emberekről van szó, akik ebben az „elanyagiasodott világban” (micsoda giccses kifejezés) még képesek pusztán meggyőződésből, mindenféle anyagi juttatás reménye nélkül cselekedni.
De vajon hogy van erre lehetőség? Honnan van a pénz? Na és most néhányan összerezzenünk. Pénz? Minek erről beszélni? Hagyjuk ezt a témát!
Az mindenki számára egyértelmű, hogy a jelenlegi rendszer mozgatórugója a pénz. Nyíltan még sem beszélünk róla. Az nem számít, hogy a televízióból, a rádióból, az internetről, az utcáról és gyakorlatilag majd nem mindenhonnan özönlik felénk az üzenet, miszerint pénz nélkül senki vagy. Ha ennyire meghatározza az életünket a pénz, akkor még is miért ne lehetne nyíltan beszélni róla? A pénz amit annyira szeretünk, ami tulajdonképpen minden problémánk megoldása. Akkor miért kellemetlen beszélni róla és miért kapcsolódik hozzá annyi negatív érzés? Azért mert sokaknak nincs? Kötve hiszem. Akiknek nincs futnak utána, akiknek meg van körmük szakadtáig ragaszkodnak hozzá és félnek, hogy egy napon elveszítik. Ne haragudjatok meg az általánosításért, tudom, hogy sokan vannak, akiknek nem feltétlenül ilyen a viszonya a pénzhez, de direkt sarkítom a dolgot.
Azt hiszem egy elég elcsépelt mondat az is, hogy a pénz csak egy eszköz, és mint minden eszköz, rajtunk múlik, 
hogy hogyan kerül felhasználásra. Mondjuk az is érdekes, hogy ez egy elcsépelt mondat, de valahogy a mai napig nem tanultuk meg ezt a leckét, valahogy a pénz egy olyan hatalommal rendelkezik, amely képes uralni az egész emberiséget és ezáltal egy egész planétát. De miért így? Miért van bizonyos dolgokra pénzünk és bizonyos dolgokra, meg szinte egyáltalán?
hogy hogyan kerül felhasználásra. Mondjuk az is érdekes, hogy ez egy elcsépelt mondat, de valahogy a mai napig nem tanultuk meg ezt a leckét, valahogy a pénz egy olyan hatalommal rendelkezik, amely képes uralni az egész emberiséget és ezáltal egy egész planétát. De miért így? Miért van bizonyos dolgokra pénzünk és bizonyos dolgokra, meg szinte egyáltalán?Na és ennyi pénzről való elmélkedés után visszakanyarodnék az eredeti témámhoz, vagyis a Greenpeacehez. Érdekes, hogy erre nem annyira számítunk, hogyan lehet összehozni a kettőt? Ez majd nem szentségtörés. Pedig nem ez a célom, nem szeretnék senkit megbotránkoztatni, sőt egyetlen célja az írásomnak, hogy megosszam másokkal a gondolataim.
Szóval szuper, hogy vannak aktivisták, szuper, hogy a szervezet tud finanszírozni kampányokat, szuper, hogy fizetni tud lelkes embereket, akik sokszor a nap 24 óráját a környezetvédelemnek szentelik és mennyire szuper, hogy mindezt kormányok és hatalmas multik támogatása nélkül képes véghezvinni.
Sokan ezt teljesen természetesnek tartják: „Persze, hát ezt nem is lehet másképp!”
Mi is így látjuk, ezt nem is lehet másképp.
Ezzel zárnám most soraimat, mert úgy érzem ez az írás kicsit hosszúra sikeredett és ha most kezdenék bele a támogató toborzásba, akkor nem kapna akkora figyelmet, amekkorát szerintem megérdemel.
Legyen ez egyfajta gondolatébresztő és ne aggódjatok, folyt. köv. nagyon hamarosan!
