Mióta a dél-jakartai hatóságok múlt héten azzal fenyegettek meg minket, hogy bezárják irodánkat, csapatunk mindent megtett annak érdekében, hogy erre ne kerülhessen sor. Rengeteg támogatást kaptunk az indonéz civil társadalom vezetőitől. Szoros együttműködésben más szervezetekkel – mint pl. Indonézia Jogsegélyszervezete és a WALHI/FoE Indonézia – próbáltuk tisztázni a kormánnyal a helyzetet. Benyújtottunk minden papírt, amelyek igazolják, hogy hivatalosan bejegyzett szervezet vagyunk Indonéziában, irodánk épületét pedig a helyi hatóságok engedélyével, és főbérlőnk jóváhagyásával használjuk.
Olvasd el múlt heti blogbejegyzésünket a fejünk felett lebegő bezárásról
Az elmúlt napokban barátságos megbeszéléseket folytattunk a kormányhivatalnokokkal, akik azt mondták, nem kimondottan minket akartak kigolyózni, csupán az épülethasználati szabályzatok betartatására törekszenek, és így találtak meg minket.
Mivel több ízben megpróbálták ellehetetleníteni munkánkat, mert nyomást gyakoroltunk az olyan vállalatokra, mint az APP (Asian Pulp and Paper), természetesen némi kétkedéssel fogadtuk eme kijelentést.
Az állami újságok november 14.-én arról értekeztek, hogyan fogják a dél-jakartai hatóságok „leplombálni” irodánkat. Csapatunk gyorsan felkészült a legrosszabb esetre, és elfogadtunk néhány nagylelkű ajánlatok, amelyek átmeneti szállást kínáltak számunkra, – habár gyakorlatilag bárhonnan végezni tudjuk munkánkat.
Míg a csapat egy része a várható bezárásra készítette elő az irodánkat, a többiek hétvégén is folytatták a kampánymunkát Indonézia különböző részein. Többek között egy műhelyt is tartottunk Közép-Szumátrán (Riau tartományban) egy helyi civil partnerrel, amelynek központi témája az volt, hogyan tudnák növelni termelékenységüket a pálmaolajjal foglalkozó kisgazdák.
Egy készségfejlesztő civil újságírói műhelyt is tartottunk Bandungban, Nyugat-Jáván, a világ legszennyezettebb folyójáinak (pl. Citarum folyó) partján élő helyi közösségek számára.
Továbbá a helyi csoportokkal és közösségekkel együtt megünnepeltük a kormány döntését, miszerint elhalasztják a (Jáva és Szumátra között található) Bangka-szigetre tervezett atomerőmű-építését. A héten Baliban megrendezendő ASEAN csúcs előtt pedig a következő üzenetet küldtük az ÁZSIAI államfőknek: „Nem akarunk nukleáris ASEAN-t.”
Így az előkészületekkel és akciókkal teli sűrű hétvége után hétfő délelőtt a Greenpeace irodában vártuk, hogy a hivatalnokok bezárják a helyiséget – de ők nem jöttek el.
Rövid sajtókonferenciát tartottunk az iroda előtt összegyűlt újságíróknak, és elmagyaráztuk, hogy együttműködtünk a helyi hatóságokkal, és hogy szervezetünk az összes helyi és állami szabálynak megfelel. Azt is közöltük, hogy fél éven belül egyébként is át akartunk költözni egy számunkra sokkal alkalmasabb helyre. Az újságírók ezután elmentek a körzeti hatóságok sajtótájékoztatójára, ahol a hivatalnokok is azt nyilatkozták, hogy együttműködtünk, és megadják számunkra a kért plusz időt a költözésre.
Ezúttal csalódást okoztunk azoknak, akik el akarnak hallgattatni minket. Mostanra tudniuk kell, hogy a Greenpeace-t soha nem akadályozhatják meg abban, hogy megmutassuk a világnak, hogyan teszik tönkre ennek a gyönyörű országnak az utolsó megmaradt erdőit. Mi az indonéz nép jövőjéért harcolunk, és közvetlenül támogatjuk Yudhoyono elnököt, aki kötelezettséget vállalt arra, hogy elnöki mandátumának végéig (2014-ig) megállítja az erdőirtást.
Nur Hidayati (Yaya) Indonéziát képviseli a Greenpeace dél-ázsiai szervezetében.
Fénykép: Atomerőmű ellenes megmozdulás Indonéziában, 2011 november 13.-án.
(Eredeti blogbejegyzés: Nur Hidayati, 2011. november 15.)
