Greenpeace Magyarország

Belegondoltál már, hogy miért mennek el mindig?

A vörösiszap-tragédia kapcsán különösen bosszantó volt az a hamis szembeállítás, miszerint vannak a "szakértők" és velük szemben a butuska, frusztrált zöldek.

Az idézőjelbe tett szakértők a hivatalos szakértők szoktak lenni, akik valamilyen jól hangzó cím birtokában, joviális tekintéllyel, atyáskodóan magyarázzák el, miért van minden úgy jól, ahogy van. Ha ez lehetetlen (mint az iszapnál), akkor „felelősen” nyugalomra intenek: nincs nagy baj, és azt a kicsit is remekül fogják kezelni – akik előidézték.

A mai Népszabadságban megjelent cikkben azt próbáltam összeszedni, hogy miért ordas nagy hazugság (jobb esetben tévedés) ez, a konkrét példa esetben (vörösiszap) meg úgy általában.

Itt lehet elolvasni.

Idén októberben immáron 16. alkalommal hozta nyilvánosságra „Guide to Greener Electronics” című átfogó jelentését a Greenpeace International. Az útmutatót azért hozták létre 2006-ban, hogy a fogyasztók olyan óriásvállalatokat tudjanak zöld szempontok alapján összehasonlítani, mint az Apple, a Nokia vagy a Panasonic. Mert végső soron e vállalatok sorsa az mindenható fogyasztók kezében van.

Mivel is kezdhetném a legújabb/legjobb újrapapíros kiadványunk bemutatását? Talán mindjárt azzal, hogy a Greenpeace akkor sem bort iszik és vizet prédikál, ha éppen az erdők védelmének üzenetéről van szó, amit történetesen papíralapon is szeretnénk terjeszteni.

Néhány tudnivaló a füzetről: 3000 példányban készült, ennek össztömege 73 kg, a 100%-ban újrahasznosított papír használatával megspóroltuk:

• 2 db fát a kivágástól

• 2 kg szennyező anyagot

• 2485 liter szennyvizet

• 65 kg üvegházhatású gázt

• 320 kW energia felhasználását

Ennél ezerszer jobb videóknak csináljuk most a magyar feliratát (úgyhogy maradjanak velünk!) de azért ez is aranyos:

A november elseje az Amerikai Egyesült Államokban egyet jelent a Halloween ünnepével, és az ezzel járó ijesztgetésekkel. Ennek alkalmából mi is úgy döntöttünk a Greenpeace-nél, hogy összegyűjtjük az USA néhány vállalatát akik mostanában kiveszik a részüket a rémisztgetés nemes hagyományából.

Pizza horror módra:

A Pizza Hut frissen tálalja az őserdők megsemmisítését... Meglehetősen félelmetes felfedezni, hogy ebben a gyorsétteremben minden egyes pizza elfogyasztásával hozzájárulunk az őserdők elpusztításához. A hideg futkározhat annak a hátán, aki itt ebédel, tudva azt, hogy minden harapással közelebb kerülünk olyan élőlények eltűnéséhez, mint az orangutánok, szumátrai tigrisek, illetve nap medvék.

Mindez azért van, mert egy kísérteties vállalattól, a Sinar Mass-tól vásárolják a pálmaolajat, akik a gyorsétterem feneketlen étvágyát az indonéziai őserdők kiirtásával elégítik ki.

Az ajkai/kolontári vörösiszaptározó katasztrófája mobilizálta a romániai Verespatakra tervezett óriás cianidos aranybánya elleni kampányt is.

Ezen az oldalon emailben megsürgethetjük az RMDSZ-t, hogy lendítse át a holtponton a román parlamentben elakadt cianidos bányászati tilalmat. A Greenpeace már segített a magyar cianidos bányászati tilalom megalkotásában, most itt az idő, hogy segítsünk
Romániának is! Írj egy levelet kérlek az RMDSZ vezetőinek, hogy cselekedjenek, mielőtt nem késő! A megelőzés middig sokkal olcsóbb, mint a kármentesítés! És emberéletekbe sem kerül!

Így került elénk újra a nyáron indított klassz webes kampány is, aminek lényege az, hogy arcunkkal vállaljuk, hogy nem akarunk cianidos aranybányát Verespatakra. A taktika pedig az, hogy UNESCO világörökségi védelmet kérünk neki.  

Ezen a honlapon Románia kulturális és örökségvédelmi miniszterétől, Kelemen Hunortól kérhetjük, hogy tegyen meg mindent, hogy Verespatak az UNESCO világörökség része lehessen.

Nem kell hozzá semmi, csak pár használt pizzás- vagy egyéb kartondoboz, 4 filc és egy digitális fényképező.

Ha ide elküldjük a képeket, akkor felkerül a többi mellé: poze[kukac]rosiamontana.org

Néhány példa inspirációnak - ebédidőben megcsinálható!

Nyomjátok, csatlakozzatok, terjesszétek! S irodánkban a ma elkapott munkatársak megtekinthetőek itt:

Számos, a biodiverzitás, az emberi jogok és az éghajlat védelméért harcoló, valamint az őslakosokat képviselő civil szervezettel együtt a Greenpeace felszólította Indonézia és Norvégia kormányát, hogy számolják fel a kiskapukat abban az egymilliárd dolláros megállapodásban, melynek értelmében az indonéz kormány azonnali moratóriumot rendel el természetes erdeinek további felszámolására.

Olyan ültetvények telepítése miatt, melyekből pálmaolajat, valamint papírt állítanak elő, a jelenlegi állami engedélyezés és az illegális fakitermelés elpusztítja Indonézia szénben gazdag tőzeglápjait és esőerdeit. Ezek felszámolása jelentős mértékben járul hozzá az éghajlatváltozáshoz, ráadásul az őslakosok területeit és jogait is megsértik, ami társadalmi feszültségekhez vezet. Mindemellett a veszélyeztetett fajok természetes élőhelyei is egyre szűkülnek.

Tegnap beszéltem telefonon Zacher Gábor toxikológus főorvossal, aki az iszap kapcsán volt külső szakértőnk. Igen jó fickó, és jól láthatóan pontosan érti a dolgát. S ha már, akkor megkérdeztem, hogy a városi viciklizés a szmog szempontjából mennyire veszélyes? Vannak ugye mindenféle videók meg okosságok, miszerint mivel a bringás magasabbról veszi a levegőt, ezért ő jobban jár, mint egy autós, meg mivel mozog gyorsaban kiürül a szervezetéből meg ilyenek. Közepesen voltak meggyőzőek.

Nos, azt mondta, hogy a maszk az kell, de anélkül sem olyan vészes a dolog. Ha már benn van az ember a városban, ahhoz képest nem lényeges plusz terhelés, amit tekerés közben kap tüdőre az ember. Maszkom mindenesetre rövidesen lesz megint.

A Monsanto szerint a világ nem került az eladási listák élére, és az írónő sem a legújabb J. K. Rowling. Akkor meg minek ez a felhajtás?

Ez a könyv a génmódosított organizmusok előállításában piacvezető vegyipari vállalat, a Monsanto története. Mikor kézbe vettem a kötetet, az első gondolatom az volt, hogy bármilyen fontos is ez a téma, a több száz oldalnyi írást egy cégről nem fogom a legizgalmasabb olvasmányaim közé sorolni. Tévedtem.

Adott egy jelentős vegyipari konszern, ami a vietnami háború révén hatalmas bevételekre tett szert, és ehhez mindössze az őserdők irtásához szükséges vegyszert kellett gyártania. Mellékes körülményként az Agent Orange nevű anyag több tízezer katona rákos megbetegedéséért és a helyi lakosságot tömegesen sújtó születési rendellenességekért felelős mind a mai napig. Mint kiderült a Monsanto tudatosan meghamisította a dioxinok egészségügyi kockázatait vizsgáló jelentéseket.

Az Obama kormányzat kezdetben alábecsülte a Macondo kútból kiömlő olaj mennyiségét – állítja egy közelmúltban nyilvánosságra hozott jelentés. Röviddel az olajfúró platform felrobbanása után a Fehér Ház megtiltotta a szennyezés mértékéről szóló jelentés kiadását.
Barack Obama amerikai elnök túlzottan elfogultnak bizonyult a BP óriásvállalat képességeivel szemben, mely szerint az megfelelően tudja kezelni a Mexikói-öbölben bekövetkezett katasztrófa következményeit – olvasható egy közelmúltban nyilvánosságra hozott jelentésben. Az ügy kivizsgálására létrehozott bizottság állítása szerint a kormány az első 10 napban alábecsülte a katasztrófa mértékét és nem tett meg minden tőle telhetőt az olajfolt terjedésének megállítására.

További vádak is érték Washingtont. Röviddel az olajfúró platform felrobbanása után a Fehér Ház blokkolt minden, a szennyezés mértékéről szóló jelentés kiadását. A tudósok nem hozhatták nyilvánosságra a valós adatokat az olajkiömlés mértékéről.

Két hónapnyi vendégeskedés után könnyes búcsút vettünk a Karboszaurusztól, és Ő hazatért szülővárosába, Hamburgba. Több, mint 1300 kilométert tettünk meg, 18 órát utaztunk, hogy visszaszállítsuk, és ha már ott voltunk, körbevezettettük magunkat Európa legnagyobb Greenpeace-központjában is.

"A legfurcsább az energiapazarlásban, hogy nem tartjuk furcsának."

Mindenkinek megvannak a személyes okai, hogy miért küzdjön. Számomra az, hogy egy mozgó olajfúró hajó elé ugrottam, nem csak a természetvédelemről, a klímaváltozás megállításáról szólt, hanem a békéről is. Függésünk az olaj üzemanyagoktól, konfliktusokat teremt, korrupciót szül a politikában és életeket tesz tönkre.

Egy félig brit, félig iráni házban nőttem fel. A szüleim majdnem mindenért egymást okolták, az imperializmustól kezdve, a rossz vacsoráig, a lista soha véget nem érő volt. Tipikus példája egy rossz házasságnak, ahol a kulturális különbség csak olaj volt a tűzre a legkisebb vitákban is. De mégis, egy téma volt, ami újra és újra felmerült. A történet egészen visszanyúlik az 1950-es évekig – jóval, mielőtt én megszülettem – és az olajról, valamint a BP-ról szól.

A múlt héten történt vörösiszap-kiömlés óta a Greenpeace sok aktivistája utazott el a katasztrófa sújtotta területekre. Segítettek a folyadék-mintavételezésben, mérték a levegő tisztaságát és a vízminőséget, felvételeket készítettek illetve a helyi lakosságnak való közvetlen segítségben is részt vettek. Amivel a helyszínen szembesültek, az egyszersmind felkavaró, elszomorító és dühítő.

Olyan helyeken is ott van a vörösiszap, ahova eredetileg ki sem ömlött. Devecser határától 5 kilométerig vörös az autóút a sok kihordott iszaptól. A településről való kilépéskor ugyanis senki nem mossa le a távozó járműveket. Az Ajka felé vezető út, és mellette a növényzet vöröslik a szennyezéstől. Ráadásul még Ajkán is parkolnak olyan autók, amiknek a kerekén ott virít a vörösiszap. Az ilyen mértékű felelőtlenségnek még senki sem tudja milyen ára lesz a jövőben.

A legmegdöbbentőbb dolog talán mégis a tájékoztatás teljes hiánya. A lakosság nagy része továbbra is maszk nélkül végzi a megszokott napi tevékenységét vagy saját otthonának tisztítását. Ebédjüket sokszor kint fogyasztják el a szabadban, miközben a száraz idő miatt a szennyezett por száll a levegőben mindenütt. Van, akinek keze és lába is meg van égve, de továbbra is kesztyű nélkül, vagy lyukas cipőben végzi a munkáját. Többen panaszkodnak arra, hogy nagyon fáj a szemük, de védőszemüveget senki nem tud adni nekik.

Nem csak a helyi lakosság nincs tisztában a szennyezés káros hatásaival és a védekezés lehetőségeivel. A katasztrófavédelmi feladatokat ellátó emberek sem viselik néha a védőfelszereléseket, illetve egyikük aktivistáinktól kérdezte meg, hogy milyen típusú maszkot kéne használnia. A helyiek pedig nem kapnak válaszokat, és nem tudják kihez fordulhatnának segítségért. Elképesztő szervezetlenség mindenütt.

Nem csak a segítségre szorulók nem kapnak tájékoztatást, de még azok sem, akik azért utaznak le a helyszínre, hogy segítséget nyújtsanak. Sok szeretnének tenni valamit, de ott nem tudják megmondani, hogy pontosan hol van szükség a segítségre.

A szakértők folyamatosan érkeznek a helyszínre, mindenki a felelősöket keresi, az egész világ ránk figyel és a média is napi 24 órában a vörösiszap katasztrófával foglalkozik. A helyi lakosság viszont nem tudja mit lélegzik be, mi kerül a szemébe, mivel van elárasztva az otthona és mit kéne tennie. Azonnali teljes körű tájékoztatásra és gyakorlati tanácsokra van szükség, nem pedig üres, ám megnyugtató szavakra.

Néhány hírt találtunk arról, hogy a "szakértők"- például Juhász Árpád geológus a klubrádión- szerint a Greenpeace alaptalanul riogat, hiszen nincs is radioaktív sugárzás az iszapkatasztrófa helyszínén.

Mivel egy büdös szót sem szóltunk rádioaktivitásról, ezért az ilyen reakciók elég bizarrok, de tovább is van.

Aztán különböző hivatalos szervek - pl itt a katasztrófavédelem - pedig méréseinket és következtetéseinket kritizálják, többnyire azzal, hogy hülyék vagyunk ilyen magas szintű szakmai kérdésekhez. Sőt felelőtlenek is, hiszen pánikot keltünk, pedig se az iszap nem különösebben káros, a nehézfémek -szerintük- határérték alatt vannak, se a por, hiszen annak aránya is határérték alatt van, lásd a fenti linket.

Tény, hogy mi nem tudtunk sok helyről mintát venni, (mint például az MTA múlt pénteken, nagyon helyes módon), és az is tény, hogy szabad országban élünk, bárkit lehet kritizálni.

De nem furcsa, hogy kilencedik nappal a katasztrófa után a pH értéken túl még mindig semmilyen hivatalos tájékoztatás nincs arról, hogy ott és a környéken mit lélegeznek be az emberek, mi szárad a bőrükre, mitől van fémes íz a szájukban? Hát hogy lehetséges ez? Vannak a Greenpeace mérései és  Pannon Egyetemé, és slussz. A katasztrófavédelem most megmondta, hogy mi autodidakta módon mértünk, ezért azokat leszarják. Hogy miként mértünk? Azt persze nem tudják, pedig a Greenpeace negyven éve foglalkozik veszélyes anyagokkal, és gyanítom, a magyar hatóságok boldogan elcserélnék a kütyüiket a mieinkre.

A lényeg: szerintetek mennyire okés pánikkeltéssel vádolni azt, aki megnézi és nyilvánosságra hozza, hogy mi van ott a földeken, mit lélegeznek be az emberek, miközben ők meg semmit nem hoznak nyilvánosságra?

Mikor vedlik le az állami hivatalok a például Csernobil után ismert attitűdöt, hogy eltitkolják a bajt, "nehogy baj legyen"? Ehhez ki kell halni egy nemzedéknek? 

Miért a Greenpeacere van szükség ahhoz, hogy tudjuk, mit lélegzünk ott be, mi szivárog le a talajba?

Sajnos ebben is nekünk jutott az úttörő szerep, pedig már kilenc napja, hogy kifolyt az a borzalom, és benne állnak az emberek, gőzeit, porait lélegzik be.

A Greepeace szakértői összeállították, hogy az iszapról és poráról eddig rendelkezésre álló információink szerint milyen védőfelszerelésre van szükség, mi történik, ha mégis mérgezés lép fel, mit lehet ellene tenni, milyen tünetei vannak.

Összeállításunk itt olvasható. Juttassátok el mindenkinek, aki a zónában járhat.

Egyébként meg: greenpeace.hu/vorosiszap

ahol sok más civillel mi is ott voltunk a Túra a megújulókért első állomásával.

Ahol a mérges iszap katasztrófát okoz, ott aluminiumgyártás van. Ahol aluminiumgyártás, ott aluminium fogyasztás is. Ahol pedig alu...., szóval ott jó sok dobozos üdítő van.

A Humusz hárompercese:

Az idei Nemzetközi Akciónapon több, mint ötezer esemény kerül megrendezésre szerte a világon, beleértve a korallzátony tisztítást és a kerékpáros szumóbirkózókat is. Mindezt azért, hogy felhívják a figyelmet a klímaváltozás súlyosságára.

A tavalyi évben ez az esemény volt a legnagyobb politikai célú megmozdulás a bolygó történetében. Ehhez kapcsolódott a  képen látható, budapesti klímafürdő is. Most úgy tűnik, hogy az idei még ezt is felül fogja múlni.

Az amerikai székhelyű 350.org péntekig összesen 5249 tervezett esemény programját dokumentálta. Az megmozdulásokat szorgalmazó szervezet neve abból a célkitűzésből szármozik, hogy az emberiségnek 350 ppm alatt kell tartania a légköri üvegházhatású gázok koncentrációját.(ez jelenleg 390 és emelkedik)

De nézzük csak, mi találtak ki a szervezők a Föld különböző pontjain: