Kedves Barátaink,
micsoda nyár... A szövetségi tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy átéltük az emberi történelem 6 legmelegebb hónapját, illetve a legmelegebb évet és évszázadot. 19 nemzet hőség rekordot állított fel; Pakisztánban a hőmérő higanyszála elérte az 53C fokot; ez mindenidők legmagasabb mért hőmérséklete Ázsiában. És semmi absztrakt nincs ezekben a számokban. Moszkva fulldoklott a szmogtól és a hőhullámoktól, nem is beszélve az erdőtüzekről. Fél Pakisztánt pedig elmosta a példa nélküli árvíz. És ez csak a fele mindennek.
Ezen a nyáron az U.S.A. szenátusa úgy döntött, hogy továbbra is fenntartják a 20 éves egyetértési rekordot arról, hogy semmit sem tesznek a globális felmelegedés ellen. A globális felmelegedés nem véletlen. Mi, a leghatalmasabb és legnagyobb profitot termelő iparág ellen lépünk fel. Azokkal a vállalatokkal szemben, akik egekbe szökő bevételi rekordokat állítanak fel a fosszílis tüzelőanyagokból, és nem fogjuk elérni a célunkat, ha szépen kérjük őket. Olyan akciókra van szükségünk, amik visszatarthatják a nagy olaj és szén vállalatok pénzügyi hatalmát. Ez a lépés sorozat az egyetlen reményünk, és szükségünk van mindenki segítségére.
Csoportok az egész világon csatlakoznak a Global Work Party-hoz 2010.10.10-én. Ez egy demonstráció lesz, ahol azt kívánjuk hangoztatni, hogy már nagyon sok megoldást találtunk a klímaváltozás problémájára. Ez a nap nem csak arra lesz jó, hogy napelemeket tegyünk fel, hanem arra is, hogy megszégyenítsük a politikai vezetőinket, mondván: „Mi megyünk dolgozni. És ti?”
Ezalatt az országban ügyvédek és közösségi csoportok fognak harcolni az új szénerőművek ellen, aktivisták igyekeznek majd elérni, hogy a bankok ne adjanak kölcsönöket vállalati bűnözőknek, a városi tanács pedig megpróbál megoldást találni arra, hogy hogyan tudnák saját városukat hatékonyabbá és rugalmasabbá tenni. Ez az első és alapvető lépés, egy hosszútávú fejlődéshez.
De amennyire szükségesek ezek az erőfeszítések, annyira nem elegendőek. Elérünk ugyan fejlődést, de még mindig nem olyan gyorsan, mint amilyen ütemben romlik a fizikai helyzet. Az idő nem a mi oldalunkon áll, ezért úgy határoztunk, hogy a tömeges közvetlen megmozdulásoknak kell a legnagyobb szerepet játszania a tervünkben. Ahogyan azt a választó- és a civil jogok megszerzése, valamint a vállalati globalizáció ellen tettük és minden esetben komoly sikereket tudtunk vele elérni.
A történelem azt mutatja, hogy sokkal eredményesebbek lehetünk, ha személyesen állunk a média és a politikusaink elé. Sosem lehet tudni, melyik esemény fog végérvényes szociális változást hozni. De két dolgot biztosan tudunk. Az első, hogy közösen kell cselekednünk, a másik pedig, hogy ha sok ész dolgozik együtt, okosabbak leszünk. Gondolkodjatok el, milyen akcióval tudnánk eredményesebbek lenni, és küldjétek el nekünk. Itt van néhány irányvonal:
· Az akcióinknak követniük kell Gandhi, Martin Luther King Jr., és más békés protestálók irányelveit. Erőszak és vagyon rongálás nélkül.
· Figyelemfelkeltő akciókra van szükségünk, nagy közönséggel. Százakban, ezrekben gondolkozzatok. Tehát ne olyan taktikákra gondoljatok, amit pár specialista tud véghezvinni. Nem fognak több százan búvárkodni vagy hegyetmászni.
· Egy pillanatig sem gondoljuk, hogy mi fogjuk fizikailag leállítani a tüzelő- és üzemanyag gazdaságot. Ez túl nagy falat lenne. Szimbolikus célokat kell kitűznünk, például a széntüzelésű erőmüvek esetében, azt kell megmutatnunk, hogy nincs szükségünk erre az erőforrásra és így leállítani a szén ezen felhasználási módját.
· Az akciókat össze kell hangolni a helyi szervezetekkel és aktivistákkal.
· Olyan taktika kell, ami odavonzza a nézőket, nem pedig elidegeníti őket. Egy működő terv kell ahhoz, hogy a provokáló személyeket távol tartsuk és bevonzzuk azokat, akik tényleg hatással lehetnek a tömeg többi tagjára. Fegyelmezettségre van szükség.
· Az ötleteinknek és terveinknek hangot kell adnunk, nem pedig titkolóznunk. A munkánknak törvényesnek és jogilag támogatottnak kell lennie; a módszereink nem lehetnek meglepőek.
· A szépség számít. A világ szépségéért harcolunk, amit ellopnak tőlünk az ellenfeleink. Ezzel egyidőben meg kell céloznunk a szíveket és az elméket.
Figyeljünk arra, hogy bár minden csoportnak vannak nemzetközi műveleteik, most csak Amerikára fókuszálunk. Erre két okunk van. 1. A világ egyes részein az aktivisták már így is remek munkákat végeztek, amikből sokat tanulhatunk. 2. Amerika vezetőszerepet játszik a világ dolgaiban, ebben is úgy kellene viselkednie, hiszen ők a legnagyobb okozói a klímaváltozásnak.
Arra is figyeljünk, hogy ez a levél ugyan 3 környezetvédő csoporttól érkezett, azt szeretnénk ha ez a harc nyitott lenne mindenki számára. Boldogan dolgozunk együtt bármilyen szevezettel, akik ugyanazokért a célokért küzdenek, mint mi. Sőt, úgy gondoljuk, hogy a csoportok közötti határokat átlépve, egymás tapasztalatait és ötleteit megosztva, okosabbak és ügyesebbek lehetünk. Megteszünk minden tőlünk telhetőt, de kérünk titeket, hogy amennyiben érdekeltek vagytok az ügyben, vegyétek fel velünk a kapcsolatot.
Létrehoztunk egy külön e-mail címet az ötleteknek: climate.ideas@gmail.com
Magyarul pedig Vay Mártonnak írjatok: vm@greenpeace.hu
Előre is köszönjük mindenki részvételét!
Phil Radford, Greenpeace USA
Becky Tarbotton, Rainforest Action Network
Bill McKibben, 350.org
fordító: Méhes Martina
Szentendrén sétálgatva sok mindenbe belebotolhatunk. A hangulatos utcák, kellemes cukrászdák nyüzsgő éttermek mellett Marcipán, festmény, vagy akár mikro kiállításokba is, de szeptember 22-én szerdán más különlegesebb lehetőségekkel is találkozhattunk a Dunakorzón. 
Nemrég bemutattunk egy 
Sziasztok! Sanyi és Betti vagyunk, még soha nem jártunk eddig a SZIN-en. Sőt még semmilyen fesztiválon sem. (Na jó, Sanyi 10 évvel ezelőtt már járt egyszer a Pepsi szigeten.) Bár erre nem emlékszem már kristály tisztán (:)), a különbség mégis kézzel fogható. Egyrészt a SZIN-en a látogatók sokkal barátságosabbak és visszafogottabbak, másrészt az óriási különbség a két fesztivál közt a környezettudatosság. Azaz nem gázoltunk térdig a szemétben, hanem szemetelés helyett szelektív és kommunális kukák hadát állították csatasorba a szervezők. Mindehhez nagymértékben hozzájárult a RE-POHÁR használata is. A Zöld Színtéren a környezettudatos standolók (köztük a Greenpeace) játékokkal, tesztekkel és egy jó beszélgetéssel külön felhívták a figyelmet ezek fontosságára. Egy hűsítőt ihattunk a a re-kocsmában, ami használt hirdetőtáblákbók és elektronikai készülékekből, régi audiókazettákból volt fölépítve. Mellette a Klímakapszulában a jövő éghajlatát saját bőrünkön tapasztalhattuk meg. A Re-textil standon nekünk már kevésbé tetsző ruhadarabokat cserélhettünk egy másik, szebbnek vélt darabra, és még sorolhatnám. A Greenpeace-standon játékokkal igyekeztük felhívni a látogatók figyelmét a környezetünkben bekövetkező változásokra, élelmiszereinkkel kapcsolatos aggodalmunkra, … a sor igen hosszú, de legfőbb mondanivalónk a problémákra való megoldások népszerűsítése: mit tudsz tenni te magad egy személyben – vagy esetleg a mi támogatásunkkal - az ügy érdekében.
