Greenpeace Magyarország

A világ minden részén jut feladat az önkénteseknek, nincs ez másként az olyan paradicsomi helyeken sem, mint a Kanári-Szigetek. Így amikor a magyar szervezettől búcsút vettem, és családommal ide költöztem nem kellett sokáig kutatnom a helyi Greenpeace aktivista csoport után. Ők azok, akik nem akarnak beletörődni, hogy a spanyol kormány szívesebben látna gázlángot és olajfoltokat azokon a vizeken, ahol ma még bálnák élnek.

A Kanári-szigetek kormánya és lakossága tiltakozik Spanyolország olajfúrási tervei ellen, hiszen azok, a szigeteken élők és környezetvédők szerint is veszélyeztetik a gazdaság alapját nyújtó turizmust, halászatot, valamint a helyi élővilágot. Madrid annak ellenére jóváhagyta a fúrási terveket, hogy Lanzarote és Fuerteventura szigeteitől kevesebb, mint 60 kilométerre kezdenék el a munkálatokat, és ez a terület fontos vándorlási útvonala a bálnáknak, és más, veszélyeztetett tengeri élőlényeknek.

Zöldmetál rovatunk igazi nagyvadat lőtt:

Szöveg:

Fóka úszik a vízben,
Mint papírsárkány
A szélben, amit isten
Engedett fel saját

Gyönyörűségére.

Kiül egy jégtábla
Felhőjére,
De az ember
Elolvasztja alóla.

Acsai Roland verse 

Zöld szempontokból is nagyon fontos.  

1.) Az emberek agyát és figyelmét le kell foglalni másod- és harmadrangú problémákkal. Ennek érdekében figyelmüket el kell vonni a valós és súlyos szociális gondokról, mégpedig olyan hírekkel, amelyek társadalmi jelentősége kicsi ugyan, de érzelmileg erősen megérintik őket. Támaszkodjunk a bulvársajtóra, amely hű szolgánk lesz.

2.) A nép úgy kell tekintsen politikai vezetőire, mint a nemzet megmentőire. Ennek érdekében (elsősorban a média segítségével) hamis riasztások és nemlétező fenyegetések tömkelegét kell rájuk zúdítani, amelyek miatt aggódni, később szorongani kezd. Ha a szorongás elérte a kritikus szintet, lépj közbe és oldd meg a (máskülönben nemlétező, illetve általad gerjesztett) problémákat. Hálásak lesznek, s önmaguk fogják kérni szabadságjogaik csorbítását.

3.) A nemzetnek mindig készen kell lennie arra, hogy valami rosszabb következik. Ennek sulykolása érdekében használd fel a „fehér” propagandát (vagyis nyíltan a kormány irányítása alatt álló médiumokat), a „szürkét” (azokat a sajtótermékeket, amelyek csak részben állnak kormánybefolyás alatt), s a „feketét” (amelyekről senki sem gondolná, hogy valójában a hatalom szolgálatában állnak). Ezek karöltve azon kell munkálkodjanak, hogy egy olyan kormány képét vetítsék a lakosság szeme elé, amely minden erejével azon munkálkodik, hogy a jövő egét beárnyékoló sötét fellegek legalább egy részét elhessentsék a nemzet feje felől. A kemény, megszorító intézkedéseket fokozatosan kell bevezetni, mert így az emberek hozzászoknak a rosszhoz, sőt: örülnek, hogy még mindig nem a legrosszabb következett be.

4.) A nemzetet meg kell győzni, hogy minden rossz, ami aktuálisan történik, az kizárólag azért van, hogy a szebb jövőt biztosítsuk számára. Vagy ha nem a számára, akkor a gyermekei számára. Az emberek reménytelenül idealisták és hiszékenyek, akik ezt az érvet („majd a következő generációknak sokkal jobb lesz, nekünk ezért kell áldozatokat hoznunk”) évszázadokon keresztül hajlandó benyelni és elfogadni.

5.) Az embereket le kell szoktatni a gondolkodásról, s arról, hogy a történésekben felfedezzék az ok-okozati kapcsolatokat. Ennek érdekében a politikai vezetők egyszerűen kell megfogalmazzák az üzeneteiket, már-már infantilis módon, minimális szókinccsel, rövid mondatokban. A hallgatóság ily módon megszokja a felületességet, naiv lesz és hajlamos az információs beetetések elfogadására.

6.) Minden adandó alkalommal az emberek érzelmeire kell hatni, nem a racionális gondolkodásukra. Bátorítani kell mindenféle emocionális megnyilvánulást, mert az érzelmeket sokkal könnyebb manipulálni, mint a rációt.

7.) Az embereket a lehető legnagyobb tudatlanságban és műveletlenségben kell tartani, mert így nem lesznek motiváltak magasabb ideálok és összetettebb tervek megvalósításában. Butítsd le az oktatásügyet, tedd korrupttá és hozd a működésképtelenség küszöbére. Egy ilyen iskolarendszer a közvélemény manipulálásának ideális eszköze. 

8.) A népet el kell zárni az objektív, korrekt és teljes tájékozódás/tájékoztatás minden forrásától. Ennek érdekében pénzügyileg támogatni kell azokat a médiumokat, amelyek butítják és félretájékoztatják az embereket, s gazdaságilag el kell lehetetleníteni azokat, amelyek ennek ellenkezőjét próbálják elérni. 

9.) A nyájszellem erősítése prioritás! Az egyénben fel kell ébreszteni a szégyen- és tehetetlenség-érzetet, s választható (pontosabban választandó!) alternatívaként ezzel szembe kell állítani az igazodási, csatlakozási kényszert. Az egyéniségeket nélkülöző nyájat mindig könnyebb irányítani, ellenőrizni és befolyásolni. 

10.) Mindent meg kell tenni az egyének megismerése érdekében. Ezt elérendő belső (és titkos) nyilvántartásokat kell felfektetni az egyén különféle (ízlésbeli, politikai, ideológiai, viselkedési) preferenciáiról, opcióiról, egyszóval teljes pszichológiájáról. Törekedni kell arra, hogy jobban megismerjük az egyént, mint ahogy ő ismeri önmagát. Fel kell használni a társadalomtudományok (szociológia, lélektan, csoportképzés pszichológiája, stb.) legújabb vívmányait céljaink elérése érdekében, de ezeket a lépéseket a legnagyobb titokban kell tartani. Megfoghatatlan, érzelmi töltetű, nagy és közös célokat kell kitűzni, amelyek alkalmasak arra, hogy lelkesítsék a tömegeket. Ha nyilvánosságra kerülnek, ezeket a törekvéseinket határozottan (ha kell: erőszakosan) tagadni és cáfolni kell.

Hihetetlen tettet hajtott végre az a hat fiatal Greenpeace-es aktivistalány, aki felmászott Nyugat-Európa legmagasabb épületének, a Shardnak a tetejére! A kontinens 5 különböző országából (Anglia, Belgium, Svédország, Hollandia, és Lengyelország) érkező lányok nem kisebbet tettek, mint elsőként hódították meg ezt az eddig bevetetlen csúcsot! Végül 15 órán át másztak mire felérték! A céljuk az volt, hogy felhívják a figyelmet az Északi sarkon megint cseszekedni akaró olajóriás, a Shell  tevékenységére. Az élő közvetítést folyamatosan 5-6 ezren követték, több mint 70 ezer ember aláírásával segítette őket!  A médiában, még itthon is, nagyon sok helyen megjelentek. (És itt  a nem franciaországi bátor aktivistákra gondolok, akik nemrég,  egy  atomerőművet foglaltak el.)  Ilyen akciókban nagyon sokszor találhattok magyar aktivistákat is  mint például   Major Dávidot Grönlandon:    vagy Karády Borit Moszkvában a Gazprom székházánál. 

Bill Darnell, aki részt vett a legelső Greenpeace akción 1971-ben Amchitka szigeténél, így kommentálta a mostani akciót: "Gratulálok a brit Greenpeace-nek és ennek a hat lánynak, akik felmásztak a Shard tetejére. Ez a videó hasonló érzéseket kelt bennem a félelemről és annak legyőzéséről, mint amiket 1971-ben Amchitkánál éreztem. Reménnyel és optimizmussal tölt el látni ennek a hat Greenpeace-esnek a bátorságát ahogy a Shell ellen lépnek fel."

Itt található a videó az akcióról magyar felirattal:

És te mit teszel a sarkvidékért?
sarkvidek.hu

Ma az általánosan elterjedt kémiai szúnyogirtás találati aránya a balatoni mérések szerint 0,2% alatt van. Vagyis a kiirtott csípőszúnyogok mellett megölnek még 99,8%-ot, a többi az éppen arra járt, az ökoszisztémában nagyon is szükséges rovart. Például a méheket és a többi beporzókat, melyek beporoznák az élelmiszernövényeinket. Pedig a vegyszeres szúnyogirtásnak van alternatívája, a biológiai, amit sok felé sikerrel használnak is.
Segíts megállítani a méhpusztulást! www.mehpusztulas.hu

Ha egy faj kipusztul, a természetes tápláléklánc sérül, ami újabb fajok kipusztulásához vezethet vagy elszaporodnak a nemkivánatos kártevők. Brazíliában a nagyarányú kajmánvadászat miatt az emberek élelmezésében fontos halak is megfogyatkoztak – hiszen azok a kajmánok ürülékében élő gerinctelenekkel táplálkoztak. Indiában, Bangladesben és Indonéziában olyan nagy ütemben gyűjtötték be a kecskebékákat és adták el az európai éttermeknek, hogy a maláriaszúnyogok száma rohamosan megnőtt. Így „kénytelenek” DDT-vel és más veszélyes vegyszerekkel irtani őket.
Az élővilág nem játék.

Pápateszér ha nem is az ország közepe, de egy valamiben vezető helyen szerepel hazánkban: itt volt megtalálható a legtöbb vízimalom az országban, szám szerint 25. Pápateszér fekvése (a Kisalföld és a Bakony találkozása, 3 patak biztosítja a megfelelő és állandó vízfolyást, a kisalföldi területek pedig rendkívül kedvezőek a búzatermesztésre) lehetővé tette azt, hogy a XVIII. és a XIX. században ilyen jelentős vízimalom ipar épült ki ebben a kis Veszprém megyei faluban. Mára sajnos teljesen megszűnt a malomipar a településen, egyes vízimalmok mára teljesen eltűntek, sokuk nagyon romos állapotban maradt meg az utókornak.

A győri székhelyű Reflex Környezetvédő Egyesület egyik hosszú távú projektje a pápateszéri vízimalmok történetének feltárása és bemutatása, tanösvény kialakítása. Szintén tervezik, hogy működőképessé tegyenek vízimalmot a településen azáltal, hogy a helyi fiatalokat bevonják a rekonstrukcióba és a későbbi üzemeltetésbe. A cél ugyanis az, hogy a felújítás a helyben lakóknak biztosítson megélhetést, az élelmiszer-önrendelkezés megteremtésével.

A projekt keretében augusztus 11 és 17 között Pápateszéren megrendezésre kerül egy vízimalom tábor, ahol az érdeklődők megismerkedhetnek Pápateszér történelmi vízmalmaival, részt vehetnek az egyik korábban működő malom 5:1 arányú működő másának elkészítésében, malomtúra tanösvény kialakításában. Lesznek továbbá szakmai programok, vízimalmok bemutatásáról, fontosságukról, élelmiszer.önrendelkezésről és más kapcsolódó témákról.

Az esemény meghívott vendégei lesznek többek között Fülöp Ádám és Tóth Márton, akik beszámolnak a franciaországi pékinasi tapasztalataikról: Mitől jó egy kenyér? Miért van reneszánsza Franciaországban a régi gabonafajtáknak, a malomköves malmoknak és a kovászos kenyérnek? Kik azok a gazdapékek és miért harcolnak? Hogyan jutottak el a gazdák a vetőmag-önrendelkezéstől a helyi, közösségi élelmiszer-önrendelkezésig?

A tábor minden korosztály érdeklődői számára nyitott, a részvétel és az ellátás ingyenes! Ha az esemény felkeltette érdeklődésed és jelentkeznél vagy csak további információra lenne szükséged, akkor keresd Nagy Pétert az npluszp@gmail.com e-mail címen!

Még több információ a Reflex honlapján a vízimalom projektről: http://reflex.gyor.hu/menu/17/

Az esemény megtalálható a Facebook-on is:
https://www.facebook.com/events/270650676410816/

(a kép illusztráció, nem a pápateszéri malmok egyikét ábrázolja)

Miről szól a Stop vivisection európai polgári kezdeményezés?

Az európai polgárok, arra ösztönzik az Európai Bizottságot, hogy vonja vissza a tudományos célokra felhasznált állatok védelméről szóló 2010/63/EU irányelvet. Egyúttal felkérik az Európai Bizottságot, hogy nyújtson be egy új javaslatot, amely véget vet az állatkísérleteknek és kötelezővé teszi az orvosbiológiai és a toxikológiai kutatásban a kifejezetten az emberekre, nem pedig az állatokra vonatkozó adatok használatát.

A jelenleg hatályos jogszabály többek között engedélyezi:

Kérjük támogasd te is harcunkat az állatkísérletek ellen!

További információ: http://www.stopvivisection.eu/hu

Az olcsó, és alacsony kibocsátású atomerőművekről szóló ígéret – melynek köszönhetően 31 új reaktort építettek az USA-ban – a retorikán és az engedelmességen nyugodott.

És általában véve is elmondható, hogy az atomenergia alapja az engedelmesség, nem pedig az átláthatóság. A köré fonódó retorika pedig igencsak elrugaszkodott a valóságtól, és már fél évszázada akadályozza a bölcs energiapolitika megvalósítását.

Az atomenergia képviselői számos államban nem képesek megmondani az igazat az ágazattal kapcsolatban – akár az ígéretekről, akár a veszélyekről legyen szó. Az ügyet támogató politikusok és tudósok sem jobbak. Igaz, hogy az atomenergia ellenzőinek túlzó retorikája is sok esetben inkább csak ködösít, de a támogatók „nehézfegyverzete” túltesz rajtuk.

A tíz éve készült tudományos és kormányzati tanulmányok igencsak alulbecsülték az újonnan épülő reaktorok költségeit, és túl optimistán ítélték meg a reaktorok szerepét a klímaváltozás elleni küzdelemben. Az atomipar által szponzorált konferenciákon - teljesen megalapozatlanul – arról győzködték a vállalatok és a média képviselőit, hogy a munkapiac azonnali megélénkülése várható. A helyi csoportok a Kongresszusnál is mindent bevetettek, hogy több támogatást kapjon az ágazat.

Franciaországot és Japánt hozták példának, mint ahol nem görcsölik túl a dolgokat és – az USA-val szemben – nincs túlszabályozottság, ami lassítaná a nukleáris létesítmények építését. Sőt, azt állították, hogy ezek az országok megoldották a hulladéktárolás problémáját, mivel elkötelezték magukat a használt fűtőanyag újrafeldolgozása mellett.

Olykor egymásnak ellenmondó történetek is keringtek. Így az amerikai Kongresszusnak azt mondták, hogy az új engedélyezési folyamatok, illetve az új általános építési tervek annyira kipróbálatlanok, és a környezetvédők ellenállása annyira erős, hogy hitelgaranciákra van szükség, és ígí csökkenthető az adófizetők kockázata. Eközben azzal nyugtatták a Wall Street-et és az állami törvényhozókat, hogy sikerült teljes mértékben megszüntetni az emberek ellenérzéseit, majd rehabilitálták az olyan pénzelszívó projekteket mint mint a Shoreham, Seabrook, WPPSS (Washington Public Power Supply System), vagy a Midland, mely az amerikai nukleáris folklórban kb. a Mohácsi Csatának felel meg.

A reneszánsz mese majdhogynem ellenállhatatlannak bizonyult. 2009-re már 31 új reaktort akartak engedélyeztetni az Amerikai Nukleáris Engedélyeztetési Hivatalnál. Az új ígéretek mellé odaállítottak néhány – gyakran szakmai berkekben ismeretlen – áttért személyt, akik letették az esküt az atom mellett – és a lebutított sztorikra fogékony média (főként a televízió) be is dőlt ennek.

Ez a retorika ma már romokban hever. A javasolt 31 reaktorból összesen 4 van épülőben, és van még néhány, ahol az engedélyszerzéssel próbálkoznak. És ez érintett négy is reménytelenül gazdaságtalan, és csak azért épül meg, mert az építkezést irányító államok már nyakig benne vannak, és kitartanak – kerül, amibe kerül. 15 év óta először a már felépült reaktorokat is elkezdték bezárni, mert annyira gazdaságtalan a működtetésük.

De tovább nyomják a sódert. Az amerikai Energiaügyi Minisztérium nemrégiben elmondta, hogy a négy új reaktor „időben és a tervezett költségek szerint” fog megépülni. Ám a valóság az, hogy sem az eredeti időtervet, sem az eredeti költségterveket nem tartják, és arról sem vesznek tudomást, hogy ennyi pénzért ma már sokkal gazdaságosabban lehetne energiát termelni más eljárásokkal.

Mint mindig, amikor a bukás egyértelmű, az atomipar új tervekkel áll elő, amelyhez új ígéretek is társulnak (most például ugyanúgy esküsznek a kis moduláris reaktorokra, mint ahogyan egy évtizede a nagyokra). És a Kongresszus mindig talál néhány százmillió dollárt, hogy életben tartsa ezeket az álmokat.

Az atomipar könnyelmű ígérgetéseivel szemben áll a nemrégiben megjelent World Nuclear Industry Status Report (Világ Atomiparának Státus-jelentése)

Itt részletekbe menően bemutatják az atomenergia-ipar valós helyzetét eredményeit. A több évre visszanyúló jelentés sokkal pontosabb, mint az időnként egyenesen kínosnak mondható Nemzetközi Atomenergia Ügynökség vagy a legtöbb érintett kormányhivatal jelentései.

A nukleáris reneszánsz mítosza pillanatok alatt elillan a jelentés jól alátámasztott tényeinek fényében.

Olcsóbb-e az atomenergia, mint annak alternatívái? Természetesen, nem. Milyen alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó alternatívák vannak? Ld. a jelentés 71. oldala. Növekedhet-e a gazdaság az atomerőművek építése által? Valóban eltúlozzák a fukusimai atomkatasztrófa következményeit? Lásd Fukusima fejezet….

Röviden: a nukleáris reneszánsz – vagy bárminek is hívják aktuálisan – mindig is néhány olyan reaktor működésére alapozott, ahol a kormányok a többletköltségeket a fogyasztókra, vagy általában az adófizetőkre hárította. A befektetői tőkét nem igen lehet átvágni. Az atomenergia esetében minden befektetőnek alaposan meg kell fontolnia a kockázatokat. Ők már ismerik azokat az információkat, melyek ebben a jelentésben állnak – ideje, hogy mindenki más is megismerje.

Forrás: guardian.co.uk

Arin de Hoog - 2013. június 21.

Cannes és a Greenpeace általában nem illenek össze. Ebben az évben azonban a Greenpeace a nyári film- és sajtófesztiválról híres délfrancia városban mutatta meg magát. A Greenpeace nem vonult fel- és alá a Fesztiválpalotában és egy elegáns bűvész-mutatvány szerű felvonulásban sem jelentünk meg felcserélve az Arany Pálmát a Nyilvánosság Szeme díjunkkal. Az az igazság, hogy fizikailag ott sem voltunk. De azért - a másokétól eltérő - kreatív győzelmünkkel bizonyítani tudtuk az állításainkat.

A weboldal szerint a Cannes-i Oroszlán Díj egy globális skálán szintjelölő pontja a "kreatív kommunikációban elért kiválóságnak". És tényleg: több mint 34.000 kreatív alkotás a legjobb ügynökségektől, kommunikációs szakemberektől érkezett. Ebben az évben a Jótékonysági, Közegészségügyi, Közbiztonsági és Közvélemény-tájékoztatási terület Bronz Cyber Oroszlán díját az a Greenpeace nyerte, amelyik együtt működött a Hello Monday-jel egy olyan oldal - az intothearctic.gp - létrehozásában, amitől mindannyiunknak tátva maradt a szája.

A díj átvételekor Christian Uhlenfeldt a Greenpeace Nordic vezető kreatív munkatársa a következőket mondta: "Teljesen ledöbbentett bennünket az érzékenység és az elismerés mind a közvélemény mind a szakma részéről. A tegnap esti díjtól és a publicitástól, amit generál azt várjuk, hogy még több ember csatlakozzon az amúgy is növekvő mozgalomhoz és tudja meg, hogy mi történik most az Északi Sarkkörön és milyen veszélyek fenyegetik a régiót".

A Greenpeace dániai szervezete örül ennek a győzelemnek, de a világ egy más területi szervezeteinek is van okuk az ünneplésre. A Toxikus Nyaralások Utazási Irodájától (Toxic Tour Travel Agency), amit tavaly indított el a Greenpeace mexikói szervezete, most tudtuk meg, hogy két oroszlánt is elnyertek. A Promo in Activation (Tevékenység-reklámozás) kategóriájában – a Circus DF mellett - kaptak egy bronzoroszlánt a környezeti PR (Environmental PR) kategóriájában, és egy még nagyobb elismerést, az aranyat is.

A vízszennyezéses kampány munkatársa, Pierre Terras vette át a díjat: "A Toxikus Nyaralások Utazási Irodájával a mexikói vízszennyezés szörnyű helyzetével kapcsolatos ismereteket tudunk átadni. Ez az aranyérem nagy elismerése a kreatív munkának Mexikóban, de ettől még sajnos a folyamatos toxikus ipari szennyezések még fenyegetik a közösségeket és a vízforrásokat az egész déli féltekén."

Tavaly a Greenpeace a DDB Paris segítségével elnyerte az Ezüst cyber oroszlánt és több Bronz rádió oroszlánt is. 2011-ben ezüst oroszlánt kaptunk az illusztrációkért. 2009-ben egy bumerángot ábrázoló kép nyerte el az outdoor arany és egy bronz sajtódíjat. Valójában az Advertolog szerint a Greenpeace sok területről kapott elismerést többféle problémakörben 1987 előtt Cannesban.

Ki győzött 1987-ben?

Egy erős, időtlen kisfilm az atomenergia ártatlan áldozatairól David Bailley rendezésében.

Közben a jövőre nézve a Greenpeace-nél a gondolkodók továbbra is arra hajtanak, hogy megtalálják az új, kreatív és hatásos módjait az információ továbbításának. Díjat nyerni nagy dolog, de a cél mindig az emberek életének a megváltoztatása. Díjak Cannes-ból ide vagy oda, nem végezhetjük a munkánkat csak a saját kedvünkre.

http://www.greenpeace.org/international/en/news/Blogs/makingwaves/the-creative-forces-behind-environmentalism-l/blog/45677/

fordította: Margit

A gdanski Port Service nevű cég akkor került a sajtó és a Greenpeace figyelmének középpontjába, mikor a cégen keresztül 2011-ben több mint tízezer tonna veszélyes hulladék érkezett Ukrajnából Gdansk kikötőjébe. Nagyjából egy évvel ezelőtt a Greenpeace szakértői a kikötőbe utaztak, hogy vizsgálatokat végezzenek a veszélyes hulladékok tárolása kapcsán. A fogadott látvány elszomorító volt: szakadt nejlonzsákokban, a Balti-tenger partjaitól alig 50-60 méterre tornyosultak a már évtizedekkel ezelőtt betiltott olyan rendkívül mérgező szerek, mint a DDT és HCB. (A nagy mennyiségekben talált HCB, vagy hexaklórbenzol korábban elterjedt növényvédő szerként volt használatos, azonban a hetvenes években felismerték, hogy kedvezőtlen hatást gyakorol mind a környezetre, mind pedig az emberi szervezetre egyaránt, így a legtöbb országban betiltásra került ez a szer. A nehezen lebomló szerves szennyezőket korlátozó Stockholmi Egyezmény tiltja a HCB gyártását és forgalmazását.) A vizsgálatokban részt vett a magyar Greenpeace irodától Simon Gergely is, aki tavaly egy blogbejegyzésben osztotta meg ottani tapasztalatait:

Élet a focin túl: veszélyes hulladék szabálytalan eltüntetésében is együttműködnek a lengyelek és az ukránok

Az azóta eltelt egy év alatt szerencsére az eset nem állt meg az egyszerű felháborodás szintjén, a jogi következményei példaértékűek kell hogy legyenek. Ott kezdődött az egész, hogy az eset után Krzysztof Pusz-t, a Port Service elnökét elbocsátotta a Blum Gruppe tulajdonosi csoport vezetősége, és helyét Soren Blum, a Blum Gruppe alapítójának fia vette át. A korábbi elnök nem úszta meg ennyivel az ügyet, a környezet veszélyeztetése kapcsán felelősségre is vonták, tettéért a bíróság előtt kell számolnia. Innen Magyarországról szemlélve az esetet szinte hihetetlennek tűnik, hogy nemcsak a céget rángatták elő, hanem az ügyben illetékes tartományi Környezetvédelmi Felügyelőséget is. A felügyelőség vezetőségének egy tagja sem úszta meg: a teljes menedzsmentet elbocsátották.

A Port Service jelenleg már nem képes akkora üzletet csinálni az illegális veszélyes hulladék tárolásából, mint tette ezt korábban. Mindez nemcsak annak köszönhető, hogy a helyi környezetvédelmi felügyelőség most már árgus szemekkel figyeli a tevékenységét (A megfigyelések során beleakadtak újabb olyan szabálytalanságokba, melyekért a cégnek ismét a bíróság előtt kell felelnie.), hanem a Nemzeti Környezetvédelmi Iroda is korlátozza a cég a tevékenységét. Legutóbb visszavonta azt a döntését, hogy engedélyezi a Port Service-nek újabb négyezer tonna veszélyes hulladék Ukrajnából történő importálását. A gdanski államügyészség sem hunyja le szemét az eset kapcsán, vizsgálatokba kezdtek, melynek következményei újabb büntetések lehetnek.

Obama elnök a Georgetown egyetemen tartott múlt heti beszédében a hallgatóságnak szegezett egy alapvetően fontos kérdést, melyet a jövőben minden energiapolitikai döntésnél meg kell fontolni, nevezetesen, hogy a klíma szempontjából milyen hatása van egy-egy adott projektnek.

Bátor, ütős beszéd volt. A klímaválság kapcsán elhangzott elnöki beszédek legjobbika, akár Obamát, akár az összes eddigi elnököt nézzük. A Greenpeace támogatói már évek óta hajtogatják az elnöknek: minél később foglal állást, annál tovább gyűrűzik a klímaválság. A múlt heti beszéd bizonyítja, hogy – bár megkésve, de - elérkezett az a pont, amikor végre nyilvánosan is az embereket támogatja a fosszilis-üzemanyag iparral szemben.

Büszkén állunk Obama elnök mellé a szén-dioxid-szennyezés elleni harcban, de azzal is tisztában vagyunk, hogy ez a harcot nem lehet csupán szavakkal megnyerni.

Obama elnök a következőképpen keretezte a Keystone XL olajvezetékkel kapcsolatos döntést:

Ez a projekt csakis akkor szolgálja nemzeti érdekeinket, ha nem növeli a szénmonoxid-szennyezést. Az olajvezeték klímára gyakorolt nettó hatása fogja eldönteni, hogy ezt a projektet továbbengedjük e.
Nyilvánvaló, hogy ebben a felállásban nincs jövője a Keystone olajvezetéknek, a hidraulikus olajkiemelésnek (fracking), a sarki fúrásoknak, sem pedig annak, hogy a közterületeket eladjuk az olajiparnak. Ezen projektek mindegyike szignifikánsan káros a klímafolyamatok szempontjából, és nem szolgálja nemzeti érdekeinket.

- Az Oil Change International idén közreadott jelentése szerint, ha a Keystone XL olajvezeték működését engedélyezik, az évente 181 millió tonna széndioxid-egyenérték kibocsátását vonja maga után. Ez pedig 37.7 millió autó kipufogógázának, vagy 51 szénerőmű kibocsátásának felel meg. Klímára gyakorolt hatás? Szerinted?

- „Fracking" technológia (hidraulikus törés)? Ha a földgáz elégetésének hatásai mellett végre számításba vesszük azt is, milyen következményekkel jár a kitermelése, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy - ha a klímára gyakorolt hatásokat nézzük - a földgázhasználathoz kapcsolódó metánszennyezés súlyosságában akár meg is előzheti az olaj- és szén- okozta széndioxid szennyezést,. Ennek fényében a fracking híd lehet... egy sehová sem vezető híd!

- Alaszkában szemet szúró, milyen károsak a Shell olajfúró platformjai, ám az Északi-sarkon is egyre nyilvánvalóbban látszik a fúrások klímára gyakorolt hatása. Ha tovább folytatjuk a fúrásokat a törékeny sarki tájakon, az északi jeges terület nagyon hamar el fog tűnni a térképről. Ez pedig beteszi az ajtót bolygónk természetes hűtőrendszerének, és továbbgyűrűzik a klímakatasztrófához vezető ördögi kör.

- Ha pedig fillérekért elkótyavetyéljük a köztulajdonban lévő szenet – az is óriási veszteség a klíma szempontjából. Az USA növekvő szénexportjából származó kibocsátás legalább annyi, ha nem több kibocsátással jár, mint az ország bármely egyéb hazai fosszilis-üzemanyag projektje.

Ahogy beszéde végén az elnök megjegyezte:

Egy napon a gyermekeink és gyermekeink gyermekei a szemünkbe néznek, és azt kérdik majd: amikor még lehetett, megtettünk mindent, hogy egy tisztább, biztonságosabb és stabilabb világot hagyjunk rájuk? És szeretném, ha azt mondhatnám: igen, mindent megtettünk. Ti hogy vagytok ezzel?

Igen, Elnök Úr, mi is ezt szeretnénk. És rettentően örülünk, hogy Ön is!

Phil Radford, a Greenpeace USA ügyvezető igazgatójának blogbejegyzése alapján

Támogasd Te is aktívan kampányunkat. Szervezz figyelemfelkeltő akciót vagy/és követeled a helyi hatóságoktól, hogy tegyenek valamit az egyszer használatos műanyag szatyrok forgalomba hozatala ellen. Ezután töltsd fel a fotókat és videókat, amiket az alább felsorolt akciók egyikéről készítettél, vagy keress meg minket és mondd el, milyen akcióra készülsz – hogy meg tudjuk osztani a megfelelő médiafelületeken.

Készíts fényképet:

A természetben elszórt reklámszatyrokról.

Eldobható reklámszatyorral közlekedő politikusokról (polgármester, miniszterek stb.).

Helyi hírességekről, akik Veled és egy újrahasznosítható textil táskával állnak a kamera elé.

Magadról, amint egy reklámszatyrokkal kapcsolatos petíciót vagy nyilatkozatot tartasz.

Védd a természetet:

A természetben talált elszórt reklámszatyrokat juttasd vissza a vállalatokhoz (gyártók, forgalmazók, stb.)

A természetben összeszedett reklámszatyrokból készíts kiállítást a leglátogatottabb városi helyszíneken – pl. parkolókban, vagy múzeumokban – hívj meg politikusokat vagy más híres embereket a megnyitóra.

A természetben talált reklámszatyrokat juttasd el szimbolikus helyekre (pl. környezetvédelmi minisztérium).

Szervezz akciókat:

Újrahasználható és hasznosítható szatyrok – workshop.

Adományozz díjat azoknak, akik nem kérnek reklámszatyrot a boltban.

Tedd egyedivé saját újrahasznosítható táskádat (varrj, fess, patchwork-özz).

Készíts reklámszatyrokból egy „nem kérek reklámszatyrot” feliratú lógót.

Szervezz cserét a bevásárlóközpontokban – adj a bevásárlóknak újrahasznosítható táskát az egyszer használatos reklámszatyrokért.

Kreatívan mutass be egy halom bevásárlótáskát– érzékeltesd, milyen sokan használják még mindig.

Szervezz flashmobot, ahol az önkéntes résztvevők műanyag reklámszatyrokkal a fejükön özönlik el a bevásárlóközpontot.

Legyél kreatív, csinálj valami izgalmasat, és tölts fel róla képet vagy videót az oldalunkra.

További info: plasticbagfreeeday.org

Az elmúlt hét mozgalmas volt a klímabanditák számára: Obama bejelentette az USA első klímaprogramját, szombaton pedig több ezer ember demonstrált a Szénkorszak végét követelve.

Hogy mi az a Szénkorszak? A fosszilis energiahordozókra épülő gazdaság, ami a széndioxid kibocsátás legnagyobb részéért felel és így a klímaváltozás legfőbb előidézője. A szénipar a bányászattól az égetés okozta környezeti és egészségügyi hatásokon át, a nagy, központi erőművekre épülő  rugalmatlan energiahálózatig minden fázisában a megújulók elleni bűntett. A szénkorszak utolsó napjait éljük, már látható, hogy a piszkos energiaipar hogyan igyekszik mindent megmozgatni, hogy időt nyerjen és előnyt szerezzen a rohamosan fejlődő megújulókkal szemben.

Az elmúlt hétvégén 13 országban, közel 70 eseményen követelték  a szénkorszak végét. Aktivisták a Föld minden kontinensén megmozdultak. A központi esemény Isztanbulban volt, ahol a Gezi park védelmezői és az energiaforradalmat követelők a Greenpeace vezetőjével Kumi Naidoo-val az élen vonultak fel. Kumi élményeit itt olvashatod.

Az akció a Globális Energiaváltás (Global Powershift) című, egy hetes aktivista konferenciát zárta, amelyen 134 ország 500 fiatalja vett részt. Az esemény új lendületet adott a megújuló energiaforrások terjedéséért, és az energiaforradalom megvalósulásáért küzdő mozgalomnak. Az eseményen magyar aktivisták is részt vettek. Létrehoztak egy facebook oldalt, ahol követheted őket.

Ősszel az akciók tovább folytatódnak. tartsd szemmel a mozgalmat és csatlakozz az eseményekhez itt. 

Az Északi-sark ismét az olajvállalatok kereszttüzében áll. 

Az elmúlt években láthattuk, milyen gondatlansággal folynak a sarki fúrások. A Shell, a világ egyik legnagyobb és leghatalmasabb vállalata  a sorozatos bakik következtében arra kényszerült, hogy szüneteltesse az Alaszkában megkezdett fúrásokat. Ám szó nincs arról, hogy  feladta volna! Ehelyett aláírtak egy szerződést a Gazprom-mal és Vlagyimir Putyinnal, aki - szélesre tárva a „kiskapukat” - a Shellt az Északi-sark orosz vidékeire hívta fúrni. Oroszország márpedig az ilyen piszkos bizniszhez remek terep:  virágzik a korrupció, az olajvállalatokat pedig nemigen korlátozzák. 

Úgy tűnik, a következő csatákat az orosz sarkvidéken kell majd megvívnunk, a tét pedig nem kevesebb, mint hogy meg tudjuk-e menteni az Északi-sarkot vagy sem. Egy olyan súlyos olajkatasztrófa, mint amilyet a Deep Horizont szivárgása okozott a Mexikói-öbölben, ott elkerülhetetlenül bekövetkezik, ami rendkívüli módon veszélyezteti az őslakos közösségeket, valamint a jegesmedve-populációkat, rozmárokat, sarki rókákat és a többi csodálatos élőlényt. 

A kisfilmből megtudhatod, milyen hitvány barátokra lelt a Shell:

Az egészben a legironikusabb, hogy a Shell és a Gazprom csakis azért tud fúrni északon, mert a klímaváltozás következtében olvad a sarki jégsapka. Olyan üzemanyag után kajtatnak, amely az olvadás fő okozója. Ez egy ördögi kör, ideje hogy teljes erőnket bevetve megszakítsuk azt. 

Ehhez először is kell egy mozgalom, ami elég nagy ahhoz, hogy szembeszálljon a bolygó leghatalmasabb vállalataival. A Mentsük meg az Északi-sarkot (Save the Arctic) mozgalom 12 hónap alatt hárommilliósra nőtt, és a hangunk lassan kezdi birizgálni a hatalmasok fülét. A Shell csakis azért szünetelteti az alaszkai fúrásokat, mert tisztában van vele, hogy nem lehet biztonságosan fúrni, és mivel rajtuk a világ szeme, nem engedhetik meg, hogy megint hibázzanak.

Megnyerhetjük ezt a csatát, de ehhez több millió újabb csatlakozóra van szükség a mozgalomban; így képesek leszünk határvonalat húzni a jégen, és azt mondani a Shellnek és barátainak: “eddig és ne tovább!”.

Akkor kezdhetjük is! Csatlakozz a Save the Arctic projekthez, és segíts megállítani a Shellt!

www.sarkvidek.hu 

„Az elmúlt négy évben a vegyipar 11,2 millió dollárt költött olyan PR akciókra, mely azt állítja, hogy ez nem az ő felelősségük, szóval így már biztosra tudjuk, hogy kié is valójában.” – Jon Cooksey, író, rendező

Tisztában vagyunk vele, hogy mi pusztítja a méheket. A világszerte terjedő kolónia-összeomlás szindróma nem olyan titokzatos dolog, mint ahogy azt a vegyipar állítja. A probléma rendszer-szerű természete teszi bonyolulttá a helyzetet, de mindez nem kibogozhatatlan. A kutatók több tényezőt is ismernek, melyek a méhek pusztulásához vezetnek: rovarölő szerek, aszály, élőhely-pusztulás, tápanyaghiány, légszennyezés, globális felmelegedés és így tovább. Az összeomlás okozói összeadódnak és egymást erősítik, de tudjuk, hogy mindezeknek az okoknak az emberiség a felelőse és ezek közül a két legfőbb ok a rovarölők és az élőhelyek eltűnése.

Biológusok több mint 150 különböző vegyi anyag maradványát mutatták ki a méhek által gyűjtött pollenből, melyet Eric Mussen, a Californiai Egyetem méhkutatója egyszerűen csak a „halálos rovarölő koktélnak” nevezett el. Az olyan vegyipari vállalatok mint a Bayer, Syngenta, BASF, Dow, DuPont és a Monsanto csak a vállukat vonják, konstatálva, hogy a rejtélyes pusztulás túl összetett jelenség. Semmi változtatást nem eszközölnek a rovarölő szereik kapcsán. Elvégre a mérgek világszerte történő árusítása jövedelmező iparág.

Nem utolsósorban a vadméhek élőhelye évről évre csökken, ahogy a mezőgazdasági óriásvállalatok egyre több füves területet és erdőt alakítanak át monokultúrás földekké, melyeket aztán rovarölő szerekkel szennyeznek be. Ahhoz, hogy megállítsuk a világ méhállományainak hanyatlását, a káros mezőgazdasági szerkezetünket kell átalakítanunk.

Méhállományok összeomlása

Apis mellifera (háziméh, Európában, Afrikában és Nyugat-Ázsiában őshonos) világszerte eltűnőben van. Az állománycsökkenés jelei már a keleti mézelőméheknél (Apis cerana) is megjelentek manapság. Nincsen olyan, hogy elhanyagolható fajveszteség. A mézelő méhek (vad és házi egyaránt) hajtják végre a beporzások 80%-át világszerte. Egyetlen méhkolónia 300 millió virágot képes beporozni naponta. A gabonanövényeket elsősorban a szél porozza be, de a legegészségesebb táplálékainkat (gyümölcsök, olajos magvak, zöldségek) méhek termékenyítik meg. A száz leghasznosabb élelmezési célú növényből 70-et a méhek poroznak be, melyek a világ táplálékának mintegy 90%-át adják. Tonio Borg, az EU egészségügyi és fogyasztóvédelmi biztosa kiszámolta, hogy a méhek évente mintegy 22 milliárd eurós hasznot hoznak az európai mezőgazdaság számára. Világszinten pedig 265 milliárd eurónyi táplálék előállítását segítik elő. A méhállományok összeomlása legalább akkora kihívása az emberiségnek, mint a globális felmelegedés, az óceánok savasodása, vagy a nukleáris háború veszélye. Az emberiség valószínű nem élné túl a méhek teljes eltűnését.

A dolgozóméhek (nőstények) körülbelül 6 hétig élnek nyáron, és néhány hónapot a téli időszakban. A kolóniák folyamatosan új dolgozóméheket állítanak elő a tavaszi és a nyári időszakban, a szaporodás a téli hónapokban lelassul. Jellemzően a kolónia vagy a méhkaptár állománya 5-10%-al csökken a télen, mely veszteséget aztán tavasszal pótolják. Rosszabb években akár a 15-20%-ukat is elveszíthetik.

Az Egyesült Államokban a téli veszteségek a 30-50%-ot is elérték, egyes esetekben még ennél is nagyobb méreteket öltött. 2006-ban David Hackenberg, aki már 42 éve méhészkedik, 90%-os veszteségről számolt be háromezer kaptáránál. Az Egyesült Államok mezőgazdasági statisztikai adatbázisa kimutatta, hogy a háziméh állományai az 1947-es 6 millió kaptárszámról 2008-ra 2,4 millió kaptárra csökkent.

Az egy hektárra eső dolgozó méhek száma döntő jelentőségű a növények egészségére nézve. Az Egyesült Államokban azoknál a növényeknél, melyeket méhek poroznak be, a hektáronkénti méhkolóniák száma 90%-kal csökkent 1962 óta. A méhek nem tudják tartani a lépést a téli veszteségekkel és az élőhelyek eltűnésével.

Európa cselekszik, az USA habozik

Európa, Ázsia és Dél-Amerika éves méhpusztulása egyelőre elmarad az Egyesült Államokban tapasztaltak mögött, de a tendencia egyértelmű jelet mutat. A Rabobank jelentése szerint a téli pusztulások mértéke elérte a 30-35%-ot Európában, és a hektáronkénti kolóniaszám is 25%-kal csökkent. Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) tudományos jelentése megállapította, hogy három elterjedt neonikotinoidos rovarölő szer (klotianidin, imidakloprid, tiametoxám) jelentősen veszélyezteti a méheket. A neonikotinoid tartalmú rovarölő szereket (a talajban, a lombozatban, vagy a magba ágyazva használva) kimutatták azokban a „rovarölő szer koktélokban”, melyeket a méhkaptárakban találtak.

A Greenpeace tudományos jelentése hét méhgyilkos rovarölő szert határozott meg: a három említett neonikotinoid, továbbá a klórpirifosz, cipermetrin, deltametrin és a fipronil. A három neonikotinoid a rovarok idegrendszerét károsítja. Ezek a szerek felhalmozódnak az egyes méhekben és a kolóniában is, beleértve azt a mézet is, mellyel a fiatal lárvákat etetik. A méhek nem halnak meg egy csapásra, testi fogyatékban szenvednek, legyengülnek és elvesztik a tájékozódó képességüket. Nemcsak egyre kevesebb, de egyre gyengébb méhek születnek, melyeknek még keményebben kell dolgozniuk a csökkenő mézlegelők miatt. Mindezek a rémálomba illő körülmények egyenesen a kolónia összeomlásához vezetnek.

A Bayer gyártja és forgalmazza az imidaklopridot és a klotianidint; míg a tiametoxám a Syngenta nevéhez köthető. 2009-ben ebből a három méreganyagból mintegy kétmilliárd dollár értékben értékesítettek. A Syngenta, Bayer, Dow, Monsanto és a DuPont uralja a világ növényi géntechnológiájának és rovarölő szerének közel 100%-át.  

2012-ben a német bíróság hamis tanúzás vádjával ítélte el a Syngentát, mivel eltitkolták azokat a jelentéseket, melyek azt állapították meg, hogy a génmódosított takarmányaik pusztulást okoztak az állatállományaikban. Szintén ennek a vállalatnak 105 millió dolláros büntetést kellett fizetnie az Egyesült Államokban, mivel a hormonháztartásra is hatással levő Atrazin nevű gyomirtó szerük 50 millió ember ivóvízkészletébe került bele. Most pedig ezek a szennyező vállalatok eurómilliókat költenek olyan kampányokra, melyekben a méhek kolónia-összeomlására gyakorolt felelősségüket igyekeznek megcáfolni.

Májusban az Európai Bizottság elfogadta a három neonikotinoid két éves betiltását, melyhez később a nem neonikotinoid fibronilt is hozzávették. A kutatók ezalatt a két év alatt a méhállományok helyreállását fogják vizsgálni, valamint a hosszabb távú és más rovarölő szerekre vonatkozó betiltás lehetőségét.

Ezalatt az USA továbbra is habozik és támogatja a halálos rovarölő szereket gyártó és forgalmazó cégeket. Az Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynöksége (EPA) továbbra is engedélyezi a neonikotinoidos rovarölő szereket, annak ellenére, hogy az USA Környezetvédelmi Osztálya jelentésben figyelmeztetett a kolónia-összeomlás veszélyéről. Szintén májusban Obama elnök aláírta a mára csak „Monsanto Védelmi Törvény” néven ismert törvényt (melyet a Monsanto lobbistái írtak), mely támadhatatlanságot biztosít a biotechnológiai vállalatok számára a szövetségi bíróságokon, ha éppen az állampolgárokra vagy a környezetre nézve okoznak károkat.

Létezik megoldás

A józan paraszti észen alapuló lépések képesek helyreállítani és megvédeni a világ méheit. Tapasztalt méhészek, gazdák, az Európai Bizottság és a Greenpeace jelentése felvázolta ezeket a megoldásokat. Összegezve:

1. Be kell tiltani a hét legveszélyesebb rovarölő szert.

2. Meg kell védeni a beporzók egészségét az élőhelyek megőrzése által, és

3. vissza kell állítani az ökológiai mezőgazdaságot.

Az ökológiai gazdálkodás az az új módszer, mely képes stabilizálni az élelmiszer-előállítást, megőrizni az élőhelyeket és megvédeni a méheket. Bhután nemzete világvezető szerepre tört a tekintetben, hogy 100%-ban organikus gazdálkodásra tervez átállni. Mexikó betiltotta a génmódosított kukoricát, hogy megvédje a helyi fajtákat. Januárban nyolc európai ország tiltotta be a génmódosított növények termesztését, és Magyarország mintegy ezer hektár GMO-val szennyezett kukoricát égetett fel. Indiában Vandana Shiva kutató és egy kis gazdálkodókból álló ellenállási mozgalom küzd az ipari mezőgazdaság ellen már több mint két évtizede.

Az ökológiai organikus gazdálkodás természetesen nem új dolog. A legtöbb gazdálkodás ezen az úton ment végig az emberiség történelme során. Az ökológiai gazdálkodás képes ellenállni a kártevőknek azáltal, hogy elkerülik a monokultúra használatát és megőrzik az ökoszisztéma sokszínűségét. Az ökológiai gazdálkodás természetes komposztálás útján állítja helyre a talaj tápanyagtartalmát, védelmet biztosít a szél általi talajvesztéssel és a vízerózióval szemben, nélkülözve a rovarölő szerek és a műtrágya használatát.

Az ökológiai gazdálkodás javítja a beporzást, azáltal, hogy segít helyreállítani a méhállományokat és egészségesebb méheket biztosít, mely következésképpen magasabb terméshozamot eredményez. Az ökológiai gazdálkodás kihasználja a természetes ökoszisztéma szolgáltatásait, mint például a vízszűrést, beporzást, oxigén-előállítást, betegségek és kártevők féken tartását. A mezőgazdasági forradalom igazságos élelmiszerellátást biztosítana az egész világon, támogatva azt, hogy a termés elsődlegesen emberi táplálék céljára kerüljön felhasználásra, és nem állati takarmányként vagy bioüzemanyagként.

Az ökoszisztéma

A méhek „szorult helyzete” egy figyelmeztető jelként szolgák számunkra, hogy még nem igazán értjük az ökológiát. Az ökológiai gazdálkodás az emberi tudás egy nagyobb paradigmaváltásának a része. A mostani ellenzők éppen ugyanúgy viselkednek, mint az inkvizítorok 1615-ben, akik megtagadták azt, hogy Galileo távcsövébe nézzenek, hogy lássák a Jupiter holdjait. Napjaink tagadói visszautasítják azt a felismerést, hogy Földünk rendszere véges határok között tevékenykedik. Ebben az esetben azonban az államvallás a pénz, és az államvallás nem engedi meg mindezt. Az ellenzők ragaszkodnak ahhoz a feltételezett jogukhoz, hogy joguk van fogyasztani, felhalmozni és eltüntetni a Föld bőkezű adományait a saját jövedelmük érdekében. Azonban a felhalmozott pénz nem fordítja vissza a kipusztulás folyamatát, nem állítja helyre a talajt, és a világ méhkolóniáit sem gyógyítja meg.

A természet hatalmas megtorlásával nézhetünk szembe, ha nem ébredünk fel időben az illúziónkból. Földünk kényes egyensúlya képes elérni a kritikus pontot, aztán összeomlik. A méhek például korlátozott energiát használnak arra, hogy tápanyagot gyűjtsenek a kolóniájuk számára. Ha a téli méhpusztulás 10%-ról 50%-ra nő, a maradék méheket pedig rovarölő szerek gyengítik és az élőhelyeik eltűnnek, akkor az energia visszakerülése a kolónia számára a nullára zsugorodik. A túlélő méhek több energiát használnak fel, mint amennyit az összegyűjtött méz képes adni. Egyre több méh pusztul el, egyre kevesebb válik ivaréretté és az egész kolónia összeomlik. Ez a krízis az ökológia alapvető leckéje.

Rachel Carrson 50 évvel ezelőtt figyelmeztetett ezekre a veszélyekre. Ökológusok és környezetvédők azóta figyelmeztetnek mindezekről. A méhkolóniák összeomlása már azok közé a sürgető ökológiai veszélyek közé került mint a globális felmelegedés, az erdőirtások és a fajkipusztulások. A világ méheinek megmentése még egy fontos lépés, hogy helyreállítsuk földünk ökológiai egyensúlyát.

http://www.greenpeace.org/international/en/news/Blogs/makingwaves/honey-bee-collapse-a-lesson-in-ecology/blog/45357/

Ha szeretnél a méhek barátja lenni, akkor csatlakozz a méhgyilkos vegyszerek korlátozásáért küzdőkhöz:
http://www.mehpusztulas.hu/

Leonardo Medeiros írása

A brazilok végre felébredtek. Túl optimistán hangzik? Lehet, hogy valóban így van. Mindenesetre semmi kétség, hogy ez egy emlékezetes nap lesz. Azok az emberek, akik eddig tehetetlenül nézték az országukban végbemenő jelentős változásokat, végül úgy döntöttek, kinyilvánítják, hogy nem értenek egyet a kormány döntéseivel.

A tömegközlekedési díjak emelésének bejelentését nagy tiltakozások követték, emberek ezrei mentek az utcákra Sao Pauloban és Rio de Janeiroban, Brazília két legjelentősebb városában. A díjak húsz centes emelése csak az utolsó csepp volt a pohárban. Felszínre hozta az általános elégedetlenséget a rossz minőségű közszolgáltatásokkal, mint például a közlekedéssel, egészségügyi ellátással vagy az oktatással kapcsolatban. Valahol mélyen az emberek meg akarták mutatni, hogy fontos politikai tényezők szeretnének lenni.

A Greenpeace egy olyan szervezet, amely békés tüntetésekkel gyakorol nyomást a kormányokra és vállalatokra, hogy azok megváltoztassák a viselkedésüket. Miután a rendőri erők erőszakosan elnyomták a tüntetőket, úgy döntöttünk, hogy csatlakozunk azokhoz az emberekhez, akik a szabadsághoz való joguk kinyilvánítását igyekeznek megvédeni. Így részt vettünk a közlekedési díjak emelése elleni öt legnagyobb tüntetésen, amelyek múlt hétfőn Sao Pauloban zajlottak. Ugyanezen a napon az egész országban forrongások voltak. A tüntetéseken nagyon diszkréten és nem a Greenpeace színeiben jelentünk meg. Érezni akartuk, hogy a tömeghez tartozunk és növeltük azok számát, akik a jobb közlekedésért emelik fel a hangjukat. Végülis mindannyian állampolgárok vagyunk, akik belefáradtak abba, hogy nap mint nap órákat töltsünk a forgalomban.

Brazília évtizedek óta egy autókon alapuló mobilitást ösztökél. Részben ez magyarázza a legnagyobb brazil városokban tapasztalható káoszt. Ma a politikusok ígéretet tettek arra, hogy nyilvános párbeszédet kezdenek a közlekedési rendszerről. Jobb később mint soha. Mindannyian tudatában vagyunk annak, hogy egy hatékony és minőségi tömegközlekedés képes biztosítani a megfelelő mobilitást, miközben a városi üvegházhatású gázok kibocsátását is csökkenti. A díjak kérdése csak egy része a teljes problémának. Remélhetőleg a húsz cent egy szélesebb körű párbeszédnek lesz a kezdete arról, hogy milyen jövőt képzelünk el a városainknak.

fordította: Attila

Vannak olyan cégek, amelyek úgy tűnik, hogy szeretik a méheket, s ezt azzal igazolják, hogy eszement módon mepróbálnak létrehozni egy betegségeknek ellenálló szuperméh-típust azoknak a méheknek a helyettesítésére, akik eddig a legkülönbözőbb okok miatt elpusztultak. Miért fontosak a méhek a számunkra? Hiszen nem hoznak levelet, nem főzik meg a vacsorát és még sorolhatnánk...

Viszont a méhek azok, amelyek beporozzák azt a sok növényt, amelyből a vacsorád készül. Nem tudod elképzelni, hogy mennyi az a sok?

Nos, a Whole Foods nevű áruházban készült két előtte és utána képen láthatod, hogy milyen mennyiségű étel tűnne el a polcokról, ha minden méh kihalna - 453 normál ételválasztékba tartozó termékből 237 (52 %). Egyébként a növényi eredetű élelmiszerek minden 3. falatját mézelő méhek porozzák be. Ezért a méhpopulációk létszámának a csökkenése komoly csökkenést hoz a vacsora-asztalodra is.

Belegondolni is szörnyű ugye?

Az idei lehet az az év, mikor végre rádöbbenünk, hogy szénnel elektromos energiát előállítani nem csak hatékonytalan, az éghajlatváltozás miatt tarthatatlan, szennyező, de emberéleteket is követel. A napokban jelent meg a Stuttgarti Egyetem és a Greenpeace közös jelentése, a "Csendes Gyilkosok". Beszédes cím, csak egyetlen döbbenetes adatot idézünk belőle: a szenes erőművek évente 22 000-nél is több ember korai haláláért felelősek Európában. Az olyan országokban (ilyen például Lengyelország), ahol nagy a szén aránya az energiatermelésben, több ember hal meg az erőművek miatt, mint közúti balesetben. Emberéleteket, a kiesett éveket, napokat, szeretteink betegségét nehéz pénzben kifejezni, minden egyes ember értékes. Egy számot mégis érdemes megjegyezni: a HEAL egészségüggyel foglalkozó nemzetközi szervezet 43 milliárd euróra becsüli évente a széntüzeléls miatti egészségügyi költségeket. 

Annak ellenére, hogy a bányászat és a szenes erőművek káros hatása egyre ismertebb, a cégek és kormányok újabb erőművek létesítését tervezik. A Csendes Gyilkosok jelentés 50 új erőmű potenciális hatását is vizsgálta. Ezek az engedélyeztetés vagy építés fázisában lévő erőművek korszerűbbek ugyan, de még így is további 2700 ember életét adnák hozzá évente az amúgy is súlyos veszteséglistához.
Az elavult szénerőművek és az őket támogató kormányok maguktól nem fognak véget vetni a szennyezésnek. A Greenpeace aktvistái most a lengyelországi Turow-ban egy olyan létesítményre irányítják a figyelmet, mely önmagában évente (!) ötszáz ember korai halálozásáért felelős. Az erőmű szimbolikus jelentőségű: a PGE lengyel állami cég tulajdona, amely a legnagyobb szennyező Európában. A veszélyes akció képeit itt lehet nyomon követni: https://www.facebook.com/greenpeacepl
A szénerőművekből kikerülő korom, aeroszolok, savas gázok, nehézfémek és más szennyezőanyagok messzire eljutnak, és sokáig, akár 30-40 évig a légkörben maradnak. Tízezreknek okoznak krónikus légúti betegséget, allergiát, daganatot, trombózist, akár halált. Közben kezünk ügyében van a megoldás: a megújuló energiaforrások felhasználása nem okoz káros kibocsátást, hosszú távon nem is drágább! A Greenpeace és magánemberek arra szólítják fel a kormányokat és a szennyező cégeket, hogy zárják be a piszkos erőműveket és térjenek át a megújuló energiákra.
Te is segíthetsz, hallasd a hangodat, hogy véget vessünk a szénkorszaknak! Most minden szavazat számít:
http://stoptruciu.pl/en/

A Greenpeace nem hagyja ennyiben, nemsokára újabb helyszínről jelentkezünk hírekkel egy újabb nagy szén elleni megmozdulásról...