Greenpeace Magyarország

A Greenpeace Magyarország politikailag és anyagilag független környezetvédő szervezet, része a több mint 55 országban jelen lévő Greenpeace-irodák hálózatának.

Látványos, bátor és békés eszközökkel hívjuk fel a figyelmet a környezeti problémákra, és azok megoldásaira. Egy élhető és békés jövő érdekében dolgozunk itthon és a nagyvilágban.

Függetlenségünket és szabadságunkat az biztosítja, hogy nem fogadunk el támogatást államoktól, politikai pártoktól és cégektől. Működésünk kizárólag olyan magánszemélyek adományainak köszönhető, mint te!

Munkánkat a http://greenpeace.hu/tamogass oldalon keresztül támogathatod. Adószámunk: 18178883-1-42. Köszönjük!

Friss topikok

A MONSANTO BŰNÖS MÉRGEZÉS VÁDJÁBAN – MONDTA KI A FRANCIA BÍRÓSÁG

2012.02.16. 08:46 Schmidt Gergő

Paul Francois francia farmer neurológia problémákban szenved a biotechnológiai óriás Lasso nevű gyomirtójának belégzése miatt mondta ki a francia bíróság. Az súlyos ítélet újabb kérdéseket vet fel a növényvédő vegyszerek egészségügyi hatásaival kapcsolatban.

 

A 47 éves gabonatermesztő farmer neurológiai rendellenességeket szenvedett a Monsanto gyomirtó belégzését követően, úgy, mint memóriazavarok, fejfájás és beszédzavarok. A vád része volt, hogy a vállalat megfelelő figyelmeztetésekkel sem látja el a termékét. A lyoni bíróság szakértőket rendelt ki a sértettet ért veszteségek és azzal kapcsolatos kártérítés mértékének megállapításához.


5 komment

Címkék: egészség gmo monsanto vegyi anyagok

Nincs biztonságos atomenergia

2012.02.15. 08:35 Zöld_Dani

A luxemburgi iroda kétpercese:


12 komment

Címkék: katasztrófa videó atomenergia

Valentin a hangya

2012.02.14. 12:40 stradivari

hangya.jpg

  

Aki nem tudná; a föld összes hangyája együttesen a szárazföldi, állati biomassza 15-20 százalékát teszi ki. Elefántostul, tehenestül, egerestül. Mondjuk, ha a trilliót milliomodik hatványára emeljük, akkor tán a közelébe érünk a világ hangyaellátottságának. Ebből látunk most egyet. Egy múló pillanatban. Ez a pillanat a hangya életében – nevezzük Valentinnak, mert ma épp az van -, egy a sok közül. Végzi a dolgát. Testsúlyának többszörösét emeli magasra, feltehetően a boly otthonát építik, amibe majd ez a fadarab(ka) is a helyére kerül. De van itt valami, amitől ez a pillanat talán más, mint ez eddigiek. Nehéz elképzelni, hogy vitte fel idáig, hogy emelte a magasba, hogy közben ne pottyanjon le, de főként azt nehéz elképzelni, hogy adja majd tovább, hisz se mellette, se fölötte nem látni a társait.

A jelek szerint Valentin egy magányos hangya, aki teszi a dolgát és nyilván bízik abban, hogy idejében megérkezik a segítség, és az ő programja tökéletesen illeszkedik az Isteni Tervbe, ha ez még nem is mutatta meg magát. Persze az is lehet, hogy a következő pillanatban (ami már régesrég elmúlt) egy csintalan kölyök futtában agyontapossa az épp közelgő hangyatársaival együtt, vagy a szomszédban átszakadt víztározóból ér ide az áradat, és akkor szintén fennakadás lesz az építkezésben, nem is szólva egy meteorbecsapódásról. Nyilván Valentin fejében is megfordultak ezek a lehetőségek, de nem érezte kompetensnek magát, hogy felülírja magában az eredeti, építő Valentin-programot. Kitartó munkával feltornázta magát erre a magaslatra, kinyomta terhét a feje fölé és most tartja, amíg bírja tartani. Azt is mondhatnánk hősies amit tesz. De inkább kerülöm az ilyen megfogalmazásokat. A szerelem nem ismer határokat.


3 komment

Címkék: szerelem magány Isten

A tervező bemutatja a Rainbow Warrior III-at

2012.02.13. 08:20 Greenpeace

Ha nem látod a feliratokat, kattints jobb alul a CC ikonra!

 


2 komment

Címkék: videó technológia hajók rainbow warrior 40 születésnap

Ismét kémkedéssel vádolt atomipar. Nem kéne már felnőni, haver?

2012.02.10. 08:58 majcsi

Most, hogy egy újabb nukleáris vállalatot vádolnak a Greenpeace utáni kémkedéssel, fel kell tennünk a kérdést az atomiparnak: Hé, haver, 60 éves vagy – nem kéne már felnőni végre? 2012 januárjában a Greenpeace büntető feljelentést tett a francia ügyészségnél, és kérvényezte, hogy indítsanak vizsgálatot a Journal du Dimanche nevű újságban megjelent állításokkal kapcsolatban, melyek szerint az ország nukleáris óriása, és egyben a világ legnagyobb nukleáris vállalata, az Areva megbízott egy tanácsadó céget, hogy a Greenpeace után kémkedjen. Ez a hír nem sokkal azután jelent meg, hogy 2011 novemberében Franciaország állami áramszolgáltatóját, az Electricité de France SA-t (EDF) 1.5 millió euró büntetéssel sújtották, valamint a Greenpeace számára 500.000 euró kártérítés megfizetésére kötelezték, miután elítélték őket a Greenpeace utáni kémkedésért. A négy érintett – akik közül kettő az EDF felső szintű vezetője – börtönbe került.

De hát miért is tennének ilyet? Mert hatalmas szakadék tátong aközött, ahogy az atomipar láttatni szeretné magát, és amilyen a valóságban. Az atomipar által finanszírozott képregényekben és propagandaanyagokban az Atomenergia macsó szuperhősként jelenik meg. Csípőre tett kézzel tekint a jövőbe, és azért küzd, hogy megmentse a világot a gonosz klímaváltozástól. DIRR-DURR! Globális felmelegedés, vegyél vissza! BAING! Üvegházgázok, ki vagytok ütve! De az álruha alatt semmi nem olyan, mint amilyennek látszik. A valóságban az Atomenergia egy nagyzási hóbortban szenvedő 60 éves bácsi, aki még mindig anyucival él, és a támogatására szorul. Bepiszkítja környezetét, és igen sokba kerül a fenntartása. Kínos baleseteket okoz, amiket aztán anyucinak kell elsimítania.

Igen, próbálja még utoljára összeszedni minden erejét, és a csontjába hatoló kínokat legyőzve porondra állni… de nem megy. Elfáradt. Mindenkit, aki csak hajlandó meghallgatni, régi győzelmeivel traktál, de mindez egyre hiteltelenebbül hangzik. Ha hajlandó volna őszintén szembenézni önmagával, belátná, hogy az évek alatt többet ártott, mint használt.

És ráadásul a fiatal jelöltek, Napenergia, Szélturbina és csapataik is versenyben vannak, sőt, könnyedén lekörözik, amitől még rosszabb színben tűnik fel. A közönség éljenzi őket, amikor feltűnnek, ám ha Atomenergia lép színre, kínosan oldalra tekintgetnek, majd kimentik magukat és továbbállnak.

 

Mélyen belül tudja, hogy elvesztette a meccset, de nem vallaná be magának. És közben nem tudja tartani a tempót. Elképzeli, milyen volna a világ nélküle, és beleborzong. Mit is tehetne? Arra gondol, vajon mire készül most Napenergia és Szélturbina csapata? Hogyan állíthatná meg őket, hogy visszaszerezze régi dicsőségét? Tudni akarja. Ezért aztán csal, sunyít és kémkedik. Megpróbálja elhallgattatni azokat, akik a rosszaságait felemlegetik. De aztán mégis lelepleződik, mert nem olyan okos mint hiszi - így végül még szánalmasabban fest.

Az atomiparnak rá kellene végre ébrednie arra, mi is a valóság; az atomenergia beszélhetne önmagáért – de hát nem tud. Hiszen ha igaz volna az ígéret, hogy az atomenergia tiszta, biztonságos, olcsó és képes felvenni a harcot az éghajlatváltozással, akkor nem volna szükség a piszkos kis trükkökre, a ferdítésekre, a propagandára és, igen, a bűnözésre ahhoz, hogy „menjen a szekér”.

Azt mondják, az atomipar oly régen fennáll, hogy érett iparágnak tekinthető. Ám a módszerei alapján igen távol áll még ettől. Ideje volna felnőni, haver!

 

(Kép © Patrik Rastenberger / Greenpeace. Greenpeace aktivisták tiltakoznak a finnországi Olkiluoto atomerőmű ellen. A francia AREVA támogatja a kivitelezést, amely eddig 5 évvel és 3.5 millió euróval lépte túl a tervezettet)

 

 

(az eredeti blogbejegyzést írta Justin McKeating, 2012. január 9.-én)


24 komment

Címkék: atomenergia semmi különös antizöldek

Egyik kedvenc akciónk: a vörös szőnyeges aktivisták

2012.02.08. 08:48 Zöld_Dani

Nem mai, de most találtuk meg az archivumban. Két nagyszerű ember bátor és egyedi akciója, akik a bűnös semmittevést díszvacsorával ünneplő államfők közé jutottak be egy nagy fekete Mercivel, a koppenhágai klímacsúcson.

Ha nem látod a feliratokat, kattints jobb alul a CC ikonra. 


Szólj hozzá!

Címkék: politika videó akció koppenhága

Nem tanultunk semmit az olajkatasztrófákból

2012.02.07. 07:23 majcsi

 Két évvel azután, hogy a Mexikói-öbölben történt olajkatasztrófát oly borzalmasan rosszul kezelték, az Egyesült Államok kormánya alternatív megoldások keresése helyett további part menti fúrásokba kezdene.

Ahogy időben távolodunk a Mexikói-öbölben történt olajfúró-katasztrófájától, egyre láthatóbbá válik, hogy nem vonták le a tragédiából a tanulságokat. Nemrégiben a BP olajkatasztrófa és a part menti fúrások kapcsán felállított Nemzeti Bizottság kiadta végső jelentését. Ebben gyökeres változtatásokat javasolt azzal kapcsolatban, hogyan kezelje a part menti olajfúrás kérdéseit az ipar, illetve a kormány. A többpárti bizottság 30 általános ajánlást fogalmazott meg, melyek célja, hogy javítsák a part menti fúrás biztonságosságát, megvédjék a környezetet, megerősítsék a balesetelhárítási mechanizmusokat és biztosítsák a pénzügyi felelősség megállapíthatóságát.


12 komment

Címkék: olaj shell sarkvidék olajkatasztrófa

Tényleg James Bond miatt utálják az atomenergiát?

2012.02.06. 08:30 majcsi

 Végre megtudhattuk, hogy az atomenergiával szemben érzett széleskörű bizalmatlanság oka, hogy 1962-ben Dr. No – a James Bond filmben szereplő gonosz tudós – atomreaktort épített Jamaika szigetén, és azzal fenyegette a világot. Legalábbis innen eredezteti az atomenergiára vetülő sötét árnyat David Phillips professzor, az igen rangos Angol Királyi Kémiai Társaság (Royal Society of Chemistry) tagja. Mindannyiunk szerencséjére James Bond megállította Dr. No-t. De sajnos a közvélemény - amióta csak tudomást szerzett Dr. No aljas tervéről - „könyörtelenül ádáz szemmel” (a professzor szavai) tekint az atomenergiára.

Semmi kétség afelől, hogy Phillips professzor kiváló és tiszteletreméltó tudós. A királynő 1999-ben a Brit Birodalom Éremrendjével (OBE) tüntette ki a tudományos oktatás terén tett szolgálataiért, a kémiában elért eredményeiért pedig 2012 januárjában megkapta a Brit Birodalom Rendjének Parancsnoka címet. Rendszeresen publikál, szerepel, és szakterületének vezető tekintélye. 

Ám az, hogy egy 50 éve készült kémfilmet okoljon, amiért az atomenergiában nagyon sokan nem bíznak, sőt félnek tőle és úgy egyébként meg a hátuk közepére kívánják, nos, ez az atompropaganda egyik legkirívóbb példája, amit valaha is láthattunk (és mi még azt hittük, hogy nincs új a nap alatt).

Persze ki az, akire nem hatnak a filmek? Amióta csak láttuk Blofeld drágakövekből összeállított pusztító műholdját, amellyel New Yorkot akarta elpusztítani a Gyémántok az örökkévalóságnak (Diamonds are Forever) című filmben, rettegünk a gyémántoktól. És miután átéltük a Casino Royale szörnyű izgalmait, többé már soha nem fogunk pókerezni!

Ha valóban igaz volna Phillips professzor úr elmélete arról, hogy a populáris kultúra ily nagy mértékben befolyásolja az atomenergiával szembeni attitűdöket, akkor bizony az emberek úgy gondolnák, hogy nincs az atommal semmi baj. Nézzük csak meg pl. a Simpson családot, amely van annyira népszerű, mint a James Bond filmek (ha nem népszerűbb). Annak ellenére, hogy a Springfield atomerőmű biztonsági rendszere igen szegényes bizonyítvánnyal rendelkezik, eddig még senki sem halt meg, senki nem lett sugárfertőzött, vagy leukémiás, és egy pár háromszemű haltól eltekintve a környező természet teljesen ép maradt. Az egyik epizódban Homérral még nukleáris hulladékot is etetnek büntetésül, ám ez semmilyen negatív következménnyel nem jár.

Phillips professzor úr furcsa érve arról, hogy miért is van ilyen nagy slamasztikában az atomenergia, sérti azok jó érzését, akik átélték a Three Mild Island-i, a csernobili és a fukusimai atomkatasztrófa szörnyűségeit, vagy azt a megszámlálhatatlan kisebb nagyobb nukleáris baleset egyikét, amelyek kitörölhetetlenül emlékezetünkbe vésődtek. Hányan emlékeznek egyáltalán Dr. No-ra, vagy akár a film cselekményére, még ha látták is a filmet? Sok ezer atomellenes aktivista van, aki meg sem született még, amikor ezt a filmet vetítették. Ám azok, akik csaknem két évtizeddel korábban átélték a Hirosimára és Nagaszakira dobott atombombák pusztítását, soha nem tudják azt elfelejteni. Mi volt ehhez képest Dr. No ördögi terve?

Ez a hír újabb bizonyítéka annak, milyen elszánt az atomipar és támogatói köre. Egy 60-as évekbeli kémfilmben szereplő csíny felemlegetésével gyakorlatilag arra próbálnak rávenni, hogy felejtsük el, milyen szörnyűségekkel volt megtűzdelve az atomipar története az azóta eltelt fél évszázadban – az uránbányászatból származó szennyezések, az atomreaktorok okozta környezeti károk, az atomhulladék öröksége… az emberi fajt többszázezer évig sújtó pestis.

Phillips professzor úrnak be kellene látnia, hogy Dr. No kiváló reklám az atomenergia számára. A Dr. No építette reaktorban minden a legnagyobb rendben volt– tiszta volt, fényes, hatékony, és egyébként is mindenki iszonyú kúl overált viselt -, amíg Bond fel nem tűnt, és bele nem taszította a  hűtőrendszerbe, és az egész fel nem robbant, BUMM!!! Egyetlen atomreaktor sincs a világon, amelynek ilyen fantasztikus volna a biztonsági rendszere (persze csak ha nem nézzük a BUMM!-ot a végén).

Az atomiparnak Dr. No műszaki és biztonsági előírásai alapján kellene megépíteni reaktorait. Amíg az őrök le tudják lőni a behatoló titkos ügynököket, mielőtt azok elérnék a hűtőrendszert, nem lesz semmi baj. De persze igaziból Az Aranypisztolyos férfi című másik Bond filmben szereplő főgazember,

Sacramanga példáját kellene követniük, és minden erejüket a napenergiának szentelni. Ő aztán előrelátó gazember volt!

 

(Az eredeti blogbejegyzést írta: Justin McKeating, 2012. január 12.-én)


83 komment

Címkék: kommunikáció atomenergia

Első lépések a fedélzeten

2012.02.05. 10:25 Greenpeace

Ha nem látod a feliratokat, kattints jobb alul a CC ikonra!


Szólj hozzá!

Címkék: videó hajók kumi naidoo rainbow warrior

Akkor még nem voltak ilyen „zöld dolgok”…

2012.02.03. 08:03 majcsi

A napokban éppen távozni készültem egy szupermarketből, mikor az egyik fiatal pénztáros megkért, legközelebb hozzak saját táskát, mert a nylon szatyrok károsítják a környezetet. Elnézést kértem, és így mentegetőztem: „Az én időmben még nem voltak ezek a zöld dolgok.

A pénztáros így felelt: „Éppen ezért van ma problémánk. Mert az önök generációja nem óvta meg a környezetet a jövő generációi számára.”

 

Valamiben tényleg igaza volt – a mi időnkben tényleg nem voltak még ilyen zöld dolgok. De hát akkor mi volt? Mélyen magamba nézve próbáltam felidézni emlékeimet arról, hogy is volt az én időmben…

Akkoriban a tejes-, üdítős és a sörösüveget visszaváltottuk a boltban, onnan pedig visszaküldték őket a gyárba; az üvegeket ott elmosták, sterilizálták majd újratöltötték, így újra meg újra felhasználhattuk ugyanazokat a palackokat. Tehát újrahasznosítottuk őket. De persze messze régen, az én időmben, még nem voltak zöld dolgok.

 

Lépcsőt másztunk, mert nem volt lift minden üzletben és irodaházban. Gyalog mentünk a fűszereshez, és nem ültünk be egy 300 lóerős masinába, hogy eljussunk két saroknyi távolságra. De igaza van. Nem voltak még zöld dolgok.

Akkoriban mostuk a pelenkákat, mert nem volt eldobható fajta. Zsinóron szárítottuk a ruhát - valóban szél- és napenergiával -, nem pedig 240 voltos energiazabáló gépekben. A gyerekek az idősebb testvérektől örökölték a ruhákat, és nem öltöztek mindig vadiújba. De annak a fiatal hölgynek igaza volt… akkor még nem voltak még ilyen zöld dolgok.

Csak egy TV és rádió volt a házban – nem pedig szobánként egy. A TV képernyője nem volt olyan nagy, mint az Alföld, hanem csak zsebkendőnyi nagyságú (emlékeztek?). A konyhában kézzel aprítottunk és kézzel vertük a habot, mert nem voltak elektromos gépek, hogy mindent elvégezzenek helyettünk. Ha törékeny dolgot küldtünk postán, régi újságpapírba göngyöltünk, nem légbuborékos műanyagba.

Akkoriban nem használtunk benzines motort, ha le akartuk vágni a füvet. Fűnyíróinkat emberi erő hajtotta. A munka egyben testedzés volt, így nem kellett fitness klubokba járni, és elektromos futópadokon szaladgálni. De igaza van. Akkoriban nem voltak még ilyen zöld dolgok.

Ha megszomjaztunk, ivókutakból ittunk, és nem kellett hozzá műanyag pohár vagy falkon. Ha kifogyott a tinta, nem vettünk új tollat, hanem újratöltöttük a régit, és ahelyett hogy kidobtuk volna az egész borotvát, pengét cseréltünk benne, ha elkopott az éle. De zöld dolgok tényleg nem voltak akkoriban.

Az emberek busszal jártak, a gyerekek biciklivel vagy gyalog mentek iskolába, és nem tekintették édesanyjukat éjjel-nappali taxiszolgálatnak. Egy helyiségben csak egy konnektor volt, nem pedig egy sereg foglalat és hosszabbító, hogy be lehessen dugni a számtalan elektromos kütyüt. És nem volt szükségünk távoli műholdakra csatlakozó komputerizált szerkentyűkre, ha meg akartuk találni a legközelebbi pizzást.

Hát nem szomorú, hogy a mai generációk azon siránkoznak, milyen könnyelmű is volt az idősebb nemzedék, csak mert akkor még nem voltak még ilyen „zöld dolgok”?

Kérlek, továbbítsd ezt a cikket, hátha egy hasonló idős alak – akit egy okostojás fiatalnak kell megtanítania arra, mi is az a környezetvédelem - hozzá tud még tenni valamit.

(forrás: Gaasedal's Weblog)


3 komment

“Az Isten szerelmére, gondoskodjatok szeretteinkről”

2012.02.02. 08:16 majcsi

 Amikor szeptemberi utunkon a Jeges-tenger töredező jégmezőinek végtelen csillogását figyeltem, többször is eszembe jutottak a felfedezők, akik először vágtak át e tájon a föld megfagyott végein. Lélegzetelállító élmény volt számomra, mikor először érinthettem lábammal az úszó sarki jeget; aligha foghatjuk fel, milyen lehetett ez az élmény azoknak, akik a korábbi felfedező utak határait még messzebbre tolták. De legyen bármily gyönyörű, a végtelennek tűnő jég és víz birodalma igen zord is tud lenni – ahogy a legendás brit felfedező, Robert Falcon Scott kapitány is hangsúlyozta híres soraiban.

Ha életben maradtunk volna, minden angol szívébe markolóan szólt volna elbeszélésem bajtársaim tántoríthatatlanságáról, kitartásáról és bátorságáról. Most e megmaradt jegyzetek, és tetemeink fogják elregélni azt.” 
Társaira, Edward Wilsonra, Henry Bowersre, Lawrence Oatesra és Edgar Evansra célzott, akik vele vándoroltak a déli-sarkra vezető utolsó úton, és hozzá hasonlóan soha nem tértek vissza élve. Holttestükre csak később, 1912 novemberében találtak rá Scott naplójával együtt. És bár tény, hogy több mint egy évszázaddal ezelőtt Scott kapitánynak és csapatának a Déli-sarkra vezető úton - „a világ legszörnyűbb utazásán” - nem kellett számolnia azzal, hogy jegesmedvék bukkannak elő valamelyik jégtábla mögül – az Antarktiszon ugyanis nincsenek medvék -, meg kellett küzdeniük a hideggel, és az sokkal keményebb volt, mint amit messze északon valaha is tapasztaltak.
 

Szólj hozzá!

Segít-e megmenteni a bolygót, ha vegetáriánusok leszünk?

2012.02.01. 21:33 Toma001

Az utóbbi évtizedben világszerte 20 százalékkal nőtt a húsfogyasztás, annak ellenére, hogy a környezetre gyakorolt hatásait aggodalmak övezik. Laurie Tuffrey annak jár utána, tényleg segíthet-e a bolygón, ha nem eszünk húst.

 

 

 

 

 

 

 

 

Egy gyors pillantás a húsipar környezeti statisztikáira, és láthatjuk, hogy van min gondolkodnunk. A Mezőgazdasági és Élelmezési Világszervezet (FAO) jó néhány nyugtalanító adattal szolgál. Például a bolygón majdnem 1,4 milliárd marha és 1,1 milliárd juh van, amelyek az emberi tevékenység következtében keletkező metán 37 százalékát termelik. A metán gáz a széndioxidnál hússzor hatékonyabban ejti foglyul az üvegházhatású gázokat. A mezőgazdasági földterületek 70 százalékát, amely csak kicsivel kevesebb, mint a Föld teljes szárazföldi területeinek egyharmada, állattartásra használjuk. Az egy kilogramm marhahús előállításához szükséges vízmennyiség változó, attól függően, hogy milyen adatokat nézünk, de 13.000 liter és 100.000 liter közötti értéket becsülhetünk. Ezt végiggondolva, mennyire fenntartható a húsfogyasztás? És ha a dolgok valóban annyira ijesztőek, mint amilyennek tűnnek, miért nem fordul több ember a vegetáriánus vagy akár a vegán táplálkozás felé?

A vegetáriánus étrend választásában az első számú indok még mindig az állatok jóléte, és ha azt nézzük, hogy az Egyesült Királyságban több mint kétmillió állatot ölnek meg naponta élelmezési céllal (a Vegetarian Society, a Vegetáriánus Szövetség adatai szerint), nem nehéz belátni, miért. A Food Standards Agency, az angol élelmiszeripari szabványügyi hivatal 2009-es felmérése szerint az Egyesült Királyságban a népesség körülbelül 3 százaléka vegetáriánus, és további öt százalék fogyaszt rendszeresen húsmentes ételeket. Sok vegetáriánus számára azonban a környezet iránti aggodalom is a mozgatórugók között van. „Az, hogy mit eszünk - mondja Su Taylor, a szövetség szóvivője - az egyik legjelentősebb tényezője annak, hogyan hatunk a környezetünkre”. A Vegetáriánus Szövetség honlapja hivatkozik az RK Pachuari, az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) elnöke által vezetett felmérésre, amely szerint egy hektár termőföld, amelyen zöldséget, gyümölcsöt és gabonát termesztenek, 30 embert tud ellátni élelemmel. Ugyanekkora terület, ha hústermelésre használják, csak 5-10 közötti számú ember számára biztosítja az élelmet.

Az Ecologistnak adott tavalyi interjújában a vegetáriánus amerikai szerző, Jonathan Safran Foer említett egy lehetséges okot arra, miért nem terjed el szélesebb körben a vegetarianizmus: „Az emberek a képmutatástól való félelmet használják a tétlenség igazolására.” A gondolat, mely szerint a vegetárianizmus melletti érvelés a veganizmushoz vezet, amely már túl radikális változást jelent, és ezért az emberek inkább nem változtatnak egyáltalán semmit az étrendjükön, nem ismeretlen a Vegetáriánus Szövetség kommunikációs vezetője, Liz O’Neill számára. „Az amerikai szerző nagyon szépen fogalmazza meg”, mondja. „Azért, hogy elköteleződjünk valami mellett – még akkor is, ha az nem a legtökéletesebb megoldás – el kell távolodnunk a kártékony viselkedéstől, a kártékony ipartól, olyan mértékben, ahogy azt az elkötelezettségünk diktálja. Csak azzal tudjuk elkerülni, hogy iparszerűen előállított húst együnk, hogy húzunk egy vonalat, és azt mondjuk: „én nem eszem húst”.

A fentiek fényében környezetvédelmi szempontból nehéz a húsevés mellett érveket felhozni. Az, hogy a húst túlnyomórészt iparszerű gazdálkodás keretei között állítják elő – a Compassion in World Farming vezető nemzetközi gazdasági állatvédő szervezet becsült adatai szerint az EU-ban zajló állattenyésztés 80 százaléka iparszerű keretek között folyik – és sok más tényező, mint például az antibiotikumok túlzott használata erős ellenérvet jelent azzal szemben, lehetünk-e etikusan húsfogyasztók. Guy Watson, a bioételek kiszállításával foglalkozó Riverford Organics cég (mely 40.000 doboz zöldséget, tejterméket és hústerméket szállít ki hetente) alapítója tisztán látja a nehézségeket. „Kétségtelen, hogy a világ jobb hely lenne, ha kevesebb húst ennénk, és hogy a legtöbb ember többet eszik, mint amit a saját egészsége és a bolygó védelme megkívánna”.

Az állattenyésztéssel kapcsolatos egyik fő probléma a takarmány előállítása. Ezt óriási mennyiségekben termeljük, és az állatok legeltetéséhez szükséges hatalmas területet is hozzászámítva, a Friends of the Earth szerint ez a felelős az évente kiirtott hatmillió hektár erdő nagy részéért. A hatékonyság csökkenését jelenti, amikor a szóját, amelyet emberi táplálékként is lehetne használni, helyette állati takarmányként termesztik. Ez az eljárás, Watson elmondása szerint, jelentős környezeti költséggel jár: „Ha gabonát kell termesztenünk az állatok etetéséhez, az nagymértékű széndioxid kibocsátással jár, míg ha állandó legelőn tartjuk őket, ez halmozódik, és hatékonyan bontja le a széndioxidot.”

A kisebb adagok fogyasztása mellett, az állat nagyobb (hacsak nem minden) részének a felhasználása a húsfogyasztás sokkal hatékonyabb, és egyesek szerint tiszteletre méltó módja. Miután felnevelt és levágott két disznót, az íróként és az Ecologist kommentátoraként dolgozó Tom Hodgkinson úgy becsüli, hogy az állatok alapos feldolgozása révén, melyek darabját 30£-ért vásárolta, több mint 1000 £ értékű húshoz jutott. Hodgkinson számára a folyamat irányítása, és az, hogy a húsgyárak helyett saját maga végezte el az előállítást, a húsevés sokkal felelősségteljesebb módja. „Amikor disznóink voltak, a barátaink azt mondták, ’ó, én ezt nem tudnám csinálni’, de elmehetsz a Tescóba, és megveheted a szörnyű dán szalonnát, mert téged eltávolítottak a folyamatból. Valóban szörnyű végignézni, ahogy a disznó meghal, de szembenéztünk a felelősségünkkel.”

És mi a helyzet a hallal – a proteinban gazdag táplálékkal, amelyet sok fél-vegetáriánus csempész vissza az étrendjébe? A FAO adatai szerint 2006-ban 92 millió tonna vadon élő hal került a piacokra a világon, és további 51,6 millió tonna származott halgazdaságokból. Taylor szerint az utóbbi hatékonysága fenntarthatatlanul alacsony. „A halgazdaságokban nevelt halak táplálékát a szabadon halászott halakból készítik, és minden 5 font vadvízi halhúsból így végül csak egy fontnyi halgazdasági halhúst nyerünk ki”, mondja. Az iparág felügyelő szerve, az Aquaculture Stewardship Council csak valamikor ebben az évben kezdi meg a működését, a Marine Stewardship Council (MSC, Tengergazdálkodási Tanács) programjában pedig jelenleg 134 halászat szerepel, melyek mindegyike fenntartható módon végzi a tevékenységét a tanúsítványuk szerint. Az MSC szóvivője, James Simpson szerint, ha gondosan megválogatjuk, milyen fajta halakat eszünk, lehetséges a fenntartható halfogyasztás: „Nemrég tettünk közzé néhány független felmérést az MSC program tanúsítványával rendelkező halászatokról, amely a halállomány növekedését mutatta ki. Tehát ha bizonyos forrásokat, pl. az MSC tanúsítvánnyal rendelkezőket előnyben részesítjük, ténylegesen hozzájárulhatunk az óceánok állapotának megóvásához, a halállomány növeléséhez.”

Annak eldöntése, hogy eszünk-e húst vagy halat vagy sem, végeredményben teljesen személyes választás kérdése, azonban annak tisztázása, honnan érkezik az étel az asztalunkra, alapvető feltétele annak, hogy megértsük a környezetre gyakorolt személyes hatásunkat. Ami tény, hogy a túlzott húsfogyasztásnak szerteágazó következményei vannak, nemcsak a környezetre, hanem saját egészségünkre nézve is. A Worldwatch Institute (Világfigyelő Intézet) 2011-es jelentése szerint a vörös hús fogyasztás jelentős csökkentésével a halálozási ráta a férfiaknál 11, a nőknél pedig 16 százalékkal csökkenne. A húsfogyasztás talán leginkább fenntartható módja az, ha kisebb adagokat fogyasztunk, és azt is etikusan tenyésztett húsból tesszük, még akkor is, ha ez drágább. Akárhogy is, a felelősségteljes hús- és halfogyasztás területén nehéz eligazodni.

Öt mód arra, hogy megmentsük a bolygót a tányérunkon át

Együnk több hüvelyes zöldséget
Fogyasszunk olyan fehérjét, amely a tápláléklánc alsóbb rétegeiben helyezkedik el, mint például a hüvelyesek és a diófélék. Su Taylor magyarázata szerint: „A gabonafélék, hüvelyesek és diófélék szénlábnyoma csak körülbelül egyharmada a hústermékekének, és ideális táplálékot jelentenek az emberi szervezet számára.”

Válasszunk szezonális termékeket
Vásároljunk szezonális gyümölcsöt és zöldséget. A helyileg termesztett áru vásárlásával nemcsak a hazai élelmiszeripart támogatjuk, de élelmiszer lábnyomunkat is csökkentjük (a Vegetarian Society számadatai szerint a britek esetében ez a csökkenés 57 százalék).

Próbáljuk ki a húsmentes hétfőt
Húsfogyasztásunkat akár úgy is csökkenthetjük, ha Paul McCartney Húsmentes hétfő kampányát követve kinevezünk a héten egy napot, amikor nem eszünk húst. Vagy választhatjuk Riverford „hús és 10 zöldség” filozófiáját is, amely a húsadagot zöldségek bőséges választékával kombinálja. „Úgy is ehetünk különleges ételeket, ha a jelenlegi húsadagunknak csak a felét vagy negyedét fogyasztjuk el”, mondja Guy Watson.

Kerüljük el a szupermarketeket
Vásároljunk kiszállítóktól vagy helyi gazdálkodóktól. Az Egyesült Királyságban a Riverford mellett ilyen az Abel & Cole, ill. Londonban a Farmaround. A Veg Box Recipes oldalon van egy hasznos online kiszállító kereső. Mind bio termékek szállításával foglalkoznak, és ez különösen hasznos lehet, ha olyan környéken lakunk, ahol nehéz ezekhez hozzájutni, és sokan recepteket vagy heti menüterveket is adnak, hogy a legtöbbet tudjuk kihozni az általunk vásárolt áruból.

Váltsunk fenntartható forrásból származó halra
Együnk MSC tanúsítvánnyal ellátott halat. „Kérdezzünk rá az általunk vásárolt hal származására, hogy ez mennyire visszakövethető”, mondja James Simpson. „Azzal, hogy a boltban vagy az étteremben MSC halat választunk, vagy akár azzal, hogy ahol nem találunk ilyet, rákérdezünk, üzenetet küldünk visszafelé a beszállítói rendszeren keresztül, és az eladáson keresztül változtatunk az óceánok helyzetén.” Ezen kívül a tőkehal fogyasztásával kapcsolatos félelmek is félreértésen alapulnak; bizonyos halászatok, mint a Pacific, Norwegian North East Arctic és Baltic, mind rendelkeznek MSC tanúsítvánnyal, és állományuk egészséges.

http://www.theecologist.org/green_green_living/food_and_drink/1190709/can_becoming_a_vegetarian_help_save_the_planet.html

fordította: Evelin
 


2 komment

Címkék: életmód vegetarianizmus húsfogyasztás

Kína(a)os

2012.01.31. 08:33 stradivari

Aki olvasta Madách Ember tragédiáját az most könnyebb helyzetben van. Csak tegye össze az egyiptomi színt a falanszeterrel és máris el tudja képzelni, hogy a világ egyik legnagyobb elektronikai gyártója a Foxconne, milyen körülmények között készítteti Kínában a civilizált világban oly népszerű Iphone, Ipad-család, Xboxok, Playstationök millióit. Röviden szólva állati körülmények között (bár nyilván léteznek EU-szabványok, amelyek ennél humánusabb feltételeket írnak elő az állattartásra). Mint az Index január 17-i cikke beszámolt róla, két tényfeltáró újságíró járt a messzi, dél-kínai Shenzen városában (mint üzletemberek, akik gyártót keresnek), s így bepillantást kaphattak az amúgy éjjel-nappal géppisztolyos őrökkel vigyázott, többszázezer embert foglalkoztató büntetőtáborba. Ahová – félreértés ne essék - önként mennek az emberek dolgozni, napi tizenkét órát, állva, mondhatni szünet nélkül, havi hatvanezer forintnak megfelelő összegért. A cikk szerint lehet ennek ötödéért rizsföldön is kapálgatni, ezért igen szerencsésnek mondhatja magát, aki bekerül a gépezetbe.


Szólj hozzá!

Címkék: it kína egészség technológia

Kétperces az új zászlóshajónkról

2012.01.30. 08:23 Greenpeace

Az Al Jazeera televízió riportja a Rainbow Warrior III-ról. Ha nem látod a feliratkoat, kattints a jobb alsó srakoban a CC ikonra.


Szólj hozzá!

Címkék: videó hajók kumi naidoo rainbow warrior

Szennyvízblokkoló Greenpeace akció a Fülöp-szigeteken

2012.01.28. 10:14 majcsi

A Greenpeace Water Patrol (vízi őrjárat) nevű dél-ázsiai „különítménye” január 12.-én eltorlaszolta az Unilever-RFM nevű cég üzemének szennyvízcsatornáját, mely tartósan megmaradó vegyi anyagokat bocsát a fülöp-szigeteki Marikina folyóba. A csatorna zavaros vizű tartalma egyébként közvetlenül a folyóba ömlik, majd onnan továbbáramlik a közeli Laguna-tóba.

 „Jelenleg a fülöp-szigeteki ipari létesítmények kényük-kedvükre engedhetnek vegyszereket a folyókba, tavakba és a levegőbe, nem törődve a közösségekkel, sem a környezettel, sem az emberek megélhetésének biztonságával. Ideje volna, hogy a vállalatokat végre felelősségre vonják az általuk kibocsátott szennyezőanyagok miatt.” – mondta Beau Baconguis, a dél-ázsiai Greenpeace mérgező anyagok elleni kampányának tagja.

A Greenpeace Water Patrol csapatának négy önkéntese vegyvédelmi ruházatba öltözve egy vasból és betonból készült öntvénnyel zárta le a csatorna száját, hogy a folyóba ömlő mérgező folyadékokat megállítsa. A helyszínen egy feliratot is elhelyeztek a következő szöveggel: „Innen indul a Laguna-tó szennyezése”. A Greenpeace jelentést készített arról, hogyan sújtja az ipari szennyezés a Laguna-tavat. A tanulmányból küldtek egy példányt az üzem képviselőinek, azzal a kéréssel, hogy egyszer s mindenkorra hagyják abba a szennyezőanyagok kibocsátását a természetbe, és álljanak át inkább a tiszta termelésre és a zéró kibocsátásra.

Az Unilever-RFM üzeméből származó szennyezés sajnos nem egyedi eset. Számos ipari létesítményből engednek vegyianyagokat is tartalmazó szennyvizet a Laguna-tóba. A Greenpeace 6 különféle ipari létesítmény környékén vett víz-, üledék- és talajmintákat, és ezek alapján készítette el vizsgálatát. A létesítmények közül négyről bebizonyosodott, hogy mérgező vegyi anyagok, és tartósan megmaradó hulladékanyagok forrása és kibocsátója. A ludasok közt szerepel a Mayer Textile, a TNC Chemicals, a Carmelray1 ipari park Kalambában, és az Unilever-RFM bizonyos üzemegységei Pasig Cityben.

„A jelentés pillanatképet nyújt a Laguna-tó vízgyűjtő területét sújtó vegyianyag-szennyezés problémájáról azok számára, akiknek joga volna tudni, mi is folyik tulajdonképpen – azok számára, akiknek ivóvize a Laguna-tóból származik. Hiszen a tó a fővároshoz tartozó területeken (Metro Manila), valamint Luzon tartományban több város és közigazgatási egység számára biztosítja az édesvizet. A közösségeket nem szabad kiszolgáltatni az ipar szeszélyeinek. Ezért a Greenpeace a PRTR nevű Szennyezőanyag-kibocsátási és

-szállítási Nyilvántartás bevezetését sürgeti, amely intézményesítené az emberek ahhoz való jogát, hogy tudomást szerezzenek a környezetükben előforduló szennyező és mérgező anyagokról. Azokban az országokban, ahol a PRTR rendszert már bevezették, drasztikusan csökkent a szennyezés mértéke” – tette hozzá Baconguis.

Az elmúlt időszakban  egy egész iskolát sújtott a mérgezőanyag kibocsátás Pasay Cityben, a hatóságok pedig tehetetlenül állnak, nem tudva, ki a hunyó, és milyen mérgekről is van szó pontosan! A szennyezést-leleplező rendszer kötelezővé tenné a vállalatok számára, hogy nyilvánosságra hozzák, pontosan milyen szennyező anyagokat bocsátanak ki. A Greenpeace szerint, ha ez a rendszer bevezetésre kerülne a Fülöp-szigeteken, egy felmerülő ügy esetén a közösségek felkészültebben reagálhatnának, a hatóságoknak lenne mi alapján lépnie. Végül de nem utolsó sorban az ipari szereplők arra sarkallná, hogy kiiktassák a méreganyagok használatát, és elinduljanak a tiszta termeléshez vezető úton.

(forrás: www.greenpeace.org)


Szólj hozzá!

The Story of Broke –Annie Leonarddal interjúztunk új filmje kapcsán

2012.01.27. 08:05 majcsi

 

Eleged van már azokból a környezetszennyező vállalatokból, amelyek nem csak a természetet teszik tönkre, de komoly kerékkötői a 21. század zöld gazdaságának?

Tele van a hócipője Annie Leonard filmkészítőnek is, aki milliók számára jelentett inspirációt a “The Story of Stuff” (Tárgyaink története) című filmjével. A film arról szól, hogyan változtatja szemétteleppé földünket az “eldobható gazdaság”. Új filmje pedig ("The Story of Broke: Why There's Still Plenty of Money to Build a Better Future,") megkérdőjelezi azt az állítást, miszerint nem áll rendelkezésünkre elegendő pénz a fenntartható társadalmak kialakításához. Szerinte ahelyett, hogy a hatalmas profittal rendelkező olajvállalatoknak adómentességet és támogatásokat adunk, inkább zöld munkahelyeket kellene teremtetni mindenki számára. 

 

Ez mindenki számára kötelező film! Rendezője, Annie Leonard közel 10 évig dolgozott a Greenpeace-nek. És bár nagyon elfoglalják a “Story of Broke” c. újabb film körüli teendők, e-mailen válaszolt kérdéseinkre. Köszi, Annie!

Régebben e Greenpeace-nél dolgoztál. Mesélnél erről?


Szólj hozzá!

Címkék: videó demokrácia pénz szégyelljék magukat

Sajnáljuk ennek a tartalomnak a megtekintésére Ön nem jogosult!

2012.01.26. 08:28 Schmidt Gergő

A rossz ötletek történelemkönyvében előkelő helyen fog szerepelni a terv, hogy adjuk vállalatok kezébe annak jogát, hogy kedvükre cenzúrázzák az internetes tartalmakat. Pedig ez lenne a hatása annak a két törvénytervezetnek, aminek a tárgyalására az amerikai kongresszus készül, és amely világszerte hangos tiltakozást váltott ki a szólásszabadságért küzdő aktivisták körében.


 

A két tervezet és az internetcenzúra elleni fellépés jegyében olyan honlapok sötétülnek el január 18-án, mint a Wikipedia, a Greenpeace International vagy a Mozilla. Ha még nem tudnád, hogy miről szól a két törvény, a SOPA és a PIPA, nos akkor itt az ideje, hogy megtudd. A döntéshozók a zenei és filmekkel kapcsolatos kalózkodás elleni fellépés eszközeként beszélnek a tervezetről, de ez nem minden, mivel egy potenciális fegyvert is adnak a vállalatok kezébe, amit azok könnyen az online aktivizmus elhallgattatására használhatnak fel.


1 komment

Kívánságműsor: a Büntetés a Tatai Zrt-nek

2012.01.25. 10:20 Zöld_Dani

A múlt héten leadtuk a magyar ügyészségnek Bándi Gyula professzor szakvéleményét az almásfüzitői méregkeverés papírjainak szabálytalanságáról. Ma pedig elindítottok azt az Uniós eljárást, aminek a végén el kell hogy tiltsák a céget veszélyes tevékenységétől.

Úgyhogy küldenénk szeretettel a Biohazard Punishment (Büntetés) című számát a Tatai Zrt-nek, minden veszélyes hulladékokkal piszkoskodó cégnek, és mindenkinek a ki szereti.

 


Szólj hozzá!

Címkék: vegyi anyagok zöldmetál almásfüzitő

VW: Lázadás a közösségi oldalakon – egy kísérlet

2012.01.23. 08:29 Toma001

Közismert, hogy a Volkswagen elhatározta, hogy figyelmen kívül hagy több mint ezer hozzászólást a Facebookon. Ez nem csak egy közösségi oldali etikátlanság, hanem egyenesen gorombaság is.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Azt akarják, hogy csendben elsunnyogjunk, de nem fogunk. A világ egyik legnagyobb autógyártója a mi jövőnket kockáztatja.
Szükségünk van a segítségedre.
A Volkswagennek hatalmas hirdetési költségvetése van, és óriási csapata olyan emberekből, akik a Facebook profiljaikat kezelik. Nekünk nincs, de ezt mind megtehetjük veletek, igazi emberekkel, akik szenvedélyesen kiállnak a bolygónkért, és kihívják azokat, akik semmibe veszik.
Szükségünk van rád ehhez a Facebook tiltakozó vírushoz.
A Volkswagen tucatnyi Facebook oldalon hirdeti magát, és nekünk ki kell terjesztenünk a tiltakozásunkat, hogy a követeléseink az összes ilyen oldalon legfelül legyenek. Minden nyelven. Az egész világon.
Létrehoztunk egy nyílt Facebook csoportot, amihez csatlakozhatsz, értesíthetsz más aktivistákat, amikor új kiírás jelenik meg, és meghívhatod a barátaidat is segíteni.
Ez teljesen nyitott számodra – senki sem irányítja.
Nem spamelünk, ez egy törvényes tiltakozás egy olyan cég ellen, amely a klímatörvény ellen lobbizik, és megtagadja az erről való beszélgetéseket.
A következőket kell tenned:


1 komment

Címkék: autó facebook klíma vw aktivizmus

Az Antarktisz, Amundsen, és a lehetetlen célokban rejlő erő

2012.01.20. 08:17 majcsi

 (Az eredeti blogbejegyzést írta: Frida Bengtsson, a Greenpeace Nordic óceánkampány-felelőse, 2011. december 14.-én)

 

Amint ezt írom, épp a norvégiai Fefor hotel ablakából nézem a hegyekkel, erdővel és befagyott tóval övezett téli tájat, ott, ahol Amundsen, Nansen és Scott tervbe vette történelmi jelentőségű sarki utazásait. Számomra rendkívül inspiráló párhuzam, hogy mi is éppen jövőbeli sarkvidéki munkánkat tervezgetjük csapatunkkal.


Ma száz éve, hogy a norvég felfedező, Roland Amundsen megnyerte a Déli-sark eléréséért vívott küzdelmet. A Brit Robert F. Scott csak egy hónappal később ért oda.

 

(Forrás: NOAA Photo Library http://www.photolib.noaa.gov/htmls/libr0352.htm)

 


1 komment

Címkék: klíma hajók sarkvidék greenpeace töri óra

Az európai klímapolitikáról velősen

2012.01.18. 18:03 Greenpeace


5 komment

Címkék: politika videó európai unió klíma klímaváltozás

Víziszony

2012.01.17. 09:28 stradivari

Három hónap híján épp száz éve, hogy a Titanic elsüllyedt az Atlanti óceánban. Ez a mostani, olasz luxushajó-katasztrófa kismiska ahhoz képest, de azért mégis. Szimbólumokra érzékeny lelkek ilyenkor azért el-eltűnődnek. Mert, hogy a Titanic hamar szimbólummá vált, a halálos, profitorientált verseny jelképévé. Főként igaz ez akkor, ha meggondoljuk, 1912 az utolsó előtti békeév. Ami az azt követő fél évszázadban e bolygón történt, azt nyilván rémmeseként tartják majd nyílván a Nagy Galaxisban, deviáns ufógyerekek krízismentesítése céljából. Ám ha abból indulunk ki, hogy semmi nincs véletlenül ebben a világban, akkor a Costa Concordia mostani, borulása – annak eddig minden ismert következményével együtt derűlátásra ad okot.
A tragédia – bár mutat lényegi párhuzamot a száz évvel ezelőttivel, például a pánik, például a mentőcsónakok ügye, például a balfék kapitány – minden elemében szerényebb, szelídebb, kevésbé lesújtó képet (diagnózist) sugall. Mintha azt üzennék (ne tessék kérdezni kicsoda), hogy jobbult azóta a világ, változtak az erőviszonyok, s tán a borulás nem kikerülhető, de a dolog mégsem jár annyi áldozattal, mint legutóbb.
Büszkék lehetünk rá, hogy mindkét helyen képviseltette magát ez a kicsi nép. (A Titanicon utaztak, s haltak is meg magyarok, nem szólván a Carpathia (!) gőzösről, amelyik felvette a túlélőket, s amelynek orvosa magyar volt, dr. Lengyel Árpád.) Úgy látszik, ahol borulás van, ott magyarnak is lennie kell – de ebből nem kéne ok-okozati összefüggéseket gyártani. Én sokkal inkább arra helyezném a hangsúlyt, hogy ezt mi tenger nélkül is tudjuk abszolválni, nem-e kéne most már egy kicsit valami mással foglalkozni, hagyni az egész vizes blokkot, naszádostul, lovastengerészestül és végre partot fogni egy csöndes öbölben. Ringatódzni. Ki mit gondol…
 


1 komment

Címkék: katasztrófa életmód hajók

Toborzóink jól bírják a telet

2012.01.12. 08:29 Greenpeace

Dél-alföldi toborzóink jól bírják a telet.

 


Szólj hozzá!

Először előzi le Németországban a megújuló energia az atom- és szénenergiát

2012.01.11. 08:32 Toma001

Megan Treacy írása, 2011.12.19.

Németország történetében először, 2011-ben a megújuló energiaforrások szinte minden más energiatermelési módot megelőztek, beleértve az atomenergiát, valamint a szén- és gáztüzelésű erőműveket is. Az egyetlen kivétel, amely még mindig maga mögé utasította a megújuló források csoportját, a lignit tüzelésű energia volt.

 

 

 

 

 

 

A BDEW, a szövetségi energia- és vízgazdálkodási egyesület jelentése szerint a tavalyi 16,4 százalékkal szemben a megújuló energia már az ország összes energiatermelésének 20 százalékát adta. A lignit tüzelésű erőművek az elektromos áram termelés 24,6 százalékát biztosították.

Mióta Merkel kancellár asszony a Fukushima katasztrófát követően az elmúlt évben leállíttatta a nyolc legöregebb reaktort, az atomenergia használata visszaesőben van az országban. Az előző évi 22,4 százalékkal szemben az atomenergia 2011-ben már csak a megtermelt energia 17,4 százalékát biztosította, 2022-re pedig az ország teljes egészében meg akarja szüntetni az atomenergiával történő energiatermelést.

http://www.ecogeek.org/component/content/article/3664

fordította: Evelin


38 komment

Címkék: atomenergia megújulók

Tiszta víz

2012.01.10. 08:52 boldogember

Vadócz Péter egyperces reklámfilmje döntős volt a durbani klímakonferencián. Méltán.

 


1 komment

Címkék: videó víz hulladék

süti beállítások módosítása