Greenpeace Magyarország

A Verespatakért tiltakozó sokat próbált aktivista nem csodálkozik el azon, hogy a aranybányászattal ausztrál cégeket hoznak összefüggésbe (lsd. a tiszai ciánszennyezést okozó Aurult). Ebben vitában mindegy volt, hogy Bukarest vagy Budapest, mindenhol ugyanúgy előállították a rendőrök. Azon sem lepődik meg, hogy a helyiek küzdenek a földjeikért és a természeti kincsekért, melyek a bányászat számára leírható károkként szerepelnek a rekultivációs listán (lsd. szén- és uránbányászat vs. Pécs ivóvízkészlete). Az viszont még ebben a szakmában is szokatlan, hogy egy néhány napos ülődemonstrációnak úgy vessen véget a helyi rendőrség, hogy a tiltakozók közé lövet. Politikai akcióknál ez bevált szokás. Érthetetlen, hogy pár kést és Molotov-koktél milyen halálfélelmet tud kiváltani az állig felfegyverkezett rendőrökből?!

Forrás: http://indymedia.org.au/files/pelabuan-sape.jpg

A feliratokért köszönet a Diverziti Egyesületnek! 

Tudjuk, hogy a progresszív klímaváltozás elleni harc egyedül nem akadályozhatja a gazdasági válságot – nem is feladata -, viszont segít, ha megoldást keresünk a hanyatlásra. Nem kell hinni a “zöldek” szavának, múlt hónapban a konzervatívnak számító Nemzetközi Energia Ügynökség(IEA) jelentése is alátámasztotta, amit mondunk: kongatják a vészharangokat és gyors intézkedéseket sürgetnek és elismerik, hogy a klímaváltozásra hivatkozva megújulókra alapozni a gazdaságot a környezeti szükségességen felül a megfelelő költségvetési politikai döntést is.

Hogy miért?
Mert a fosszilis energiahordozók használatának növelése visszafordíthatatlan, környezeti katasztrófákat előidéző következményekkel járhat.
“Hibás gazdasági döntés az intézkedések halogatása: 2020-ig minden egyes 1 USD után, amit az energiatermelésben megújulók be-nem-vezetésén “megspórolnak”, a megnövekedett kibocsátások miatt ez 2020 után  a költségvetésre 4.30 USD (hozzávetőleges számítás alapján minden 100 forintra kb. 416 Ft) plusz költséget terhel. Erre vonatkozóan további részleteket olvashatunk a Think Progress oldalán közzétett World Energy Outlook 2011-es jelentés összefoglalójában.

Mégis mi tart minket vissza?
 

Aki rákattint erre a videóra , az tíz perc leforgása alatt végig nézheti, hogyan alakult Európa térképe az elmúlt ezer esztendőben. Gyorsított eljárásban láthatja birodalmak születését, tündöklését és bukását. A határok ugrabugrálását, a rengeteg oda-vissza játékot, ahogy kisebb-nagyobb területek ide-oda csatlakoznak, vagy mondjuk inkább csapódnak a történelem viharában. Mintha kaleidoszkópba néznénk, amit valami láthatatlan, hatalmas erő forgatna megállás nélkül.

Ezek a változások a térképen, elmondhatatlan sok szenvedéssel jártak, az akkor és ott élő emberek számára. A határmódosulások, országok - népek nyirbálása lényegében egyet jelent a háborúval, az erőszakkal, megtorlással és annak megtorlásával. Nem tudom vizsgálta-e valaki, hány békés esztendő volt az elmúlt ezer évben, Európában, amikor egyetlen ország sem vívott háborút.

Állítólag az ember, halála körüli pillanatokban ugyanígy végig nézheti saját életét, születésétől a befejezésig. Láthatja mi történt vele és hogyan. Láthatja, amint cseperedik, szokja, tanulja a szabályokat, sérelmeket kap és ad, örül, és szenved, fél és félt, ölel, remél, szerelmes, magányos, miközben gyarapodik anyagiakban vagy épp elszegényedik, munkát végez, főnök, beosztott, utazik, zenét hallgat, betegségeken vergődik át, esetleg háborúzik. Aztán, így-vagy úgy, de megérkezik oda, ahonnan már másként folytatódnak a dolgok. Állítólag minden embernek van egy ilyen filmje, térképe, s hogy mikor, milyen körülmények között nézhet bele ebbe a  kaleidoszkópba, ami egyedi, kivételes és csak az övé..nos ezt ugyanaz az erő dönti el, mint, amely Európa – de az egész világ – működését alakítja.

 Az atomenergia jövőjéről szóló vita újra lángra kapott Franciaországban és sok más országban azoknak az aktivistáinknak köszönhetően, akik a héten két francia atomerőműben is váratlan látogatást tettek. Hamar szárnyra kapott a hír, hogy ilyen könnyedén átjutottak az erőművet körülvevő biztonsági zónán, és a történet világszerte újból felkavarta az atomenergia biztonságosságát övező vitát. A francia atomipar teljesen összezavarodott a biztonsági rendszer elégtelensége miatt – a hír persze eljutott Oroszországba, Japánba, Brazíliába, Kínába és sok más országba is. Vajon ráébred végre az atomipar és a média, mennyire sebezhetőek az atomreaktorok? Reméljük, így lesz.

Eloszlatunk néhány tévhitet ezzel a nagyszerű közlekedési móddal / téli sporttal kapcsolatban és adunk néhány tippet, hogy egész évben nyeregben maradhass.


A téli kerékpározás többé már nem csak a merész biciklis futárok vagy a hegyi bringázás rajongóinak a kiváltsága. Az emelkedő üzemanyagárak, az ökológiai lábnyom problémája mellett a kerékpárutak fejlődése a városokban is hozzájárultak ahhoz, hogy az egész évben biciklivel munkába járók száma növekvő tendenciát mutat. Elég egy pillantást vetni Magyarország eddig egyetlen bringás forgalomszámlálójára a kiskörúton: gyakorlatilag folyamatosan dőlnek meg a tavalyi rekordok.  A téli biciklizést a síeléshez vagy a korcsolyázáshoz hasonlítja: egy élvezetes téli időtöltés. Egy 56 éves vezérigazgató hölgyismerősünk szerint: „Olyan, mintha a sífutást és a hegyi kerékpározást ötvözték volna.” Élvezi a friss levegőt, a testmozgást és a havas utcákon történő navigálással járó kihívásokat, a munkába való ingázást úgy hívja: „a napom legjobb része!”     

Álltál már valaha a megállóban toporogva, hogy melegen tartsd a lábad, miközben nézted, hogy a kerékpárosok elhúznak melletted? Nos, akkor íme néhány tudnivaló ahhoz, hogy válts. Először is oszlassunk el néhány általános tévhitet:

A grönlandi Bureau of Mineral and Petroleum (Ásvány- és Olajügyi Hivatal) egy olyan megbeszélésre invitálta a világ legnagyobb olajvállalatait, amelynek óriási jelentősége lehet az Észak-sark jövőjére nézve. Grönland meg akar nyitni egy érintetlen vidéket az ország vízi területeinek északkeleti részén; a Shell, a BP és a Statoil sutba dobva az elővigyázatosságot, készen állnak a fúrásra. Mi azonban úgy döntöttünk, megmondjuk az igazságot az olajvállalatoknak – és ők, meglepő módon, nyitott füllel hallgattak minket. Nem véletlenül: némi félrevezetés után nem az eredeti tárgyalóterembe mentek, hanem a egy emelettel arrébb, a mienkbe. Csak ezt ők nem sejtették :-)

A világ egyik legsúlyosabb ipari balesetéért felelős Dow Chemical mérgező öröksége fenyegeti a Londoni Olimpia hírnevét.

Az eddigi legfenntarthatóbbnak tartott 2012-es Londoni Olimpiai Játékok jó hírét teszi kockára azzal, hogy a Dow vegyi óriással készül partnerségre lépni. A vállalat felelős a világ egyik legsúlyosabb ipari balesetéért, melynek mérgező következményeit a mai napig nem hajlandó felszámolni, így 27 éve folyamatosan környezeti katasztrófát okoz Bhopalban.

1984. december 2-áról 3-ára virradó éjszaka a Union Carbide India Limited Indiában, Madhya Pradeshben lévő bhopali növényvédőszer üzemében bekövetkezett szivárgás során 42 tonna metil-izocianát és egyéb mérgező anyagok jutottak a levegőbe, ami az Amnesty International szerint körül-belül 7000-10000 ember életét követelte. Ráadásul a  továbbra is fennálló szennyezés folyamatosan fertőzi a ivásra és főzésre használt talajvizet.

Tavaly egy indiai bíróság hét embert ítélt el a katasztrófa bekövetkezésében való felelősségükért. A Union Carbide elnöke, Warren Anderson az Egyesült Államokban maradt és nem hajlandó szembenézni az igazságszolgáltatással. Az Amnesty International szerint az ő ügye „nem valószínű, hogy lezárható” és egy újabb példaként szolgál arra, hogy egy vállalat megússza a más országban elkövetett emberi jogokkal szembeni túlkapásainak jogi következményeit.

A Dow ez év során kapta meg a kizárólagos szponzori megállapodást, melynek részeként az olimpiai stadion 336 hirdetőfelületén a cég logója jelenhet meg. A Londoni Olimpiai Szervezőbizottság elkötelezett egy fenntartható olimpia rendezése mellett, de sokan, köztük politikusok, sportolók és hírességek is ellenzik a Dow-val való partnerséget.

Egy londoni nővért, Lorrain Close-t, aki a katasztrófa után Bhopalban élt és dolgozott, annyira megdöbbentette, hogy a Union Carbide tulajdonosa, a Dow Chemical szponzorálná a 2012-es Londoni Olimpiát, hogy petíciót fogalmazott meg, melyben arra kéri a Londoni Olimpiai Szervezőbizottságot, hogy mondja fel a Dow-val a játékokra vonatkozó partnerséget.

Csatlakozz az akcióhoz: Írd alá a petíciót, vegyük rá a Londoni Olimpiai Szervezőbizottságot, hogy törölje a Dow Chemical-t a 2012-es Olimpiai Játékok partnerei közül.

Ha szeretnél többet megtudni vagy segíteni, látogasd meg a The Bhopal Medical Appeal oldalt.

Az Ecoligist

cikkét

fordította: Ábel Attila

Aggasztó az ipari lobbi ereje az idei klímakonferencián, az Egyesült Államok pedig kitér mindenfajta előremutató kezdeményezés elől.

Magasan a sétány fölött remek kilátás nyílik Durban híres déli strandjára, ahol az ENSZ Klímakonferencia alkalmából közel 20.000 ember gyűlt össze, és ahol hét aktivista éppen egy ,,Hallgass az emberekre, ne a szennyezőkre” feliratú transzparenst bontott ki. Nos ez nem is lesz olyan egyszerű feladat... A reggeli napsütés ellenére az időjárás a kegyetlen szél miatt nem volt kegyes a Greenpeace aktivistákhoz, akik a Protea Hotel tetejéről ereszkedtek alá üzenetükkel.

Az épületben üzleti vezetők találkoznak, a WBCSD tagjai, egy szervezet, amit vezérigazgatók irányítanak olyan vállalatotoktól, ahol – hitvallásuk szerint - a fenntartható környezeti és társadalmi jövőt tartják szem előtt. Eközben az utcán rendőrök gyűlnek össze és igyekeznek elkobozni a transzparenseket, körülöttük a tömeg skandálva szolidarit az aktivistákkal, miközben Kumi Naidoo kifakad a WBCSD ellen, amit a Greenpeace a „Piszkos tizenkettő” egyikének jelölt meg.

Olaj, fegyverek, fafelhasználás… és tonhal. A válságok, és főleg a polgárok nyugtalansága a lehető legjobb környezet a profithajhászáshoz, mivel az ellenőrzés hiánya egyengeti az utat egyes gátlástalan „beavatkozók” számára az emberi jogok csorbításához és a népek vagy a környezet megkárosításához.

Ez egy nagyon véres és felkavaró videó. Az elefántbébi megszületik, de nem akar lélegezni. Az anya szerencsére pontosan tudja, mit kell tenni, és mint ahogy a doki paskolja a baba hátát, úgy rúg hatalmasakat a bébibe. Másfél perc után az végre magához tér és lábra áll.

Elkezdődött egy elefántélet.

A Fehér Ház - november 10-i - bejelentése elvágta a Keystone XL olajhomok-vezeték építését, döntés csak a 2012-es választás után, leghamarabb 2013-ban várható. Globális felmelegedés témában ez egy kiemelkedő jelentőségű győzelem az Egyesült Államokban, ahol évek óta nem értek el hasonló sikereket. Az engedélyt ugyan nem vonták vissza, de Obama újabb véleményezésre küldte vissza a terveket. A legtöbb szakértő szerint a vezetéket soha nem építik meg.

A blogban korábban volt szó az olajhomokról (avagy kátrányhomok), ami a konvencionális energiahordozó kitermelést háromszáz százalékkal meghaladó CO2 kibocsájtással és az helyi vízkészletekkel teljes lecsapolásával jár az érintett. Például Kanada Alberta tartományában már gyakorlati bemutatóval együtt látjuk, hogyan működik ez.  

Mióta a dél-jakartai hatóságok múlt héten azzal fenyegettek meg minket, hogy bezárják irodánkat, csapatunk mindent megtett annak érdekében, hogy erre ne kerülhessen sor. Rengeteg támogatást kaptunk az indonéz civil társadalom vezetőitől. Szoros együttműködésben más szervezetekkel – mint pl. Indonézia Jogsegélyszervezete és a WALHI/FoE Indonézia – próbáltuk tisztázni a kormánnyal a helyzetet. Benyújtottunk minden papírt, amelyek igazolják, hogy hivatalosan bejegyzett szervezet vagyunk Indonéziában, irodánk épületét pedig a helyi hatóságok engedélyével, és főbérlőnk jóváhagyásával használjuk.

Olvasd el múlt heti blogbejegyzésünket a fejünk felett lebegő bezárásról

Ma elhunyt Zdenek Miller, a Kisvakond alkotója, aki már huszonöt éve is tudta, mi a baj a nagyvárosokal.

Aki azért utazna Afrikába, hogy fekete orrszarvút lásson, az csalódni fog. A Nemzetközi Természetvédelmi Unió minap jelentette, hogy az orrszarvúak családja szegényebb lett ezzel a fajtával. Volt – nincs. Levadászták valamennyit. Fehérből még van, tehát ha valaki nem ragaszkodik görcsösen az eredeti elképzeléséhez, akkor mégsem fog csalódni. Bár a cikk szerint már a fehérből is kicsi a készlet. És ugye jön a karácsony…

A napokban figyelmeztetést kaptunk: lehetséges, hogy jövő hét elején ki kell kötöznünk jakartai irodánkból. Ez az iroda vezeti az indonéz esőerdőket irtó Asia Pulp and Paper megállításért indított kampányunkat. 

Ezúttal úgy akarták megfúrni munkánkat, hogy közölték, megszegtünk valami helyi épülethasználati szabályozást. Habár rendelkezésünkre állnak a dokumentumok, amelyek az ellenkezőjét bizonyítják, ez láthatólag nem sokat számít.

Amikor tavaly elindítottuk kampányunkat az esőerdő pusztítás megállításáért, és célba vettük a pálmaolaj-ipar bizonyos részeit, azonnal észleltük, hogy indonéziai munkánkat támadni kezdik. Ez annak bizonyítéka volt számunkra, hogy jó felé tapogatózunk. Amikor idén belefogtunk nemzetközi szintű kampányunkba a világ leghírhedtebb esőerdő pusztítója, az APP ellen, ismét összehangolt támadásokat tapasztaltunk, amik ezúttal azonban sokkal nagyobbnak és szervezettebbnek tűntek.

Nemrég jelentettük meg a Gudie to Greener Electronics (Útmutató a Zöldebb Elektronikáról) új verzióját, amelyik a mostani állás szerint rangsorol 15 (elektronikus) kiegészítőket és egyéb elektronikai eszközöket gyártó céget az energia, a zöldebb termékek és a fenntartható műveletek szempontjából. A HP a lehetséges 10 pontból a legjobb 5,9-es értéket kapta, s a Dell, a Nokia és az Apple követi ezt a céget.

Mit ad isten, kiderült, hogy a fél Európát beterítő jódizotóp Magyarországról jött. Nem az itteni hatóságok állapították meg, hogy Csillebércen szúrtak el valamit, hanem a Nemzetközi Atomenergiaügynökség, de korábban már a szomszédok, illetve még az e téren leghátul álló  csehek is tudakolództak nálunk.

Szögezzük le: ez a sugárszennyezés szerencsére tényleg az ártalmatlan kategóriába tartozik.

Ami már nem olyan ártalmatlan, az a magyar hatóságok véletlenül "kiállítódott" bizonyítványa. Mert vagy az Országos Atomenergia Hivatalnak kellett volna ellenőriznie a csillebérci üzemet, és akkor az ottani balesetért (az üzemen túl) ők (is) felelősek, vagy igaz, amit nyilatkoztak, hogy ez nem az ő dolguk. Ez se jobb eset, hiszen ha ilyen gazdátlan területek vannak a nukleáris biztonság terén, akkor az a nagyon nagy baj. Bőven elég ok arra, hogy rúgják ki a felelősöket.

Ha a nukleáris biztonságról van szó, olyan nincs, hogy nincs felelős.

De Rónaky Józsefet, az OAH vezetőjét végre valahára el kellene küldeni. Menesztésére elég ok az a maszatolás és titkolódzás, ahogy a Csernobil óta használt recept szerint most is viszonyulnak a balesethez. Ugyan ezt láttuk a súlyos paksi 2003as üzemzavarkor, és idén is, sokszorosan Fukusima kapcsán. Az OAH az a szerv, akinek gyorsan és pontos tájékoztatást kellene adnia, és nem a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség által teremtett lépéskényszer hatására a még éppen nem ciki minimumot megtennie. Ehhez képest szó sincs vizsgálat indításáról, saját véleményük nincs, és honlapjukon a NAÜ mellett a balesetet okozó üzem közleményét közlik csak. (Ami önmagában is vicces: tőlük jött ki 131-es izotóp, de nem ők szennyezték be azzal Európát.)

Ne felejtsük el: ez az a kör, amelyikre rá van bízva a Paksi Atomerőmű ellenőrzése, annak 40 éves szovjet technológiát képviselő blokkjaival együtt. Ha tényleg megcsinálják az élettartam hosszabbítást, akkor azoknak 60 éves korukig. 

Amit az a másik kör (MVM) kezel, akinek szabálykövetését és lelkiismeretességét a kilopott sokmilliárd forint jól jelzi.

Update: a poszt publikációjával nagyjából egy időben jött ki a hír: mégis indítanak vizsgálatot. Reméljük nem régi magyar atomos szokás szerint saját maguk végzik el saját magukon. :-)

Ezt a képet egy barátom csinálta valahol Amerikában.

Milyen jó lenne nálunk is távolsági buszon, hegyi járatokon! Szerintetek itthon miért elképzelhetetlen az ilyesmi? Mert túl olcsó ahhoz, hogy lopni lehessen belőle? Mert azt hiszik, a bringások nem szavaznak? Vagy sajnálják a jó dolgokat tőlünk? Azt hiszik, nem használná senki? Hogy túl bonyolult, nem működik?

Van még valaki, aki azt hiszi, hogy egy ember nem képes megváltoztatni a világot? Ann Novek svéd Greenpeace aktivista a bizonyíték rá, hogy mindenki képes rá.

Ann egyike a Greenpeace cyberaktivistáinak, aki mindig is aggódva figyelte az indonéziai őserdők helyzetét, ahol a szervezet hajója, a Rainbow Warrior szorosan nyomon követte és tanulmányozta az erdőirtásokkal kapcsolatos ügyeket. A svéd lány rendszeresen olvasott azokról a módszerekről, hogy hogyan tudják a Greenpeace támogatók egyénileg is segíteni az ügyet.

Áprilisban Ann Novek kerti bútorokat nézett az ország egyik legnagyobb kiskereskedőjénél az Asko-Möbler-nél. Meglepetten