Greenpeace Magyarország

Nemrég több mint 600 ember szabadult meg ruhájától az Adidas és Nike boltjai előtt 10 országban, 29 városban. Megpróbálták megdönteni a vetkőzés világrekordját, hogy ezzel is felhívják a figyelmet a Greenpeace új Detox nevű kampányára, melynek célja: leállítani a Nike-t és az Adidast a kínai folyók bucira szennyezéséről - lásd az előző posztot.

A Nike-t már sikerült, a következő az Adidas lesz.

Zhong Yu immár több mint hét éve dolgozik Kínában a Greenpeace számára. Ebben a bejegyzésben rejtett kutatómunkájáról ír, amely megalapozta legutóbbi jelentésünket: a borzalmas hatásokról, amelyeket Kína növekvő textilipara az ország folyóira gyakorol.

Ahányszor terepmunkára megyek, szegényebb leszek egy pár cipővel. Tavaly, a 2010 júliusi daliani olajszennyezés vizsgálatakor két párat használtam el. Idén egy, a Fenghua folyóba ömlő szennyvízvezetéknél egy pár cipőt tettem tönkre – és az egyik lábamat.

Valamit tudhatott, de legalább is sejthetett Yvonne, a bajor tehén, mert megszökött gazdájától (egyes hírek szerint a vágóhídról), s csatlakozott a környék erdeiben szabadon élő szarvasokhoz. Nem lett volna ebből a szökésből ekkora ügy (már a fészbukon is van oldala és temérdek híradás látott napvilágot egész Európában a dezertőrről), ha Yvonne nem téved (?) az országútra és nem ütközik vele majdnem egy rendőrautó.

De így történt, s Mühldorf városka illetékese kilövési engedélyt adott Yvonne-ra, mivel veszélyezteti a közlekedés biztonságát. S innentől ragyogott fel a tehén csillaga. A környék környezetvédői élve, a vadászok pedig holtan szerették volna Yvonne-t, és megindult a bajorországi hajtóvadászat, ami azóta – egyes hírek szerint tíz hónapja, mások szerint május végétől – tart. A minapi híradóban azt láttam, hogy miután borjával –hogy szoptassa -  nem sikerült előcsalogatni, most egy bikát vetnek be, hátha szexuálisan megfogható a lázadó tehén.

Mert, hogy ez lázadás, afelől semmi kétség.

Kevés olyan dolog van a világon, amely mutatná az elmevilág  kényelmes, gyors megoldásra törekvő látszatmegoldásainak képtelenségét, mint a klímaberendezés. Minden elismerésem az elnevezőé, aki teljes joggal keresztelte ezt a szerkezetet így, egyszerre utalván arra, hogy min próbál javítani és mit rombol, pusztít.
Igen a klíma, mellyel kapcsolatban egyre több figyelmeztető jelzést kapunk, felmelegedés, éghajlatváltozás, meleg-és csapadékrekordok, természeti katasztrófák, sarkvidék stb. címszavakkal, nos a klíma háziasított változata ennek az ellenkezőjét ígéri. Egy gombnyomás, és perceken belül kellemesen hűvös lesz ott, ahol az imént még verejtékeztek. Ez az álomvilág addig tart, amíg ki nem megyünk az utcára, mert ott még nincs klímaberendezés. Ha van kocsink, akkor viszont bingó, tovább altathatjuk magunkat hazáig, nem gond, ha dugó van, s ha be kell ugrani valami mélyhűtött cuccért a Marketba, ott is védett helyen vagyunk, a jobbakban működik a klíma. Tehát a kocsiig kell csak kibírni, mert aztán otthon ismét biztonságban lehetünk, legalább is a krém, nekik klíma is zümmög minden helyiségben, sőt a lépcsőházban is.

... már rég megmentették volna. És tényleg.

Nemrégiben az a hír jutott el indonéziai Greenpeace irodánkba, hogy egy tigris vadorzók csapdájába esett Riau tartományban. A tigris akkor már egy hete szenvedett. Mire végre erdészek érkeztek, hogy kiszabadítsák – már túl késő volt. Az állat elpusztult a mentési akció közben. (Vigyázz, bent szomorú videó van.)

A tegnapi posztunk folytatása. Rex Weyler, a Greenpeace egyik alapítója szedte össze, milyen téveszmék tartják életben az atomenergiába vetett (maradék) bizalmat. 

Az első rész - köszönhetően az index-címlapnak- igen nagy olvasottságot ért el, aki nem akarja végigolvasni a kommenteket, annak itt van a két legjobb: 

Miért nem megoldás az atomenergia az energiaválságra?

A Föld felmelegedése továbbra is a legsürgetőbb tünete annak, hogy az emberek rosszul bánnak a technológiai civilizációnkkal. Elkeseredetten kutatva egy szén-szegény energiarendszer után, néhány megfigyelő egy „nukleáris reneszánsz”-t indítványoz a szénhidrogének helyettesítésére. Atomcégek, nemzetek és tanácsadók ajánlják az atomenergiát, mint „szén-szegény” energiautat. A bizonyítékok azonban azt mutatják, hogy az atomenergia nem az a megoldás az emberiség energiaszükségleteire, amire sokan számítottak.

Íme, az okok:

1. Az atomenergia nem szén-szegény

Az iparág azt állítja, hogy az atomenergia „szénmentes”, mert egy atomerőmű működése során nem éget közvetlenül szénhidrogént. Életciklus elemzés szempontjából azonban az atomenergia szénzabáló. Az erőműépítés – cement, acél és a bonyolult elektronika – szénigényes. A nukleáris fűtőanyag ciklus – bányászat, őrlés, dúsítás, kohózás, szállítás és az atomhulladék feldolgozása – szénigényes. Az uránfinomítás során használt halogenizált vegyületeknek nagyobb hatásuk van a globális felmelegedésre, mint a széndioxidnak. Végezetül, amikor egy atomerőmű 40-60 éves életének vége, az üzembontás még több szénfelhasználásba kerül, és egy radioaktív, élettelen foltot hagy a tájon. Sok tanulmány igazolja, hogy az atomenergia nem szén-szegény, íme, három:

Igazi gyöngyszemre bukkantunk: színvonalas magyar pop(?)zenére, ami mondanivalójával nem csak picit, hanem teljes mértékben illik zöldmetál sorozatunkba. (Tényleg, ezt is át kell lassan nevezni, a java már rég nem metál. No mindegy.) 

A cseh Greenpeace-t megkereste egy munkás, aki az egyik cseh atomreaktor blokk összehegesztésében részt vett, hogy jelentse: legalább egy alapvető biztonsági fontosságú hegesztés hibásan sikerült, nem felelt meg az előírásoknak, de az ügyet eltussolták.
A Greenpeace külföldi szakértők bevonásával leellenőrizte a tanú hitelességét, majd a nyilvánossághoz fordult.
Az atomerőmű mindent tagadott.

Bíróságra mentünk. Annak az lett a vége, hogy az atomerőművet kötelezték a biztonsági vizsgálatok elvégzésére. Elvégezték és kijelentették, hogy mindent rendben találtak. Kérdeztük, hogy pontosan mit is vizsgáltak meg, mert van ott vagy százvalahány alap-biztonsági főhegesztés (ezek amúgy meg vannak számozva, lehet mindről tudni, hogy melyik hol van). Hát azt nem mondják meg.

Bíróságra mentünk. Az atomerőműnek ki kellett adnia a jegyzőkönyveket. Kiderült, hogy -mit ad isten?- pont a kérdéses hegesztések nem ellenőrizték. Újra perre mentünk, újra kötelezték őket újabb vizsgálatra - megígérték, hogy jó, akkor megnézik azt is.
Lement az újabb belső vizsgálat. Kijelentették, hogy minden rendben van. Kértük, hogy adják ki a jegyzőkönyveket, ami igazolja. Nem adták ki.

Bíróságra mentünk. És kiderült - mit ad isten? - hogy másodjára se sikerült megvizsgálni azokat a heggesztéseket, amiket a hegesztő szerint rossz minőségben fogadtak el.
Itt tartunk most. A blokk meg azóta is üzemel, már tíz éve. Az atomosok pedig esküdöznek rendületlenül, hogy meg lehet bízni bennük. Ja és a kezdeti felelősök azóta egyre feljebb, fontosabb pozíciókba kerültek. Így megy ez itt is, ne legyen senkinek semmi kétsége. És így ment Csernobilban, Fukusimában is, amíg csak lehetett. Amint azt a mellékelt ábrák mutatják.

Ha az ausztrál kormány igent mond, hamarosan eldördülnek az első (mester)lövések és belátható időn belül egymillió egypúpú tevével lesz kevesebb a Földön. A nemrégiben megjelent híradás szerint már megvan a cég, amely vállalta ezt a nem kis feladatot – nem kis pénzért. A greenfoban olvasható tájékoztatás szerint az ausztrál kormány 11 millió eurónak megfelelő összeget szán a tevekérdés megoldására. Amiben nyilván benn foglaltatik a megölt állatok begyűjtése és valamilyen formában való feldolgozása és megsemmisítése.
A hírek szerint az elszaporodott  - amúgy szabadon élő - dromedárok az ottani szarvasmarhák és juhok elől fogyasztja el a táplálékot, és még a lakott területekre is bemerészkedik víz után kutatva, s állítólag feltépi a vízvezetékeket. Egyetlen teve átlagosan évi egy tonna szén-dioxid üvegházhatásának megfelelő metánt juttat a levegőbe. És a szeme is rosszul áll.

Amikor Dr. Willie Soon amerikai klímaváltozást tagadó asztrofizikus 2003-ban ellentmondásos tanulmányt írt, melyben megkísérelte megkérdőjelezni a történelmi hőmérsékleti rekordokat, mindenki felvont szemöldökkel jelentette ki, hogy a tanulmányt voltaképpen az Amerikai Petróleum Intézet támogatta.

Amikor 2007-ben társszerzőként írt tanulmányában, melyet mellesleg senki nem nézett át, azt állítja, hogy a Sarkvidék és a jegesmedvék nincsenek kitéve a globális felmelegedés hatásainak, rájöttünk, hogy az ExxonMobil és a milliárdos Koch fivérek fizették ezeket az írásokat.
   
A dolog mélyére ástunk tehát, és több mindenre is rájöttünk – sokkal több mindenre. Ezekről a Dr. Willie Soon karrierjéhez Koch, valamint a nagy olaj- és szén nagyvállalatok adták a hátszelet  című új esettanulmányban olvasható. Nem csak a Nagy Olaj adott több százezer dollárt Soonnak, de a Nagy Szén is – kiváltképpen a Southern Company, Amerika és a világ egyik legnagyobb szénégető áramszolgáltatója.

A sendai-i felsőbb bíróság jóváhagyta a bálnavadászat-ellenes aktivisták ügyében született igazságtalan ítéletet.

Július 12.-én kedden két Greenpeace aktivista kapott választ fellebbezésére, amit azért nyújtottak be, mert 2010 szeptemberében elítélték őket. A vád: leleplezték Japán bálnaügyi programjának egyik korrupciós ügyét.

Kis városból kitekerés, igazi nyári videó. Semmi több.

A Lego – a legnagyobb játékvállalatok közül elsőként - ma bejelentette, hogy az erdőirtást ki kívánja iktatni a beszállítói rendszeréből. Ez azután történt, hogy a Greenpeace múlt hónapban kampányt indított, amelyben megpróbálja meggyőzni a játékipar képviselőit: többé ne használjanak az esőerdők kipusztításából származó csomagolást.

A Lego egy háromlépcsős tervet vázol fel a csomagoláshoz kapcsolódó erdőirtás hatásainak csökkentésére. Először is, csökkentik a csomagolás összmennyiségét, másodszor, minél több újrahasznosított anyagot használnak majd, végül pedig az összes farostot, beleértve az összes felhasznált nyers fát is, a Forest Stewardship Council (FSC) által jóváhagyott forrásból szerzik be. Azt is megerősítették, hogy nem vásárolnak olyan beszállítóktól, melyek érintettek az erdőirtásban. Ez azt jelenti, hogy az elhíresült Asia Pulp and Paper többé nem szállíthat a cégnek.
 

A Zöld Pók és az Ökoszolgálat kisfilmje: miként lehet bármely piacon hozzáférhető, hétköznapi zöldségekből, gyümölcsökből remek turmixokat, gyógyító italokat készíteni.

... írtam minap, s lőn, mert akkor már megszületet Szabó Máté, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának állásfoglalása, mely szerint a „guberálás szabálysértéssé nyilvánításával és szankcionálásával a józsefvárosi önkormányzat aránytalanul korlátozta a kiszolgáltatott helyzetben lévő emberek jogait”. Ez persze érdemben nem változtat a leányzó fekvésén. Jelesül: nem az a fő kérdés, guberálhat-e a kukákban a hajléktalan, hanem, hogy rendjén való-e, ha emberek ezrei így és ebből élnek.
Az ALU –dobozok begyűjtése, újrahasznosítása és egyéb környezetvédelmi szempontok alapján persze lehet erre a kérdésre igen-nel válaszolni – miként a sakálnak és a keselyűnek is megvan a maga helye a természeti folyamatok körforgásában -, de én más szempontokat tartok érvényesnek.

Miközben Japánban egyre nő a megengedett értéknél 73-szor radioaktívabb marhahús botránya, Magyarországon nem lehet semmi konkrétat tudni a kormány tegnapi döntéséről az ország energiastratégiájának elfogadása kapcsán. 
A híreket lehetne úgy is értelmezni, hogy lemondtak az újabb atomerőmű építtetésének gazdaságtalan tervéről, hiszen „csak” az atomenergia mostani szerepének megtartását tervezik a következő évtizedekben. Ez, józan paraszti ésszel gondolkodva ugye csakis a Paksi reaktorok élettartamhosszabítását jelentheti, hiszen a következő egy-két évtized az a tizes és húszas éveket jelenti; illetve a mostani, kb 40%-os áram-arányt a mostani 4 paksi blokk biztosíthatná.

(Rohonyi Péter kampányosunk írása)

Most már egy iszonyú kúl nike és adidas videónk is van.

Kellett, mert telenyomják Kína folyóit a veszélyes vegyi anyagaikkal. Ha érdekelnek a tények és a háttér, itt olvashatsz utána angolul.

(A magyar feliratok jobb alul a CC ikonnal varázsolhatóak elő.)

Itt van például a Retúrpack kft, ahol kitalálták, hogy néhány fővárosi hajléktalan-elfekvő (erről majd később) bejáratánál ALU sörös és üdítős dobozokat vesznek vissza, a „szokásos kereskedelmi egységárnál kedvezőbb áron”.  A Fedél Nélkül  című újság június végi számában olvasható beszámoló szerint „azáltal, hogy a hajléktalanok kigyűjtik a kukából és összeszedik a földről a dobozokat és mindezt nyilvánosan teszik, elgondolkodtató és pozitív példát mutatnak másoknak illetve egyfajta kritikai tükröt tartanak az emberek elé: látjátok ezt mind kidobtátok, pedig ez érték.” Ezek dr. Duma László a cég ügyvezető igazgatójának szavai és mint a cikk további részéből kiderül „aki napi 30 db. fémdobozt összegyűjt, már ki is tudja fizetni a szállását.”

Látható tehát, hogy újabb kis fogaskerék került a helyére: az ALU doboz akció révén tisztább lesz a város, az újrahasznosítással értékes nyersanyagokat mentünk meg és CO2 kibocsátást takarítunk meg, a hajléktalanok révén környezettudatosabb a lakosság (már ha nem csípik fülön a kukában kotorászót, mert Budapest több kerületében ezt már tilos, pénzbírság jár érte), és egyben a fedél nélküliek is megtapasztalhatják, hogy akinek nem büdös a munka, az jut egyről kettőre. Sőt akár háromra is.

A Greenpeace Belgium hiába ellenezte a projektet, a hatóságok végül engedélyezték, s a kísérlet kezdetét vette. Erre a belga Field Liberaion Movement nevű mozgalom a francia faucheurs önkéntesek hatására közbelépett. Az aktivisták hetekkel akciójukat megelőzően bejelentették, hogy a GM-burgonya ültetvény felbolygatására készülnek május 29-én, amikor is a GM-burgonyákat organikus krumplikra fogják lecserélni. A bejelentés nagy figyelmet keltett. A tudósok ellen-akciót szerveztek „Save our Science” névvel.

Rien Achtenberg blogbejegyzése

Rien a Greenpeace csapatának tagja. 1973-ban hajózott először a Greenpeace Flora nevű hajóján, hogy véget vessen a csendes-óceáni Muroroa korallzátonynál végezett legutolsó légköri nukleáris kísérleteknek. Majd a 70-es évek végén az első Rainbow Warrior fedélzetére került, és azóta (a Solo kivitelével) valamennyi Greenpeace hajón szolgált, mint szakács és akció-koordinátor.

Hétfő reggel néhányan felkerekedtünk, és a Greenpeace amszterdami irodájából Brémába indultunk, hogy láthassuk, ahogyan a várva várt, vadonatúj Rainbow Warrior III-at első ízben vízre bocsájtják. Az elmúlt két év tervezési és építési munkálatai után most már csak az utolsó simítások vannak hátra – az árboc és más alkatrészek rögzítése –, mely még folytatódik az elkövetkező nyári hónapokban.

A Kulturpart videója, érdemes megnézni. Nem csak rajongóknak! :-)

Nem mozgó vonatból, vagy zuhanó repülőgépből, s nem is a tizedik emeletről. Ennél súlyosabb dologról van szó abban a kisfilmben, amit tegnap láttam itt a blogon.  Molnár Zoltán egy nagyáruház kereskedelmi igazgatója volt. Egész addig, amíg elege lett belőle – és egyik napról a másikra otthagyta az egészet. Az ilyen döntéshez nagyobb bátorságra van szükség, de legalábbis akkorára, mint kiugrani a tizedikről. Ez utóbbi ugyanis egy perc, vagy annyi sem. De hátat fordítani a profit világának, s felcserélni a biztos megélhetést, komfortos irodát, a rendelkezés hatalmát egy nonprofit vállalkozásra, s azon belül is – mint a filmben ezt láthatjuk is – például üveges rekeszek cipelésére.. nos ez  életre szóló döntés, nyugodtan mondhatjuk forradalmi lépésnek egy ember életében.

Borongós vasárnap délután lehet a legjobban rövidfilmeket nézni. Ebben itt például vannak jó fej emberek, egy ötletes kezdeményezés (le lehet nyúlni nyugodtan), jó kaják, jó hangulat.

A Zöld pók filmje a Szatyor csoportról, ahol maguk szerzik be közvetlenül a termelőktől az élelmiszereiket.