Greenpeace Magyarország

A Greenpeace két hete azt mondta, hogy ideje a japán atomkatasztrófa minősítését a 7-es, vagyis a legsúlyosabb fokozatúvá emelni.

Akkor A Nagy Tekintélyű, Független, Tudós Szakértő Aszódi Attila rögtön le is nyilatkozta, hogy ez hülyeség. A magyar rádió szerint nagyon meggyőző érvei voltak arra, hogy miért nem 7-es erősségű a katasztrófa:

"A BME Nukleáris Technikai Intézetének igazgatója szerint (...) ezek teljesen más típusú reaktorok, és míg Csernobilban emberi és tervezési hibák miatt történt baleset, addig Japánban egy előre nem látható természeti katasztrófa tette tönkre az erőmű három reaktorát."

Aki megfejti, hogy ezek - a különben igaz- állítások miként függnek össze egy katasztrófa következményeinek súlyosságával, az vendégünk egy GP-s pólóra.

És megint igazunk lett. A japán kormány ma bejelentette, hogy a besorolás az INES-skála szerinti 7-es fokozatú. A legerősebb, mint ami Csernobil esetében volt. A Greenpeace szakértői ugyanis gyakran jó pár lépésel a hivatalosak előtt járnak, nem beszélve a nukleáris ipar "független" háziszakértőiről.

A fő kérdést egyre nehezebb lesz megkerülni: mikor állunk le végre ennek a változatlanul életveszélyes és egyre drágább technikának az erőltetésével? Hahó, az energiaforradalom a kapukban van!

Lásd mondjuk itt és itt és itt.

Kedves Barátaim!

Mindössze öt percet kérek tőletek és támogatóitoktól, hogy április 13-án, szerdán segítsetek a Greenpeace-nek világrekordot dönteni a megújuló energiaforrások támogatása érdekében. Kérünk titeket, hogy ahonnan csak lehet, támogassátok ezt az újszerű kampányelemet.

Április 13-án, szerdán egy Facebook-akciót tervezünk, amellyel megmutathatjuk a megújuló energiaforrások világméretű támogatottságának erejét. Ezzel az akcióval szeretnénk elérni, hogy a Facebook álljon át a szénről a megújuló energiák használatára, és egyben megdönteni az egy posztra 24 órán belül adott hozzászólások számának világrekordját. A Guinness Official World Records-nál dolgozó srácok megerősítették, hogy a világrekordhoz 24 órán belül 50 000 kommentre lesz szükségünk.

A Föld minden részéről érkező, megújuló energiaforrásokat támogató hozzászólásokat egy hatalmas kivetítőn fogjuk végiggörgetni a Facebook főhadiszállása előtt, hogy a munkába érkezők élőben láthassák a világrekord-kísérletet. A kísérlet  magyar idő szerint április 13., szerda 07:00-tól csütörtök 07:00-ig tart.

Elsősorban Facebook-profillal rendelkező emberek hozzászólásait várjuk, de lehetőséget fogunk biztosítani azoknak is, akik nem regisztráltak a Facebookra; az ő megjegyzéseiket mi fogjuk továbbítani a közösségi oldalra.

Ha a facebookos Greenpeace-tagok közül csak 500-an ráveszik 10 ismerősüket, hogy ez alatt a 24 óra alatt kommentjükben támogassák a Facebook megújuló energiákra váltását, már 10%-át elértük a kitűzött célnak. Ha 10 nemzeti és regionális iroda kapcsolatba lép támogatóival, és egyenként 5000 hozzászólást gyűjtenek, már könnyedén megdöntjük a rekordot.

Habár tisztában vagyok vele, hogy rengeteg iroda és munkatárs dolgozik a fukusimai katasztrófa és az olajárrobbanás után kialakult új energiahelyzeten, kérlek titeket, hogy csatlakozzatok hozzánk ebben az egynapos műveletben, hogy megmutathassuk a megújuló energiaforrások választásának világméretű támogatottságát, amelyet nem csak a Facebook-nak, hanem minden vállalatnak, kormánynak és társadalomnak is követnie kellene.

Csatlakozz az eseményhez itt (és most :-))!
Minden jót:
Kumi

(Kumi Naidoo magyar hangja Ekler Beatrix volt.)

(A Washington Post cikke alapján)

MINAMI SOMA, Japán – Motoo és Mineko Okubo tejgazdaságában a megszokott életritmus egyik pillanatról a másikra felborult. Az ezüstösen csillogó tejbegyűjtő teherautó, amely mindennap este érkezik a napi megtermelt tejért, egyszer csak nem jött. Az előfizetett lapokat sem hozták ki a postások, mert a helyi postahivatal nem nyitott ki, az állatorvos pedig, akinek köszönhetően a farmon tartott 60 tehén egészséges volt, eltűnt. Sokáig a Fukushima-Daiichi atomerőmű által okozott sugárszennyezés egy nem létező aggodalom volt. Néhány órán belül azonban félelmetes valósággá vált.

Annak ellenére, hogy a szomszédok elmenekültek, és az iskolák, bankok, üzletek klinikák, könyvtárak bezártak, Okuboék úgy döntöttek, hogy maradnak. „Nem dobhatunk el egyszerűen mindent” - mondta Mineko Okubo, miközben felvette maszkját, hogy kimehessen a szabadba megfejni a teheneket – és amit mellesleg a kormány nem javasol az atomerőmű közvetlen közelében élőknek.

Okuboék farmja 15 mérföldre fekszik a folyamatosan radioaktivitást okádó atomerőműtől, ami épphogy kívül esik a teljesen evakuált 12 mérföldes „halálzónán”. Bárki, aki ilyen közel él az atomerőműhoz, maradjon zárt helyen, hogy mentesüljön a levegőben megtalálható radioaktivitás káros hatásaitól – áll a hatóságok március 14-i közleményében.

Két nagymamát, két papot és egy apácát ítéltek el a Washington állambeli tacomai szövetségi bíróságon 2011. március 28-án, mert nemtetszésüket nyilvánították ki a halálos Trident tengeralattjárókon való használatra raktározott USA-beli atomfegyverek százait illetően.

Az elítéltek egyike a 83 éves Anne Montgomery nővér, a New York-i Szent Szív (Sacred Heart) nővére, aki két hónapot kénytelen a szövetségi börtönben, és további négy hónapot házi őrizetben eltölteni. A 81 éves, tacomai Bill Bichsel jezsuita atyát három hónapos börtönbüntetésre és hat hónapos házi őrizetre ítélték. A 67 éves Susan Crane, a baltimore-i Jónás Háza közösség tagja 15 hónapos; a 60 éves, bremetroni Lynne Greenwald 6 hónapos; a 60 éves, oaklandi Steve Kelly jezsuita pap 15 hónapos börtönbüntetést kapott. Ezen felül mindannyian 5300 dolláros büntetést kell fizessenek, és további egy év próbaidőt kell letölteniük. Bichsel és Greenwald aktív tagjai a Ground Zero Center for Nonviolent Action nevű szervezetnek (körülbelüli fordításban: Zéró Terület – Erőszakmentes Akciók Központja), amely közösség 1977 óta ellenáll a Trident atomfegyvereknek.

Annak ellenére, hogy 2011-et az ENSZ az erdő nemzetközi évének nyilvánította, az erdők irtása az egész bolygón folytatódik. Életbevágó ennek az összetett problémának a megoldása, és a kanadai Nagy medve-esőerdő (Great Bear Rainforest) egy olyan példa, ami azt bizonyítja, hogy a természetes forrásokért folytatott harc az őslakosok, az iparágak és a civil szervezetek között konfliktusból együttműködéssé válhat. A Nagy medve-esőerdő egy olyan mintát nyújt, amely nemcsak segíthet megoldani a környezetvédelmi konfliktusokat, hanem elősegíti a társadalmi igazságosságot is, főleg az őslakosok területi és megélhetési jogait illetően.

A Greenpeace a nemzetközi kampányaival és a tömegek mozgósítása által vált sikeressé ebben az ügyben. A Clayoquot-szoros és Nagy medve-esőerdő tovább ösztönözte a Greenpeace munkáját az Amazonasban, Kongóban és Indonéziában.

Aktivisták 1997-ből. © Greenpeace/Greg King

   Az amerikai Patrick Michaels vezető klíma-szkeptikus ellen, akit az olaj milliárdos Koch testvérek támogatnak, nyomozás indult az ügyben, mert félrevezette a Kongresszust finanszírozásának nagyságáról, amit az olajipartól kap.  Mr. Michaels a Cato Institute környezetvédelmi tanulmányok vezető társa, szabadelvű, és kormány-ellenes nézeteket vall.

    2009-ben februárjában megjelent az energia és kereskedelmi bizottság előtt. Abban az időben a bizottság vezetője a kaliforniai demokratikus Henry Waxman volt és Michaels volt az egyetlen a jelenlévő tanúk között, aki kétségbe vonta a globális felmelegedés tényét. Azon az állásponton volt, hogy a jelenleg meghatározó tudományok túlértékelik és eltúlózzák azt a fenyegetést, amit az éghajlatváltozás okoz illetve okozhat a jövőben.

Waxman most közölt egy levelet a bizottság, vezetői poszt várományosának, Fred Uptonnak, miszerint a bizottságot talán félrevezették. 2009-ben Michaels azt nyilatkozta, hogy a finanszírozásának 3%-át (azaz 4.2 millió USD) valóban az olaj és gáz ipartól kapja. De egy tavaly augusztusi,CNN-nek készített nyilatkozatában ez a szám már 40%...

    „Mr. Michaels úgy tűnik téves adatokat szolgáltatott a bizottság számára, azzal kapcsolatban, hogy a pénzügyi támogatásának pontosan hány százalékát kapja az olaj és a hozzá kapcsolódó iparágakból, amik felelőssé tehetők az éghajlatváltozásért.” Írja Waxman a levelében, amit hétfőn hoztak nyilvánosságra.

    Michaelst az ügy mihamarabbi tisztázására kérték, és felszólították egy teljes könyvelés bemutatására a pénzügyi forrásairól. A dolgot szépíti, hogy Michaels közvetlen anyagi támogatást is kapott több esetben a Koch fivérektől, akik jelen pillanatban a legnagyobb privát olajtársaság vezetői az Egyesült Államokban. Évek óta rengeteg pénzt pumpálnak olyan szervezetekbe, amelyek ellenzik a kormányzati szabályozásokat és tagadják a klímaváltozás tényét.

2009 augusztus 10.

 A Greenpeace két hajója, a Beluga II és a Fehn Coast ezen a napon hajózott svéd vizekre, és megkezdte 180 gránittömb vízbedobását a Kattegat-szoros, a Natura 2000 által védelem alatt álló területein.

 A Fladen és a Lilla Middelgrund hiába szerepelt a svéd kormány és az EU által védett területként, ez a csak papíron létezett, a gyakorlat szomorú képet mutatott. Ezen a területen az igen népszerű, fenékhálós halászat évtizedek óta rongálta már a tenger ökoszisztémáját nemcsak azzal, hogy a vonóháló felszántja a tengerfenéket kb. 10 méter mélyen és elpusztít mindent, ami az útjába akad , hanem a nagy mennyiségű halott/haldokló tengeri élőlények visszaszórásával is egyaránt.

Rohonyi Péter Greenpeace kampányos is részt vett a tegnap esti fórumon, melyet az LMP szervezett atomenergiáról:

Annak ellenére, hogy az energiapolitika szerepét illetően nem teljesen értettem egyet Jávor Benedekkel (az ő beszámolója blogjában itt van)  örvendetesnek gondolom, hogy az LMP parlamenti pártként számos fontos kérdést szegez az energiapolitikai döntéshozóknak. A fórum alatt eszembe jutott pár kapcsolódó dolog a radikalizmusunk kapcsán is, de nem tudtam hozzászólni, mert nem sok hozzászóló kapott szót. 

Véleményem szerint a korábban és most is radikális zöldnek nevezett Greenpeace álláspont atomenergia kapcsán nem is annyira radikális, mikor azt mondja, hogy kiváltható a nukleáris és a fosszilis energia. Néhány évtizede, mióta a média a Föld legtávolabbi sarkaiból is tudósítani tud, világosan látszik, hogy természeti erőforrásainkat, ásványkincseinket, energiahordozóinkat rohamos ütemben (sáskák módjára) zabáljuk fel és ezt azzal legitimáljuk, hogy azok a gazdasági fejlődéshez szükségesek. Döntéshozóink a GDP növeléséről beszélnek, ezzel álmodnak, ezért dolgoznak, legtöbb cselekedetüket a GDP növelése vezérli. Azt mondják, hogy a GDP növekedése egyenesen arányos az energiafelhasználás növelésével. Ezért kell még erőmű, ezért kell az atom. Már, ha nem akarunk visszamászni a fára, visszaköltözni a barlangba - fűzik tovább a badarságot. 

Csatlakozz a szénmentes Facebook csoporthoz!

(Ha nem látod a magyar feliratokat, kattints jobb alul a CC ikonra!)

"Gyerünk kislány, ma szép időnk van!
Tegyünk egy kört most azonnyomban!
Én előveszem a kerékpárom,
És te is elférhetsz majd a vázon."

Ősrégi V-motorock dal, egy lenyűgöző Demjén-party-szemüveggel. 

Tíz Greenpeace-aktivistát ítélt egy-egy hónap felfüggesztett börtönre egy belga bíróság a napokban. Mert részt vettek 2009 decemberében egy, a klímavédelem jegyében tartott akción. Az ítélet súlyos és aránytalan, az ügyben fellebbezést nyújtottunk be.

Az alábbi véleményt Kumi Naidoo, a Greenpeace ügyvezető igazgatója írta a New York Times/International Herald Tribune részére

Tizenkét nap közel sem elegendő megérteni a katasztrófa nagyságát, ami Japánt sújtotta március 11-től. A gyerekektől kezdve, akik szüleiket veszítették el a földrengésben, azokon át, akiknek a szeretteit még mindig nem találták meg a cunami után, egészen azon dolgozókig, akik az egészségüket kockáztatják azzal, hogy hősiesen megkísérlik stabilizálni a Fukushima nukleáris komplexumot – ezzel nincs vége a tragikus történetnek.

Amellett, hogy átérzem a japán emberek gyászát és empátiáját, egy új érzés született bennem, és ez a düh. Ahogy aggodalmasan várunk minden információmorzsát Fukushima helyzetéről, reménykedve, hogy a radioaktív szivárgások és kibocsátások a végükhöz közelednek, hogy elhárítható a további katasztrófák kockázata, és hogy a japán embereknek egyel kevesebb rémálommal kelljen megbirkózniuk, a kormányok az egész világon továbbra is támogatják a nukleáris energiába való befektetéseket. Múlt héten például a dél-afrikai anyaországom kormánya bejelentette, hogy 9600 megawatt nukleáris energiát adtak hozzá az új energia tervükhöz.

Jelenleg két veszélyes feltevés van, amit tényként kezelnek a folyamatban lévő nukleáris válság kellős közepén. Az első, hogy a nukleáris energia biztonságos. A második, hogy a nukleáris energia az alacsony szén-dioxid kibocsátású jövő alapvető eleme, így szükséges a katasztrofális klímaváltozás elkerülése miatt. Egyik sem igaz.

Igen, én is nagyon vártam már a tavaszt. Ám még sötét volt és hideg, amikor először éreztem meg az allergia tüneteit. Azonnal el is ment a kedvem tőle.

Nálam ez azt jelenti, hogy márciustól november elejéig változó intenzitással, kis szünetekkel viszket belülről az orrom, a füljáratom, a szemgödreim, a szájpadlásom, tüsszögök, és folyik az orrom. Ebből a viszketés a legkellemetlenebb, különösen ott ahol nem lehet vakarni: a füljáratban és a szememnél. Az orrot ki lehet mosni: elég kellemetlen, de segít. A szájpadlást lehet vakarni, ez úgy történik, hogy az ember a nyelvével dörzsöli. Aludni e közben már viszonylag jól megtanultam - tíz éve alig ment, most már éjszaka csak két-háromszor ébredek fel arra, hogy álmomban folyamatosan vakaródzok a nyelvemmel.

Szögezzük le: szervezetemnek nem a virágporokkal van baja, hiszen az ember több tízezer éve csiszolódik össze a nyárfával, füvekkel, mogyoróval, stb. A vegyszerekkel, a légszennyezéssel nem volt még (és nem is lesz) módom összeszokni, azok készítik ki úgy az immunrendszeremet, hogy aztán ilyen hisztérikusan reagál minden egyes pollenre.

"Nem magamért sírok én, hisz testvérem van millió" ahogy Babits írta egyik kedvenc versemben (Cigány a siralomházban). Hanem ízért írok, hogy ha legközelebb a nyályas olvasó dönthet arról, hogy használ-e vegyszereket, füstöl a gépikocsjával, és hogy nyomást gyakorolhat azokra, akik a szabályzási rendszert kezelik: vegyianyagok engedélyezése, városi levegőminőség, stb, akkor gondoljon az allergiásokra. És rúgja fenéken az illetékes elvtársakat.

Budapesten minden harmadik gyerek asztmás vagy allergiás. Hahó!

Azt olvastam a HVG-ben, hogy amerikában már vannak botox-partyk is. A botox - köztünk sötétzöldek közt még olyan is lehet, aki nem ismeri - egy izombénító szer, amit injekciós tűvel a bőr alá fecskendeznek, hogy az adott terület apró izmait elbénítsák. Ezzel a kis ráncok kisimulnak és a verejtékmirigyek leállnak. Sharon Stone egyszer -az újságok szerint- egy örökbefogadott gyerekének lábát botoxozta, mert lábszaga volt a kölyöknek.

Nos, a botox-partyk úgy néznek ki, hogy összejön egy csomó nő, aki magát ráncosnak meg izzadós hónaljunak tartja, kihívnak egy dokit, aki aztán szépen végiginjekciózza őket. Gondolom kinn meg lehet közben sushizni meg a mobilokat mutogatni egymásnak.

Valószínűleg, ha összeomlott ez a civilizáció, akkor az ilyen jelenségeket az utolsó előtti stádium jellegzetességei között tartják majd számon. Akik utánunk jönnek.

Szén-dioxid-kibocsátási, költséghatékonysági és ellátásbiztonsági okokból az olasz kormány célul tűzte ki, hogy 2020-ra az atomenergia részaránya elérje a 25%-ot a villamosenergia-termelésben. Ezen okok mindegyike valóban rendkívül fontos. (Olaszország a legnagyobb villamosenergia-importőr a világon!)

2010 februárjában fogadták el azt a törvényt Olaszországban, mely új atomerőművek építését tűzi ki célul. Ezzel Olaszország húsz év után újra az atomenergia alkalmazása felé fordult. A terv szerint 2013-ban kezdődne az új blokkok építése, és az első blokk 2020-tól már termelné az energiát. 2015-ig nyolc blokk építését kezdik el. Ebből az Enel négy blokk építésébe fektet be összesen 18 milliárd eurónyi összeget.

Olaszországban 1987-ben egy népszavazás döntött az atomenergia teljes leállításáról. A legfrissebb közvélemény-kutatások szerint az olaszok többsége továbbra is ellenzi az atomenergia használatát, és csak 10% készült fel arra, hogy nukleáris létesítmény legyen a környezetében.

Egyelőre a csernobili volt a világ legrosszabb civil atomkatasztrófája. Ám nem ez volt az egyetlen: az atomenergia története tele van balesetekkel, egészen a mai napig – a részleges leolvadásoktól a sugárzó szivárgásokon át a belső rendszerhibákig. A jelentések azt mutatják, hogy ezek a balesetek nem köthetőek egy adott időhöz, országhoz vagy reaktortípushoz, ezzel alátámasztva azt, amit a Greenpeace már évtizedek óta mond: az atomenergia eredendően veszélyes.

Komoly balesetek Csernobil óta, a „nyugati” típusú reaktorokban is:

Ma reggel - ahogy a szokásostól eltérően az elmúlt egy hétben mindig - bekapcsoltam a televíziót, hogy a reggeli készülődés közben is informálódjak a japán nukleáris katasztrófáról. 7:33-tól az MTV Ma reggel című műsorában Lukács Béla fizikussal beszélgetett Obersovszky úr, amely először felháborított, majd eléggé elszomorított és végül e bejegyzés megírására is aktivizált.

Leginkább azt nem tudom felfogni, hogy miért egy fizikussal beszélgettek az atomenergia jövőjéről! Beszélgethettek volna a lehetséges kiváltó okokról, a lezajlott és még függőben lévő folyamatok veszélyességéről, de az atomenergia jövőjéről?

A tisztelt professzor a ’váratlan’ szökőár kapcsán elmondta az élő műsorban, hogy nem gondoltak mindenre, hiszen nem lehet mindenre gondolni. Ilyen az ember. De talán szökőár-veszélyes helyen „nem érdemes” tengerpartra építeni atomerőművet.

Mély együttérzéssel figyelem a globális média tudósításaiban hallható/látható fejleményeket a japán szökőár kísérte földrengéssorozattal és az ennek következtében kialakuló nukleáris katasztrófával kapcsolatban.
Hihetetlen, hogy miután a természeti katasztrófa – tervezési hiba - emberi hiba hármas kombináció következtében létrejött helyzetben 50 ember önfeláldozása kell ahhoz, hogy legalább reménykedni lehessen a legrosszabb elkerülésében!

Egy olyan országban, ahol a technológiai fejlesztések a világ élmezőnyéhez tartoznak, robotokat alkalmaznak házasodni kívánó ifjak összeadására (nem vicc) is, 50 élő ember kell, hogy vízzel locsolja a reaktor blokkokat, a kiégett fűtőelemek tárolóját a nukleáris katasztrófa elkerülésére.

Maximálisan osztom a német sugárzásvédelmi társaság elnökének, Sebastien Pflugbeil gondolatát, aki szerint „az egy rossz technológia, ha embereknek muszáj vállalniuk a halált azért, hogy megóvják a lakosságot a még súlyosabb következményektől”. Annak ellenére, hogy számos civil és tudományos szervezet kimondta, hogy az atomerőművek túl veszélyesen működve, túl drágán, túl kismértékben és túl sokára csökkentik az üvegház-kibocsátást a Földön. Hatékony energiafelhasználást, intelligens (okos) hálózatokat és a helyben hasznosítható megújuló energia források kihasználása ennél jóval kisebb kockázatokkal jár!

Arról nem is beszélve, hogy a CNN szerint a világ atomreaktorainak 20%-a földrengésveszélyes zónában épül(t)……

 2011. március 12.

Műholdfelvétel a Fukusima Daiicsi atomerőműről

 © DigitalGlobe

Továbbra is rendkívül aggódunk a sérült fukusimai atomerőműben dolgozó munkások és az erőmű környékén élő lakosság biztonsága miatt.

A következőket tudjuk a két leginkább érintett erőmű helyzetéről:

Fukusima I (Daiicsi)

Március 13-án reggel a 3-as egység vízszintje három méterrel süllyedt a fűtőelemek teteje alá, szinte teljesen védtelenül hagyva azokat. A fűtőelemek túlmelegedtek és megsérültek, de a japán hatóságok szerint a teljes leolvadást egyelőre sikerült elkerülni.

      A tavaly felrobbant tengeri fúrótoronyból a Mexikói-öbölbe ömlött kőolaj továbbra is ott van tengerfenéken - jelentette ki szombaton Washingtonban egy tengerkutató, aki búvárhajóval vizsgálta a katasztrófa térségét a tenger mélyén. Samantha Joye, a Georgiai Egyetem kutatója szerint a várakozásokkal ellentétben az olajfaló mikrobák nem tüntették el a szennyezést, annak legfeljebb 10 százalékát oldották fel.

     Joye és kollégáinak vizsgálata ellentétben áll más tanulmányokkal, amelyek sokkal biztatóbb képet festettek a környezeti katasztrófáról. Az energiaügyi minisztérium egy kutatója például arról beszélt, hogy az olajfaló mikrobák "nagyon gyorsan dolgoznak", a BP olajtársaság helyreállítási főfelelőse azt jósolta, hogy 2012-re "majdnem minden rendbe jön". A szombati tudományos konferencián Samantha Joye video- és diafelvételekkel bizonyította, hogy a kőolaj nem bomlik le olyan gyorsan, mint azt remélték, és hogy az olajfolt "megtizedelte" a tengerfenék élővilágát. Az olaj kémiai összetételének vizsgálata bebizonyította, hogy az a BP-kútból származott.

A Mélyzöld Rex Weyler havi rovata az aktivizmus és a környezetvédelem gyökereiről, illetve a Greenpeace múltjáról, jelenéről és jövőjéről. Az alábbi szöveg a szerző magánvéleményét tükrözi.

[folytatás]

40 évvel ezelőtt a Greenpeace a béke és az ökológiai rendszer védelme érdekében alakult. Mára a Greenpeace ugyanezeket a tevékenységeket folytatja, és emellett közösségekkel is együttműködik az emberi jogok és a helyi autonómia megtartása érdekében. A hatalmas adósság aláaknázza az alábbi szociális tényezőket:

[...]

2. Környezetpusztítás

Az országoknak el kell számolniuk a magán- és az állami adósságokkal egyaránt, mivel a gazdasági válság alatt a cégek gyakran fizetésképtelenné váltak, így a magántartozásokból állami lett. Sok ország állami és magánadóssága most az éves GDP-jük három-négyszerese. Az Egyesült Királyságé hatszorosa a GDP-jének, míg Izlandé a tizenkétszerese. A súlyos adósságok rákényszerítik az országokat, hogy növeljék a gazdaságukat, de ördögi körbe kerültek. Az adósság visszafogja a növekedést, ezért a nemzetek enyhítik a környezetvédelmi szabályzásokat, hogy támogassák az ipari beruházásokat, növeljék a vállalati nyereségeket és az adóbevételeket, és ezek által kifizessék a tartozásokat.

Ha nem látod a magyar feliratokat, akkor kattints a jobb alul található CC ikonra, elvileg segít!

Mivel - a főleg EU-s, központilag támogatott - nagyipari halászhajók a szegény arikai országok körüli vizeket is túlhalászták, ezért a helyi, kis halászok dolga nagyon megnehezedett. Ezek apró bárkákon dolgoznak, több embernek jelentenek munkát, nem dobják vissza gyakran a fogás 80%-át döglötten mint a nagy hajók (nem kell minden, amit kifognak). Szóval teljes mértékben fenntartható módon halásznak, szeretjük őket, értük dolgozunk, fontos szövetségeseink a nagyipari halászat ellen.

Már amíg megvannak.

Mert mivel a part menti vizekben egyre kevesebb hal van, ezért mind gyakrabban kell a nem arra tervezett kis bárkákkal kimenni a mélytengerekre, gyakran ott is éjszakázni. És mivel ezek nagyon szegény emberek, rendes éjszakai világítás a legritkább esetben van a bárkájukon. Az óriás halászhajók viszont éjjel-nappal mennek, több száz méter hálót húzva maguk után, természetesen ugyanarra. Egy ilyen vonat ha észre is veszi a kis bárkát, sem tud megállni. A rádióbeszélgetésekből pedig pontosan tudni, hogy gyakran akkor sem próbálnak megállni, ha észrevették a bárkát, hiszen akkor a drága háló látná kárát.

Bizony, nem egy, nem kettő bárka legénysége lelte így halálát.

A Mélyzöld Rex Weyler havi rovata az aktivizmus és a környezetvédelem gyökereiről, illetve a Greenpeace múltjáról, jelenéről és jövőjéről. Az alábbi szöveg a szerző magánvéleményét tükrözi.

„Mert a dolgok igazi természetében, ha helyesen nézzük, egy élő fa sokkal értékesebb, mintha aranyból vagy ezüstből készült volna.” – Luther Márton

2011. február

Januárban a svájci Davosban megrendezett Világgazdasági Fórumon (VF) résztvevő bankárok és vállalati vezetők bemutattak egy tervet, mely alapján újabb nemzetközi adósságot képeznének 100 billió dollár (körülbelül 70 milliárd euró, avagy 8 billió jen) értékben. (Nem fordítási hiba, itt nem milliárdokról, hanem billiókról van szó.)

Az elmúlt évtized során a világ adóssága megduplázódott 57 billió dollárról 109 billió dollárra. A bankok jelentősebb fedezet nélküli új ügyleteket dolgoztak ki, mint a „mérgező banki aktívák” (olyan befektetések, melyek jelentős mértékben vesztettek értékükből, és ezáltal eladhatatlanná váltak a piacon, a 2008-as gazdasági világválság során gyakran használt kifejezés), a jelzálog alapú származékos termékek és a hitelmulasztási csereügyletek. A bankárok meggazdagodtak ezekből az ügyletekből, ugyanakkor a világ pénzügyi rendszerét másfél évvel ezelőtt romba döntötték. Az adófizetők közel 11 billió dollár új adósság formájában kisegítették a bankárokat, akik viszont most még többet akarnak.