A Greenpeace Magyarország politikailag és anyagilag független környezetvédő szervezet, része a több mint 55 országban jelen lévő Greenpeace-irodák hálózatának.
Látványos, bátor és békés eszközökkel hívjuk fel a figyelmet a környezeti problémákra, és azok megoldásaira. Egy élhető és békés jövő érdekében dolgozunk itthon és a nagyvilágban.
Függetlenségünket és szabadságunkat az biztosítja, hogy nem fogadunk el támogatást államoktól, politikai pártoktól és cégektől. Működésünk kizárólag olyan magánszemélyek adományainak köszönhető, mint te!
Tibor Otrosinka:
Néha már nem tudom mit mondjak. "Nemzetközi kutatások szerint a műanyag darabok megtalálhatóak csa... (2018.10.07. 21:48)Vége az eldobható műanyagok korszakának?
Olvastam pár hónapja valahol, hogy a gazdasági válság egyik eldugott, nem is a legsúlyosabb, de az egyik legmegrendítőbb jele, hogy az embereknek nincs pénzük a kutyájukat etetni, oltatni. A menhelyek megteltek. Akinek van kutyája, vagy ismer kutyást közelről, az tudja, hogy többségük valóban családtagként tekint rájuk, vagyis ez elég borzasztó helyzet lehet.
No, ma mi is belefutottunk a problémába. Egyik munkatársunk ezt a kutyát találta kikötve a parkban, mellette az oltási könyv és egy tálka víz.
Hogy a húsfogyasztás mekkora környezeti terheléssel jár, arról már itt írtunk – aki lusta a linkre kattintatni, annak legyen elég annyi, hogy pl Ausztrália kibocsátott üvegházhatású gázainak 67%-a vágómarhák bélrendszeréből szabadul fel (magyarul: kifingják). S bár a környezeti szempontok figyelembevétele, a zöldség már szinte mindenhol polgárjogot nyert, ennek nekimenni igencsak sötétzöld dolognak számított. Ez most úgy tűnik, változóban: miután úgy döntöttünk, a Greenpeace-irodából száműzzük a húst, - nyilvánvalóan ennek hatására :-) - két állam is kormányzati szinten foglalkozik azzal, hogy a marhahúst visszaszorítsák, és ha már nem tud az ember lejönni a húsról, helyette kengurut egyenek.
Itt is volt róla szó: az Auchan, a multik világának egyik legfeketébb lelkiismeretével dolgozó cég a Dunakeszi áruházának parkolóját egy védett láp helyére akarja bővíteni, a jól látható lápról határozottan állítva, hogy nincs ott semmiféle láp. Volt erről egy nagyon jó videó, amikor a srác derékig a vízben állva magyarázza, hogy nincs itt semmilyen láp, de nem találom sehogy se.
Mindegy, most az auchan Miskolcon alapos leckét kapott arról, milyen az, amikor nem lehet letagadni a víz jelenlétét.
A 1749-es telefonszám felhívásával egyszeri 200 forintnyi pénzadomány juttatható el az ár- és belvízkárosultakhoz. Ezt az összeget bárki megengedheti magának. Ha segíteni szeretnél, akkor hívd ezt a számot és terejeszd a felhívást.
Ez itt Banksy, az egyik legjobb street artos műve.
De hogy ez most tényleg a klímváltozás? És mi a tuti az ügyben? Tovább! és kiderül:
Majd ha eljönnek a szép idők, írunk rendesen a most zajló megújulós túráról, most csak egy kecskeméti élményt osztanék meg.
A Győri, Tatabányai esős napok után végre jó időben álltunk a Zöld ernyő rendezvény miatt környezeti témák iránt érdeklődő emberekkel népes, egyébként meg gyönyörű kecskeméti főtéren. A napelemes helikopter rotorja pörgött, a napelemes tücsök zizgett, a napszakács egymás után főzte a tojásokat, a szélkerék is helyes volt, minden ahogy kell. A túra sztárja egyértelműen a napelemes triciklink (nincs velünk Monyók, így nem csoda), erről beszélgetve derült ki, hogy a Kecskeméti Főiskolának is van hasonlója.
Van egy nemzetközi verseny, amit a Shell szervez, s melynek célja: minél több kilométert lefutni egy saját építésű autóval, egy liter benzinnek. A győztes asszem 4500 kilométert tud, a kecsóiak első nekifutásra 1500-at. Mondanom sem kell, hogy ezerszer kevesebb pénzből mint versenytársaik. Itt van a honlapjuk, érdemes belenézni.
De azért az is eszembe jutott: miért szervez a Shell, amelyiknek evidens érdeke a nagy benzinfogyasztás egy olyan versenyt, ahol az alacsony fogyasztású technológiák versenyeznek?
Csak nem azért, hogy az így kikisérletezett technikák aztán az ő fiókjának mélyén végezzék? Ismerve a cég etikai szintjét - itt van erről egy jó cikke blogunknak - ez simán belefér. Plána ha arra gondolok, hogy van ismert példa az esetre: régóta megvan a nikotinmentes- tehát függőséget nem okozó! - cigaretta szabadalma, mégse gyártja senki. Vagy ha arra, hogy az elmúlt évtizedekben alig csökkent az autók fogyasztása, pedig a technika ugye sokat fejlődött: mennyivel kisebbek lettek a mobilok, gyorsabbak a számítógépek, hatékonyabbak a napelemek, például.
Most hogy ennyit volt szó a bio és géntechnológiáról, érdemes megadni a szót egy velünk közös nevezőn lévő, de más fronton kűzdő környezetvédő csoportnak, a death és trashmetálban utazó brazil Sepulturának.
A dal címe: Biotech is Godzilla.
Küldeném a Monsantó embereinek és mindenkinek, aki szereti.
A Greenpeace az egyik vendéglátója Percy és Louise Schmeisernek, akik 2007-ben Alternatív Nobel-díjat kaptak, mert több mint egy évtizede küzdenek a Monsanto nevû biotechológiai, vegyipari óriáscéggel, aki azzal vádolta õket, hogy megsértették génmódosított repce szabadalmát. Az ötven éve repcenemesítéssel foglalkozó Percy-ék földjét valamely szomszédjuk földjérõl származó gmo-repce szennyezte el és ennek nyomát találta meg a Monsanto és fordult a gazda ellen a kanadai bírósághoz, hogy a szabadalmi jogok megsértése miatt kártérítést követeljen az ártatlan gazdától.
Schmeiserék magyarországi programját itt találjátok, érdemes megnézni őket, mint látható, nem akármilyen figurák. :-)
S hogy nem csak mi várjuk őket, hanem a Sötét oldal is, látható a Monsanto közleményéből, mely szerint 2+2=5, hazudnak mint a vízfolyás.
Karátson Gábor író, festőművész, az egykori (Droppa előtti) Duna kör elnöke, majd a Védegylet, Duna Charta elnöke, mondta egyszer:
Amikor először meghallottam, hogy az ózonpajzs vékonyodása miatt nem lehet kimenni délben a napra, akkor egészen biztos voltam benne: most fog kitörni az ökológiai forradalom. Egészen biztos voltam benne.
Kappel Judit irodavezetőnk a minap figyelemre méltó e-mailt kapott egy német diákcsoport tagjától, Langowski Judithtól, aki társaival résztvevője volt a május 3-28. között New Yorkban megrendezett ENSZ Atomsorompó-szerződés (NPT) felülvizsgálati konferencián.
A konferencia fontos döntéseket hozott a nukleáris leszerelés, nukleáris proliferáció (nukleáris fegyverek elterjedése) elleni küzdelemben, és az atomenergia ügyeiben. A szerződéses tagállamok diplomatái és számos civil szervezet is együtt dolgozott, Judith és csapata videóriportokban számolt be az eseményekről. Netes portáljukon ti is megnézhetitek a napi fejleményeket, az események véleményezését. Szeretnénk, ha minél szélesebb körben tudatosulna, hogy a valóságban mekkora veszély rejlik a nukleáris technika elterjedésében, szabályozott felügyelete ezért kimagaslóan fontos feladat.
A lényeg: az 1968-as Atomsorompó egyezmény aláírásával az atomfegyverrel nem rendelkező államok végleg lemondanak annak megszerzéséről, cserébe pedig jogot és támogatást kapnak békés célú nukleáris iparuk fejlesztésére. A szerződés letéteményese a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség, mely az említett technológiai együttműködés elősegítése mellett az egyes tagállamokkal kötött biztosítéki megállapodások alapján ellenőrzi a szerződésben foglalt vállalások teljesítését.
Akár az összes videót beszerkeszthetném, mindnek egyedi mondanivalója van. Ízelítőül a Sharon Dovlevvel, az izraeli GP kampányosával készített videóra esett a választásom.
Az Egyesült Államok a nyitónapon, első ízben hivatalos adatot közölt atomarzenálja teljes méretéről: 5113 töltettel rendelkezik. Az 5113 robbanófej magában foglalja a telepített, az úgynevezett aktív tartalékban levő, és az inaktív állományú tölteteket. A Pentagon arról azonban nem közölt adatot, hogy hány robbanófejet különítettek el leszerelésre. Ez utóbbi nagysága az Amerikai Tudósok Társasága nevű nonprofit szervezet becslése szerint 4600 töltet. A Pentagon azt is közölte: az amerikai atomfegyverkészletet 84 százalékkal csökkentették az 1967-es maximumról, amikor az Egyesült Államoknak 31.225 nukleáris robbanófeje volt. Egy névtelenséget kérő szakértő szerint az amerikai atomarzenál mérete 1989 óta 22.217 töltetről 75 százalékkal csökkent. Az aktív töltetek rakétákra és bombázókra telepített nagy hatótávolságú hadászati, valamint kisebb hatótávolságú harcászati fegyverekből áll. Az amerikai küldöttség kivonult az NPT New York-i utókonferenciájának ülésterméből, amikor felszólalt az iráni elnök.
Mahmúd Ahmadinezsád iráni elnökkirohanást intézett Washington ellen, követelte, hogy függesszék fel az Egyesült Államok tagságát a Nemzetközi Atomenergia Ügynökségben(NAÜ). Az amerikai atomstratégiára utalva azt hangoztatta, hogy meg kell büntetni azokat az államokat, amelyek atomfegyver bevetésével fenyegetőznek.
A konferencián felszólalt Hillary Clintonamerikai külügyminiszter is, aki elutasította Ahmadinezsád "fárasztó, hamis és időnként őrült vádjait". Arról beszélt, hogy az NPT-t meg kell szilárdítani: "automatikus büntetéseket" kell bevezetni azon országokkal szemben, amelyek nem tartják be az NPT-t. Clinton felhívta a figyelmet arra, hogy a konferencián részt vevő országok közül Irán az egyetlen, amely a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ vagy International Atomic Energy Agency) szerint nem tesz eleget a nukleáris biztonsággal kapcsolatos kötelezettségeinek. Az amerikai külügyminiszter azt hangoztatta, hogy Irán dacol az ENSZ-el és a NAÜ-val, és veszélyezteti az atomsorompó-egyezmény rendszerét.
A konszenzussal elfogadott zárónyilatkozatban megjelölt lépések között szerepel a Közel-Kelet térségének atomfegyverektől való mentesítése.
A megfogalmazott akcióterv értelmében a hivatalosan ismert atomhatalmak - az Egyesült Államok, Oroszország, Nagy-Britannia, Franciaország és Kína - elkötelezik magukat amellett, hogy felgyorsítják a nukleáris fegyverek számának csökkentését, és 2014-ben, készülve a következő évben esedékes utókonferenciára, beszámolnak az ezen a téren elért előrehaladásukról. Izrael továbbra sem írja alá az egyezményt, és nem hajlandó betekintést engedni aa nemzetközi ellenőröknek. Az Amerikai Egyesült államok elnöke erős egyet nem értését fejezte ki Izrael védelmében a hangsúlyt Irán, és Észak-Korea, India, Pakisztán felelősségre vonására helyezte.
Jó hír viszont, hogy számos ország atomtulajdonlása ellen még a gyanú sem ébred fel. Ilyen pl. Japán. Noha a köztudottan (viszonylag érthető okokból) atomellenes állam gazdasági ereje akár azt is elbírná, hogy milliónyi kis zenélő hightech pusztító atomkütyüt dobjanak piacra, fejlett nukleáris technológiájukat kizárólag pozitív céllal alkalmazzák, fejlesztik.
A Dove kozmetikai cég tett pár kört a természetes szépség, a természetesség mellett kiállva, a szépségipar visszatetsző túlkapásait kritizálva.
Ezek sorában készült az alábbi tényleg zseniális és nagyszerű videó, melynek mondanivalója: beszélj a lányoddal, mielőtt a szépségipar megelőz. Érdemes megnézni.
Hanem a zöldek - mint tudjuk- mindenbe bele tudnak kötni. :-)
Németország köztudottan élen jár a szélenergia hasznosításában. Youtube-os csatornánkon felkavaró videócska terjed. Én is észrevettem, thnx, hogy mindezt megoszthatom Veletek! :)
Azért tagadhatatlanul szórakoztató állomásai is vannak egy civilizáció önpusztításának.
Ma reggel az irodába kerekezve egy óriásplakáton azt láttam, h 'light' vizet vásárolhatok az egyik élelmiszeráruházban. Bizonyára a többi víznél alacsonyabb zsír vagy cukortartalma miatt érdemelte ki ezt a címet. A cég honlapján az is kiderült, h ez a víz a következő ízekben is kapható:
* erdei szamóca-bors, * őszibarack-gyömbér vagy * körte-kaktuszfüge
Nem hülyülök, itt a link. Ezzel sajnos kilőtték azt a mesés poénomat, hogy rövidesen cukormentes, színezékmentes vizet is árulnak, a körte-kaktuszfüge ízű light víz után már nehéz abszurdabbat mondani.
Komolyan, néha olyanok vagyunk, mint a Bourbonok a Francia forradalom előtt, amikor hajmeresztően ostoba pazarló provokatív húzásokkal feszítették a húrt, mint ha nem lehetne tudni, hogy hova vezet mindez.
A londoni Heathrow repülőtérnek bővítése először 2007-ben merült fel, majd vitatott körülmények között igent mondtak a beruházásra, amely magában foglalta többek között egy harmadik kifutópályának, illetve egy hatodik terminálnak a megépítését. A Heathrow a világ legnagyobb nemzetközi légiforgalmát lebonyolító reptere, így a beruházásra látszólag volt ok, a valóság azonban az, hogy az anyagi érdekeket ismét nagyobbra becsülik a döntéshozók, mint a civil jólétet.
Legfőképpen két okból lehet támadni a beruházást. Az egyik, hogy a Heathrow Londonhoz közeli elhelyezkedése miatt a város nyugati felén élők nem kicsit sínylik meg a folyamatos légiforgalmat, melynek eredményeképpen csúcsidőben 55 másodpercenként szállnak le és fel a repülőgépek, ráadásul a nyugati széljárás miatt többnyire kelet felől érkeznek, így az egész városon átrepülnek. Az évente 67 millió utas több, mint félmillió járatot eredményez, a repülőtér kihasználtsága 98%-os. A harmadik kifutópálya tehát megakadályozhatná a folyamatos késéseket, és nyilván több járatot is eredményezne, becslések szerint 40%-al nagyobb forgalmat. Az egyik legnagyobb botrányt pedig az okozta, hogy a területhez közel fekvő Sipson városában előreláthatóan 2000 ember veszítené el a munkáját, melyre a BAA (a szervezet, amely tulajdonosa többek között a Heathrownak is) vezérigazgatójának az volt a reakciója, hogy "minden beruházásnak vannak jó és rossz következményei".
A közvetlen hatások mellett természetesen az éghajlatváltozással is számolni kell, amihez nagyban hozzájárul a légiforgalom. A legmegdöbbentőbb mégis az, hogy a Heathrow-ra érkező, és az onnan induló gépeknek a nagy része koránt sem repül teljes kihasználtság mellett, ezt a problémát azonban nem próbálják orvosolni. A Delta, a British Airways, a bmi és a BMed is azok közé a légitársaságok közé tartozik, amelyek direkt repültek üres gépekkel, hogy ne veszítsék el a helyüket a Heathrow-n. A "ghost-flights"-ra (avagy szellemjáratokra) keresztelt jelenség, avagy az üres járatok problémája egyébként nem korlátozódik a Heathrowra, sőt, például az amerikai belföldi járatokra fokozottan érvényes. (Arról nem is beszélve, hogy London kedvező elhelyezkedése és a vasúthálózat fejlettsége mellett kevés szükség lenne belföldi, vagy brüsszeli, párizsi, amszterdami járatokra.)
Megtette az első lépést a "jó kályhává" válássá vezető úton a Főtáv. Éljen! "A nyáron hűt, télen fűt" mottó jegyében idén nyáron elindítja távhűtési szolgáltatását, a csepeli Rákóczi Liget lakópark négyszáz lakásában a Főtáv leánycége, a Csepeli Hőszolgáltató (CSHSZ) Kft. hűti majd a levegőt úgynevezett abszorpciós készülékek segítségével.
Mi volt a Monsantó szlogenje egészen a közelmúltig?
A - Vegyszerekkel az emberek ellen
B - Anyánkat is megmérgezzük, ha fizet érte
C - Nélkülünk a világ rosszabb lenne
D - Nélkülünk a világ egészségesebb lenne
E - Az élet vegyszerek nélkül elképzelhetetlen
F - Mindenhol ott vagyunk
G - Kinyírunk, geci!
H - Erősebbek vagyunk, mint a természet
I - Jobb, mint a természet
(A helyes válasz tényleg itt van a többi között.)
Aki esetleg nem tudná: a Monsanto egy vegyipari cég, ők szállították az azóta is nyomorék gyerekek születését okozó Agent Orange vegyifegyvert Vietnámba, az egyik legrosszabb bio és géntechnológiai multi, élelmiszeripari érdekeltségeik is vannak (Nutrasweet pl). Nincs olyan piszkos eszköz, amivel ne élnének. A Monsanto szerint a világ címmel külön könyv foglalkozik kiemelkedő munkásságukról. A könyvről a Tovább után Fidrich Róbert ajánljóját olvashatjátok, elég meredek.
Elég gyakran kérünk számlát, és egy ilyen bonyolult nevű szervezetnél elég sokféle megfejtést tudnak adni a pénztárosok, van egy pár vicces példa. De a legjobb számlánk bizonyosan a Twin Peaks névre kapott lesz.
Fiatalabbaknak: a Twin Peaks egy kultikus, nagyon nagy hatású TV sorozat volt, a zseniális David Lynch rendezésében. A zenéjét biztos ismered.
Sokan vitatják, hogy a világháló és a közösségi média valójában milyen hatással van a Földünk fejlődésére, az viszont biztos, hogy az internet korában a különböző civil szervezetek győztesként kerülhetnek ki. Ennek az az egyszerű oka, hogy bár nem rendelkeznek olyan óriási anyagi erőforrásokkal, mint a hagyományos piaci szereplők, ezzel szemben viszont kihasználhatják az internet ellenőrző szerepének tulajdonságát, és egy kis leleményességgel hatalmas tömegeket is megmozgósíthatnak egy jó ügy érdekében.
A Greenpeace mostani húzása a Nestlé-vel szemben mintapéldája annak, hogy a világ egyik legnagyobb vállalata sem tud szembeszállni a tömegek erejével. A Nestlé ügyről volt már szó itt a blogon, és nem csak a világsajtót járta be, hanem legfőképp a kevésbé hivatalos csatornák voltak a szócsövei. A botrányt egyébként az okozta, hogy a Nestlé termékeiben megtalálható pálmaolaj használata veszélyeztette az indonéz őserdőket és a benne élő orángutánokat, pedig lettek volna kevesebb kárt okozó pálmaolaj források is, amiket a vállalat felhasználhatott volna.
Miközben az atomerőművek építésében érdekelt vállalatok ma is folyamatosan igyekeznek meggyőzni a – többnyire fejlett – országok vezetőit, hogy milliárd eurókat fektessenek be az energiatermelésnek ebbe a típusába, ők maguk egyre kevésbé képesek leplezni azokat a pusztító eljárásokat, amik az urán bányászatával, majd az erőművekből származó kiégett fűtőanyagok elhelyezésével együtt járnak. Ezek azután súlyos terhet jelentenek a többnyire fejlődő országokban élő emberek egészségére és a környező természetre nézve egyaránt.
A történetünk nem egy friss esemény bemutatása, hiszen több, mint öt éves, aktualitásából azonban félő, hogy ötven év múlva sem fog veszíteni, gondoljunk csak a közelmúlt AREVA francia nukleáris ipari óriásvállalatot érintő botrányokra, vagy akár a paksi erőmű bővítésének terveire.
2005. áprilisában járunk, különös csapat érkezik Budapestre a messzi Muszlimovóból, Oroszországból. A többség számára ismeretlenül csenghet a település neve, nem úgy mint hazánké a számukra, hiszen ennek közelében található a Majak nukleárishulladék-feldolgozó kombinát, ahová a Paksi Atomerőmű Rt.-ből is éveken át szállították az erősen radioaktív hulladékot, aminek következményei máig sújtják az ott élőket.
De térjünk vissza Goszman Kabirovhoz és Ramzisz Faizullinhoz, mert ők voltak azok, akik – a Greenpeace segítségével – eljöttek hozzánk, hogy a sugárfertőzött falujuk nevében elmeséljék történetüket, és tolmácsolják kérésüket a magyar kormány felé, hogy Magyarország többé ne küldjön nukleáris szemetet szülőföldjükre.
"A Shell hivatalos állásfoglalásban kért bocsánatot a Niger deltában folytatott évtizedes pusztításokért", írja a shellapologises.com, ahol megtudhatjuk továbbá azt is, hogy a társaság igazgatósága megígéri, hogy ezentúl elkötelezi magát a környezetvédelem és az emberi jogok iránt, felügyeli tevékenységeinek társadalmi és emberi jogi hatásait, és feltakarítja a Niger Deltában okozott szennyeződéseket.
Túl szép, hogy igaz legyen, gondolhatnánk, és sajnos jogosan, mert valóban álhírről van szó. Méghozzá a Yes Men nevű globalizációellenes csoport legújabb akciójáról. A mostani kampányuk arra próbálja felhívni a figyelmet, hogy a Shell még mindig nem vállalja fel a Niger-deltában évtizedek óta folytatott pusztításait, és nem hajlandó szembenézni a szomorú tényekkel.