Greenpeace Magyarország

James Turner beszámolója:

"Két hét múlva a sarkvidék jegén fogok állni, útban az Északi Sarkpont felé. Négy réteg polár lesz rajtam és egy sapka amit személy szerint nekem kötöttek. A zsebemben csokoládé és  iPod mellett egy nyilatkozat a jövő generációk reményével....

Az Aurora expedíció tagjainak többségéhez hasonlóan nekem sincs sarkvidéki tapasztalatom. Sőt, igazából a egyetlen szabad ég alatti élményem hét éves koromból van, amikor Barnaby barátommal a kertben sátoroztunk. Felmerül a kérdés, hogy vajon miért segít akkor nekem és egy csapat tapasztalatlan kölyöknek a Greenpeace, hogy eljussunk a világ tetejére sítalpakon? Íme a történetünk.

Azért megyünk az Északi sarkra, hogy azt a Föld minden élőlénye számára védetté nyilvánítsuk. Ha megérkeztünk, akkor 4 km mély lyukat fúrunk majd a jégbe és elhelyezzük a Jövő Zászlaját a tengerfenéken. A zászlóval együtt egy üveg kapszulát is elhelyezünk, amelyben 2,7 millió, sarkvidéket védelmező ember neve szerepel, akik csatlakoztak hozzánk a www.sarkvidék.hu weboldalon keresztül.

Reméljük, hogy új lapot nyithatunk a sarkvidék sorsáról folyó eszmecserékben, amely az emberiség minden tagját bevonja majd. Jelenleg csak arról folyik a vita, hogyan és kinek lehetne az olvadó jég alól felszabaduló olaj, gáz és halforrásokat kiaknázni.

Más szóval, jelen pillanatban teljesen naivnak és hülyének néznek akkor, ha felteszed a kérdést: „Elnézést de nem teljesen abszurd az olvadó jeget látva a klímaváltozás helyett az olajfúrási lehetőségekről beszélni?”

Szerintünk azonban van más út. Felszólítjuk a hatalom birtokosait, hogy kezdjenek el közösen dolgozni a sarkvidék és a Föld klímájának védelmében, a béke és az együttműködés szellemében. Obamával kezdjük, akit arra buzdítunk egy petícióval, hogy tiltsa meg a mélytengeri fúrásokat Alaszkában, de hamarosan másokat is megszólítunk vagy ha kell célba veszünk majd."

A sarkvidéki túravezetők, fotográfusok és technikai szakemberek mellett 4 fantasztikus fiatal köztük Ezra Miller filmszínész is részt vesz Jamesszel a sarkvidéki túrán. Ők mindannyian saját személyes történetükkel kapcsolódnak az Északi sarkvidékhez, és nagy reményekkel tekintenek a klímaváltozás elleni harcra és saját generációjuk jövőjére:

Renny Bijoux a Seychelles szigetek lakója, az ország, amely víz alá kerülhet a tengerszint emelkedés hatására.

Josefina Skerk a bennszülött Sami közösség parlamenti képviselője Svédországból

Kiera Kolson Kanadai állampolgár a Tso’Tine-Gwich törzsből. A fiatal bennszülött nő a Greenpeace-el dolgozik a sarkvidék védelmében és az évezredek óta itt élő helyiek jogait és érdekeit védi.

 Kövesd a csapatot Twitteren a @save_the_arctic csatornán!

 Szombaton, a kora reggeli órákban, Piliscsaba határában kivágtak egy 150 éves, hársfát. Mint az erről szóló cikkből megtudhatjuk, az akció rendőri segédlettel, a helyi környezetvédők tiltakozása ellenére történt, a NIF Zrt megbízásából és az A Híd Építő Zrt  közreműködésével, a helyi jegyző, illetve önkormányzati határozat engedélyével. A hárs - tán mondanom sem kell - egészséges volt, még minimum 150 évet élhetett volna, de  Bizonyos Szempontok szerint útban volt. A műveletről felvételek készültek, az eset miatt a környezetvédők feljelentést tettek, a fát pedig feldarabolták és elszállították. Eddig  a tények.

Történt ehhez hasonló egy éve, a főváros szívében, a Kossuth téren, ahol szintén Bizonyos Szempontok miatt kivágtak több tucat egészséges fát és mégannyi cserjét. Ugyancsak a kora reggeli órákban, ugyancsak lakossági tiltakozás ellenére. És bizony mondom néktek, könnyen lehetséges, hogy minden a szabályok betartásával, formailag hibátlanul történt mindkét esetben. Ha az ember szíve ennek ellenére kicsit  hevesebben kezd dobogni, esetleg valami megmagyarázhatatlan szomorúság fogja el, esetleg üvölteni támad kedve, az más kérdés kedves feleim. Szív ide vagy oda, (sokan a Pilist a világ szívének tartják), itt szívás van inkább, ki tudja hol áll meg.

Gödöllőn tartják 23. országos találkozójukat a hazai zöld szervezetek, és ennek keretében szombaton több, bármely érdeklődő számára nyitott program is lesz a Művelődési Házban. Aki pár óra alatt szeretné magát képben hozni valamely ismert és fontos témában, vagy valami olyan kérdésben, ami ugyan fontos – de biztos, hogy ő lesz közel-s-távol az egyetlen szaktekintély környezetében, nos, annak érdemes elsétálnia szombaton a Művelődési Házba.

Amíg Európában a Syngenta a héten a növényvédőszerek mellett kampányol, főként az Európai Bizottság javaslata ellen, a neonikotinoidos rovarölőszerek betiltásáról, addig a világ másik táján egy teljes ország törekszik arra, hogy növényvédőszermentes, organikus termesztéssé alakítsák át a teljes mezőgazdaságukat.

Ez az ország nem más, mint a himalájai hegyvidéki állam, Bhután. Az ország agrárminisztere, Pema Gyamtsho nem ült fel a riogatásoknak, és bízik abban, hogy ezáltal is képesek lesznek megnövelni a termésüket, ugyanis a szomszédos fejlődő Kínában egyre nagyobb a kereslet a jó minőségű, bioélelmiszerek iránt. Mr. Gyamtsho hozzátette, hogy határidőt nem szabtak maguknak, fokozatosan, lépésről lépésre, növényről növényre próbálják elérni céljukat. Gyakorlati oka is van annak, hogy meg akarnak szabadulni a növényvédőszerektől, mégpedig az, hogy az ország területe egészében hegyvidéki, és a talajba juttatott vegyszerek nem maradnak meg a helyükön, az eső lemossa őket, elszennyezve ezzel a vizeket. Természetesen közrejátszik ehhez a szemlélethez az is, hogy Bhután buddhista ország, számukra a természet megőrzése, vele együvé tartozás mindig is az életük fontos elemének számított. Valójában nem is kell túl sok erőfeszítést tenni azért, hogy az egész ország organikus mezőgazdaságra térjen át, ugyanis már nagy része most is az.

A 2011. március 11-én kezdődött fukushimai atomkatasztrófa rémületes időszak volt az egész világ számára. Egyes korai beszámolók írtak arról a sugárzásról, amit a szél az USA és Kanada nyugati partjaiig is elvitt és több nemzetközi cég elmenekítette a személyzetét Japánból. A reaktorok hűtésére tett drámai kísérletek közepette a japán hadsereg több tonna tengervizet zúdított le a helikopterekből.

Sokunk számára e pillanatok rettenetes és kényszerítő volta már régóta elhalványult: sok minden történt az azóta eltelt két évben. De a fukushimai katasztrófa mégsem ért és sohasem fog igazából véget érni. Bár sok a hihetetlen és nem korrekt dolog Fukushimával kapcsolatosan, van azért néhány olyan valóban sokkoló tény, amiről nem szabad megfeledkezni:

Lehet.

Az autógyártók szerint termékeiknek 5-10 éves az életciklusa, emiatt az őket érintő jogszabályi változtatásokat jó előre kell meghatározni. 2008-ban az Európai Bizottság 130 g/km-es szén-dioxid-kibocsátási határértéket jelölt ki 2012-re, amelyet aztán 2015-re toltak el. Az Európai Parlament ezután megszavazta, hogy szerepeljen egy további, 95 g/km-es korlát is 2020-as határidővel, így ez került be a végleges szabályozásba is.

Haladás az EU személyautókra vonatkozó kibocsátáscsökkentési céljai felé.

Ez utóbbi cél létfontosságú volt a fejlődés kikényszerítésében, és hozzájárult ahhoz, hogy az autógyártók a 2015-ös szintet jóval idő előtt teljesítsék.

Az éghajlatváltozás megfékezéséhez azonban ennél is sokkal alacsonyabb kibocsátású járművek szükségesek. (Ami egyúttal a lég- és zajszennyezés szintjét is csökkentené.) 2020-ra több ország és vállalat összesen több milliónyi elektromos autó bevezetését tervezi. A TNO tanulmánya szerint azonban az említett 95 g/km-t a gyártók számára kényelmesebben, elektromos autók nélkül is el lehet érni. A Ricardo-AEA jelentése arra mutat rá, hogy az igazán alacsony kibocsátású autók (konnektoros hibridek, üzemanyagcellás, elektromos autók) piacra dobását egy 60 g/km-es korláttal lehetne „kikényszeríteni“.

2013 elején a blogposztok egy új sorozatában Thomas Kerr, a Világgazdasági Fórum keretein  belül működő Climate Change and Green Growth Initiatives (= Éghajlatváltozási és Zöld Növekedési Kezdeményezések) vezetője (a későbbiekben szerző is) a zöld beruházásokkal kapcsolatos 10 leggyakoribb téves vélekedést osztja meg velünk.

A zöld beruházásokkal a tudósok által jósolt 4 C-os hőmérséklet-növekedésének és a klíma további hanyatlásának a megakadályozása lenne a cél. Az elmúlt két évtizedben is jelentős fejlődést értünk  el, de ez még nem elég. Mert továbbra is többet ruházunk be a fosszilis energiahordozókba, mint a megújuló energiákba, és ez megnöveli a fenti jóslat beteljesedésének a valószínűségét, annak minden pusztító  hatásával együtt.

E jelenség vizsgálatára jelentette meg a Világgazdasági Fórum a Green Investment Report c. kiadványt.  Ez a kiadvány a beruházásokkal és az éghajlatváltozással foglalkozik, és tételesen felsorolja a klímaváltozással és a zöld beruházásokkal kapcsolatosan 10 leggyakoribb hibás vélekedést, és számadatokkal cáfolja azok fennállását.

Nemrég kezdtem a Greenpeace kötelékében és a rám bízott kampány ma hatalmas sikert könyvelhetel: a Shell tegnap bejelentette, hogy idén felfüggeszti Északi sarki olajfúrásait de csak azért, hogy felkészüljön a következő évi nagy bevetésre.

Számomra az Északi-sarkvidék elsősorban a jegesmedvék élőhelye volt sokáig . Nem tudtam ugyanis,
hogy az egyre fokozódó globális olajválság egyik legfontosabb színtere is egyben. Elképesztő, hogy
az emberiség legnagyobb katasztrófája, a rohamosan olvadó jégsapka és a gyorsuló klímaváltozás
hogyan válik a multinacionális halászati és kőolajipari cégek legnagyobb lehetőségévé. De az
aranylázhoz hasonlatos izgalom kissé idejét múlt: ma már a XXI. és nem a XVIII. században élünk,
közös kincseinket meg akarjuk és meg tudjuk védeni a privát érdekektől. A Greenpeace több millió
ember segítségével elérte ezt már 1998-ban, amikor az ENSZ a Déli Sarkot védetté nyilvánította
és 50 évre kitiltott onnan minden ipari tevékenységet. Az Északi-sarkvidék ökológiai jelentősége
sem alábecsülendő: Földünk klímájának egyik legfontosabb kiegyensúlyozója és a veszélyeztetett
jegesmedvék élőhelye a rohamosan olvadó jégsapka. A Greenpeace tavaly ezért tűzte ki célul a
Sarkvidék védetté nyilvánítását. És bár most sikert könyvelhetünk el, a háborút még nem nyertük
meg.

A magyarok krónikája eddig két jelesebb szarvas üldözést tart számon. Az egyik – még az ősidőkből -, a legendás Hunor-Magor testvérpárról szól, arról, hogy addig-addig  üldöznek egy szarvast, míg új hazára lelnek. A másik egészen új keletű, az Index számol be arról, hogy Pécsett egy fiatal szarvasbika nyargalászott három rendőrautó kíséretében, fényes nappal, míg nem egy kábító lövedékkel elaltatták, s a helyi vadászegylet vadászterületére szállították.

Változnak az idők, de a mag nem változott. Ez pedig a szarvasüldözés. Hogy a magyarok egyik totemállata ismét hírt adott magáról – mert erről van szó -, jelzésértékű. De mit jelez? Tán új hazát kéne keresnünk? Vagy a régit megtalálni? Mielőtt bárki is válaszolni próbálna erre a kérdésre, próbáljon belegondolni Boldizsár (mert ezt a nevet éreztem illőnek), a fiatal szarvasbika helyzetébe, lehetséges indítékaiba. Mi késztethet egy fiatal, életerős szarvasbikát arra, hogy berohanjon egy 150 ezer lelkes, megyei jogú városba, majd hagyja magát elfogni – a tudósítás szerint – a Jurisics úti óvoda előtt?

A cikksorozat előző részeiben a tavaly novemberi kaliforniai népszavazásról, az idei washingtoni kezdeményezésről, és más államok korábbi vagy újra aktuális GMO-jelölési törekvéseiről, termesztési tilalmairól esett szó. A mostani befejező részben az Európai Unióban és azon belül a Magyarországon érvényes jelölési szabályozásokat és tilalmakat vesszük át. Ezután összegezzük, hogy a jelölés miért olyan fontos a fenntarthatóság és jövőnk szempontjából.

Az Egyesült Államokkal szemben az európai helyzet korántsem olyan bizonytalan első látásra: az EU tagállamai az 1829/2003/EK szabályozás értelmében kötelesek minden géntechnológia segítségével előállított élelmiszeripari terméken jelölni ennek tényét.

Forrás: www.centerforfoodsafety.org

Van azonban egy kivétel, ami aggasztó. Az élelmiszer- és takarmánytermelők nem kötelesek jelölni a génmódosított szervezetek jelenlétét, ha azok mennyisége nem haladja meg összetevőnként a 0,9%-ot, feltéve, hogy a szennyeződés véletlen vagy technológiailag elkerülhetetlen volt. Ez az érték hibahatárként szolgál, mivel a betakarítás, tárolás és szállítás során előfordulhat, hogy a génmódosított termék összekeveredik a hagyományossal vagy a bioval.

Az előző részben beszámoltunk a Proposition 37-ről, a 2012. novemberi kaliforniai népszavazás GMO-jelölési pontjának kudarcáról. Majd azt vizsgáltuk meg, mitől lehet eredményesebb az idén novemberben valószínűleg megtartandó washingtoni szavazás. Ebben a részben néhány korábbi és aktuális amerikai népszavazást és civil kezdeményezést tekintünk át.

A Prop37 számos csatornán szóbeszéd tárgya lett és minden magára adó kaliforniai újság vagy weboldal foglalkozott vele. Az, hogy ezt sokszor nagyvállalati megrendelésre tették, a végeredmény szempontjából nem számít, a Prop37 a GMO-jelölés szimbóluma lett és erőt adott az egész országnak a folytatáshoz, így az előzőleg tárgyalt washingtoni I-522-höz is. Ennek ellenére talán nem meglepő a tény, hogy hasonló népszavazási kezdeményezések már korábban is voltak Amerika-szerte, és sajnos talán az sem meglepő, hogy többségüket részlegesen vagy teljesen elbuktatták.

Forrás: www.occupymonsanto360.org

Az egyik ilyen civil összefogás a connecticuti HB 5117 nevű tervezetben csúcsosodott ki 2012 tavaszán. Május elején azonban a javaslatból váratlanul kihúzták a jelölési kötelezettséget, mint utóbb kiderült, a Monsanto nyomására, mivel perrel fenyegette meg az államot. A kampány hivatalos weboldala és Twitter-csatornája azóta is hallgat, feltételezhetjük, hogy a Monsanto nyomásgyakorlása elég volt a döntéshozók és a civilek elhallgattatásához.

A november 6-án megrendezett kaliforniai népszavazás döntő jelentőségű esemény volt a génmódosítás elleni civil küzdelemben. Még annak ellenére is, hogy a génmódosított összetevőket tartalmazó élelmiszerek jelölését célul kitűző Proposition 37 nem került megszavazásra az agresszív lejárató kampány majdnem 50 millió dolláros médiatevékenységének hatására. Alapgondolata, miszerint az embereknek joguk van tudni, mit esznek, tovább él közel 20 másik államban is. Ebben a háromrészes sorozatban a jelölés és tiltás amerikai, uniós és magyar oldalát vizsgáljuk meg.

Forrás: www.carighttoknow.org

A madarat a szabadság szimbólumaként is szokták tekinteni, meditációra hajlamosak a lélek jelképét látják benne. Ámde, ha valaki pusztán egy élőlényt lát a madárban, élőlényt, amelynek szárnya van, akkor is kínos élményre vállalkozik, ha megnézi a fenti, alig négy perces filmet, amely a Csendes óceán egyik szigetén készült, 2000 kilométerre a legközelebbi lakott területtől.

A filmen albatroszokat látni, igen a Baudelaire által is megénekelt égi herceget, aki otthon van, ha repül, s csetlik-botlik, nyomorult, ha részeg matrózok dugnak pipát a csőrébe. Az idillikusnak induló képsorokat hamarosan brutális látvány váltja fel. Oszlásnak indult madártetemeket látunk, s egyben pusztulásuk okát is.  Műanyagkupakok, parafa dugó, rozsdás fémdarabok, és más felismerhetetlen tárgyak sokasága, mint földi maradvány…

A film készítője alapos munkát végzett: látunk haldokló madarakat is, látjuk, amint kínok közt vergődve szabadulnak meg attól a testtől és abból a világból, amely ezt adta, ezt hozta számukra. Számunkra. Mert ugye nem kérdés, mi, mint főemlősök teremtettük, alakítottuk ezt a világot ilyenné. Olyanná, amibe simán bele lehet halni. És halunk is rendesen. A fizikai és szellemi-lelki (élet)mérgezés mára oly természetessé vált, hogy észre sem vesszük, mit engedünk be lelkünk templomába, s mit veszünk be naponta a tömegkommunikáció változatos csatornáiból.

Ha ez utóbbi tárgyiasulna, ha mindaz a hazugság, vagy kritikátlanul átvett „igazság” – hangozzék az el szóvivői tájékoztatón, vagy a szószékről -,manipuláció, butaság, félelem, előítélet hirtelen testet öltene – mondjuk arannyá válna -, a világ nagy része odapréselődne a földre és moccanni sem tudna – nem, hogy járni. Műanyag(i) világot teremtettünk az évszázadok során, olyan művilágot, amelyből a lélek hiányzik csupán. Az a lélek, amely a filmen épp elhagyni készül „a kéklő lég ura”, hogy majd visszatérjen egy újabb fordulóra. Hátha akkor jobb lesz itt a Földön.

Kezdjük a jó hírekkel. Január 21-i újraiktatási beszédében Barack Obama egy teljes bekezdésen át ecsetelte, hogy az Egyesült Államok felveszi a kesztyűt az éghajlatváltozás ellen, sőt vezető szerepet is vállal az energiarendszer megújításában. (Ez, ha másra nem is, arra biztosan elég, hogy konkrét szaván lehessen fogni az elnököt.)

Január 24-én a Washington Postban jelent meg egy vendégcikk Jim Yong Kimtől, a Világbank tavaly kinevezett új elnökétől. (Ő egyébként az első ember a pozícióban, aki nem a politikai-pénzügyi oldalról érkezett; sőt mindeddig gyógyítással, illetve a legszegényebb országok egészségügyi helyzetének javításával foglalkozott.) Ennek fő üzenete az volt, hogy az éghajlatváltozásnak kell a legfőbb prioritásnak lennie a pénzügyi konferenciák napirendjében is.

A tömegek által támogatott mítoszpusztító oldalon, a TruthMarket-en ötezer dollárt ajánlottak fel annak, aki biztosan tudja bizonyítani, hogy az elismert tudósok több mint 5 százaléka nem ért egyet azzal, hogy van összefüggés a klímaváltozás és az emberi tevékenységek között.

A truthmarket egy olyan weboldal, ami lehetővé teszi az embereknek, hogy pénzjutalmat ajánljanak fel olyanoknak, akik bizonyítani vagy cáfolni tudnak bizonyos állításokat. A bizonyítékokat hitelesíttetni kell független, szakmai, és tudományosan képzett bírák által. Ellen Davis, az oldal egyik felhasználója közzétette a felhívást a Yale egyetem egyik szavazása után, ami kimutatta, hogy csak az amerikaiak 13 százaléka van tisztában azzal, hogy a tudományos közösség egybehangzóan elismeri a fejlődéstörténeti klímaváltozás létezését. Ms. Davis ennek a ténynek a megcáfolását kutatta.