Greenpeace Magyarország

Az Apple pénteken bejelentette, hogy megnöveli a megújuló energia arányát az egyesült államokbeli, észak-karolinai Maiden városban létesített adatközpontjának ellátásában. Gary Cook, a Greenpeace International vezető IT-elemzője ezzel kapcsolatban úgy nyilatkozott:

„Az Apple mai bejelentése jól mutatja, hogy a cég komolyan veszi azt a több százezer ügyfelét, akik azt kérték, az iCloud piszkos szén helyett tiszta energiát használjon.

Azzal, hogy a vállalat megkétszerezi a napenergia-kapacitást és a helyi megújuló energiába történő beruházást, kulcsfontosságú lépéseket tesz az iCloud megtisztítása felé. Az Apple-vásárlók és a Greenpeace érdeklődve várja a további részleteket arról, hogyan tervezi a cég teljesíteni a megújuló energiával kapcsolatos vállalásait az észak-karolinai és az oregoni adatközpontjai kapcsán. Az Apple továbbra is a Duke Energy áramszolgáltató egyik legnagyobb ügyfele, és a cupertinói vállalatnak követelnie kell a Duke-tól a tiszta energiát azért, hogy jogosan állíthassa, az iCloudot 100%-ban megújuló energia látja el.

A Greenpeace tovább folytatja a nyomásgyakorlást az Apple-re – és további IT-óriásokra, például a Microsoftra és az Amazonra –, hogy tisztítsák meg a felhőiket, amíg az Apple-nek nem születnek vállalati előírásai annak biztosítására, hogy az észak-karolinai és további adatközpontjainak növekedése során (http://www.greenpeace.org/international/en/news/Blogs/makingwaves/apple-come-clean-about-your-coal-problem-then/blog/40221/) azok továbbra is kizárólag tiszta energiát fogyasztanak. Ennek érdekében az Apple-nek határozott telepítési előírásokat kell életbe léptetnie, amelyek az új adatközpontok helyszínének kiválasztásakor előnyben részesítik a megújuló energiához való hozzáférés szempontját. A felhasználók csak ezután lehetnek biztosak abban, hogy az iCloud növekedése közben továbbra is egyre tisztábbá válik."

Ha nem látod a feliratokat, kattints jobb alul a CC ikonra!

Van egy olyan probléma, hogy világszerte a méhek populációja az utóbbi 20 évben 20-50%-kal esett vissza. Ez azért gond, mert élelmiszer-növényeink nagy részét a méhek porozzák be, ha ők nincsenek, nincs termés se. Kínában már van, hogy az olcsó munkaerő emberi kézzel porozza a haszonnövényeket, mert különben éhen halnak.

A méhek fogyásának oka még nem egyértelmű, de sokan hozták összefüggésben atkákkal, az urbanizáscióval, a mobilok sugárzásával. Azonban egyre inkább úgy néz ki, hogy a nyomok kémiai hatásokra utalnak, a növényvédő szerek körül kell keresni a hibát, köztük is a Monsanto egyik, nikotin-alapú növényvédő szere tuti befutónak látszik.

A Monsantót nemrégiben büntetéssel sújtották Lengyelországban, mert a társaság genetikailag módosított kukoricája hozzájárulhat a méhpopuláció pusztulásához, ami arra vall, hogy a cég komoly tűz alatt áll a létfontosságú rovarok veszélyeztetése miatt. 

Mit tesz erre a Monsanto? 

Megvette a világ legnagyobb méhkutató intézetét, a Beeologics-t.

Ha a Deepwater Horizon olajkatasztrófa második évfordulójához közeledve megnézzük, mit tanult az olajipar az esetből, úgy tűnik, mintha meg sem történt volna. Nézzük meg az öt legfontosabb tanulságot, amelyet az érintett kormányok és olajvállalatok azóta sem vontak le:

1) Állítják, hogy az olajipar mindent jobban tud. Emlékeznek még a Deepwater Horizon katasztrófáját követő kongresszusi meghallgatásokra, javaslatokra, és a fogadkozásra, hogy a jövőben minden másképp lesz? Nos, mindebből semmi, de semmi nem valósult meg. Az Egyesült Államok kongresszusa egyetlen olyan törvényt sem fogadott el, amely szigorúbb ellenőrzés alá vonná az olajvállalatokat, vagy csökkentené az olajfúrásokkal járó, és állandó fenyegetést jelentő kockázatokat. Bár bizonyítékok tömkelege szól ellene, a kormányok még mindig kitartanak amellett, hogy az olajvállalatok mindent jobban tudnak, és urai a helyzetnek.

A Dán Halászati Egyesület megelégedetten fogadta, hogy a végén a bíróság másodfokon elítélte a Greenpeace-t, miután műholdas nyomkövetőt raktak egyes hajókra, hogy nyomon tudják követni a tevékenységüket.

Kezdetben a Greenpeace és egyik tagjuk, Sebastian Ostenfeldt Jensen még tisztázta magát januárban az ellsinorei bíróságon. De a vád úgy döntött, hogy fellebbez a Dán Legfelsőbb Bíróságon, és az ítélet a végén a vád javára fordult át. A Greenpeace a büntetőtörvénykönyv 264. pontja alapján lett megvádolva, amely szerint illegálisan szereztek a vállalattól üzleti titkokat.

A Greenpeace azzal érvelt, hogy a céljuk az volt, hogy bizonyítékokat szerezzenek az illegális halászati tevékenységekről a Kattegat szorosban. A Greenpeace védőügyvédje is elmondta, hogy ez egy szükséges akció volt a környék tőkehalállományainak megvédése érdekében. Mind a Greenpeace-re, mind Mr. Jensenre 2250 dán korona büntetést szabtak ki. Valószínű azonban, hogy fellebbezni fognak.

A Legfelsőbb Bíróság ítélete után a Dán Halászati Egyesület elnöke, Sven-Endrik Andersen az alábbit nyilatkozta: „Boldog vagyok, hogy a Legfelsőbb Bíróság végre kimondta, hogy a Greenpeace megszegte a törvényt azáltal, hogy nyomkövető berendezéseket helyezett el a hajókon. Ez jól mutatja a törvényes pártatlanságot mindenki számára, beleértve a halászokat is.”

És még hozzátette: „Mindig is úgy tartottuk, hogy a Greenpeace szándékosan szegi meg a törvényeket, hogy ezzel hívja fel a figyelmet magukra, mivel jelen esetben is egyszerűen hozzá tudtak volna férni az adatokhoz a Halászati Igazgatóságon keresztül.”

Honnan kapja az Apple észak-karolinai Maidenben található 1 milliárd dolláros iDataCentere az áramot? És miért fontos ez az egész?

(Hogy miért éppen az Apple, azt itt magyarázzuk meg.)

Az ember, aki hegyre ment fel, és dombról jött le.

A világon kb. száz olyan törzs él, amelyik valamilyen furfangos ok miatt igyekszik távol tartani magát a civilizációtól – olvasom a minap megjelent, képekkel, videóval gazdagon illusztrált cikkben. Az ősi népcsoportok megmentésével foglalkozó Survival International nevű szervezet mostani kampányában, az  awák-megmentésére hív fel, akiket a fakitermelés és a marhatenyésztés egyre kisebb területre szorít Dél Amerikában. Világszerte pár ezer emberről van szó, ők a rejtőzködők, a cikk megfogalmazása szerint, s vannak köztük  olyan  törzsek is, akik harcos ellenállást tanúsítanak a civilizáció közeledési kísérleteivel szemben.

Az amerikai agytröszt új plakátkampánya összekapcsolja Oszama bin Ladent, és más terroristákat azokkal, akik figyelmeztetnek a globális felmelegedés veszélyére.

Tényleg nehéz eldönteni hol is kezdjem, talán a legjobb lesz, ha azzal a kérdéssel, hogy: Mi a fene járt a fejükben, amikor ezt megcsinálták?

A Heartland Institute egy chicagói, jobboldali agytröszt, amely hírhedt terjesztője a klímaszkepticizmusnak, és immár elindítója a minden bizonnyal legátgondolatlanabb plakátkampánynak a legátgondolatlanabb plakátkampányok történetében.

Idézzünk hát saját – közelgő konferenciájukat megelőző – sajtóközleményükből, itt egyszerűen nincs is szükség további finomkodásra:

Európa miniszterei úgy döntöttek az április 27-ei luxemburgi találkozón, hogy nem támogatják a Bizottság azon javaslatát, hogy a kötelező erejű átruházható halászati koncessziók rendszerét vezessék be.

A környezetvédelmi szervezetek már korábban felhívták rá a figyelmet, hogy az átruházható halászati koncessziók terve nem más, mint a tengerek privatizációja, amely kizárólag a gazdaságilag erős halászcégeknek kedvez, figyelmen kívül hagyva a környezetvédelmi erőfeszítéseket. Sőt ez a rendszer hátrányos helyzetbe hozná azokat a halászokat, akik a legkisebb környezeti hatással tevékenykednek és a legtöbb értéket szolgáltatnak a helyi part menti közösségeknek. Szakértők figyelmeztetnek rá, hogy az ipari, környezetromboló halászati módszerek jelentősen felgyorsítják a tengeri erőforrások kimerülését, és a tengeri élőhelyek pusztulását.

Bő egy évvel a Fukusimai katasztrófa után (ahol a reaktorok állapota még ma is több mint problémás) Svédország lakossága az atomerőművek bezárása mellett teszi le voksát a legfrissebb közvélemény kutatások szerint. Az egyébként is környezettudatos gondolkodású északi nép körében - ahol korábban magasabb volt az atomenergia elfogadottsága - végzett felmérés szerint a nők több mint fele követeli a nukleáris erőművek azonnali - ill.  amint technikailag lehetséges- bezárását.  A nők alig több, mint egyötöde szavaz arra, hogy tartsák meg az atomerőműveket.

Összességében a svédek 44%-a akarja kiváltani a veszélyes nukleáris energiát, és csak 35%-uk  szeretné megtartani és/vagy  újjakat építeni. A lakosság többi részének nincs véleménye a dologról vagy pedig bizonytalan.

Japánban mindeközben hetven polgármester és önkormányzati képviselő 35 prefektúra szószólójaként, antinukleáris-csoportot alakított, és követelik a kormánytól egy atomenergia mentes, biztonságos jövő megteremtését az ország és a lakosság érdekében.

Ukrajnában megkezték a csernobili újabb szarkofág építését, mivel a régi már kritikus állapotban van. A munkálatok becslések szerint három évet vesznek majd igénybe, és vélhetően csak ezután kezdődhet majd el a reaktor leszerelése (10 éven át) majd pedig a megolvadt fűtőelemek eltávolítása mely körülbelül hatvan éven át okoz majd fejtörést a munkában résztvevőknek. Az új szarkofág, mely mindössze száz évig hivatott védeni minket a sugárzástól másfél milliárd euróba kerül majd, legalábbis a jelenlegi becslések szerint.

Mindezek után jogosan merül fel a kérdés, hogy miért használunk még mindig olyan technológiát mely az elmúlt évtizedekben számos balesetet, katasztrófát okozott, és rengeteg pénzébe kerül végső soron az adófizetőknek; főleg úgy, hogy ismerünk már alternatívákat, csak merni kell őket kiaknázni.

Van az a nagyon rossz szöveg, amit többnyire az ember mindenfajta ellenszenves tanító nénitől és rokontól hallott gyermekkorában, hogy „nem ellened, hanem érted haragszom”. Ami, lássuk be, rossz szöveg létére lehet igaz és nagyon fontos.

Valahogy így van a Greenpeace is most az Apple-el.

Amikor legutóbb foglalkoztunk az Apple-lel a Green my Apple kampányban, akkor Steve Jobs teljesítette kérésünket, kivonták a termékekből és a gyártási láncból a legveszélyesebb anyagokat. A „fegyverletétel” után Jobs tett nekünk egy ígéretet, miszerint az Apple „a környezetvédelem terén is vezető vállalat lesz.” Azt gondoljuk, neki sincs ellenére, hogy ígéretére most emlékeztetjük a cégét vezető utódait.

Mert azóta eltelt pár év, és a versenytársak elhúztak. A Facebook az Unfriend Coal kampányunk hatására nagyon komoly érdemi lépéseket tett a megújulókra való átállásra, a Google és a Yahoo! pedig a Greenpeace nyomásától függetlenül húzták fel a hétmérföldes csizmát.

Aktivistáink tisztára mosták az Apple-t. Legalábbis a logóját. Legalábbis az egyik bolt előtt. A Maszatos adatok kampány folyamatosan zajlik világszerte: az Egyesült Államokban például fekete léggömbök alkotta szénfelhőket engedtek fel pár Apple-bolt üvegplafonjára, és többek között Hongkongban is jelezték: nem gyűlölik a céget, de szeretnék, ha a felhőszolgáltatások áramellátásához nem szénégetéssel nyernék az energiát.

Mi a régi, szivárványszínű Apple-emblémát vettük elő, elvégre a csúcstechnológiából élő cég még ma is a 19. századi szénenergiával látja el az adatközpontjait. Nem kérünk lehetetlent: a Yahoo, a Google, sőt némi noszogatás hatására a Facebook is elindult már a megújulók útján, így az Apple-nek lesz mit behoznia, ha hű szeretne maradni Steve Jobs ígéretéhez, és környezetvédelmi szempontból is vezető céggé akar válni.

A vállalat egyelőre csak számháborúzik velünk: a prineville-i adatközpont energiafogyasztását a mi legutóbbi jelentésünkre reagálva fedte fel először. Az általuk említett 20 MW azonban nincs összhangban az adatközpont épületének alapterületével és a beruházás mértékével. (Amikor bejelentették, hogy tíz év alatt egymilliárd dollárt fognak költeni a központra, még nem volt szó a megújulókról, így ez nincs benne a költségekben.)

És bár kimondottan jól hangzik az is, hogy a cég maideni adatközpontja 100%-ban megújulókkal fog működni, nagyon fontosak lennének a konkrétumok is – nem mindegy, hogy az Apple egy másik helyi áramszolgálatótól fog tiszta áramot venni, vagy pusztán ellentételezi a kibocsátásait tanúsítványok vásárlásával. Utóbbival a kibocsátások mennyisége ugyanis nem fog csökkenni.

Amikor pedig arra gondolunk, mennyi energiát megspórolnak nekünk az adatközpontok, vegyük figyelembe azt is, hogy az adatok eléréséhez továbbra is szükség van egy gépre a felhasználói oldalon, amelynek a munka során továbbra is végig bekapcsolva kell lennie, ezzel tehát még nem vagyunk sokkal beljebb – sőt további közbülső szerverek, routerek munkájára van szükség, hogy hozzáférhessünk a fájljainkhoz... minden egyes alkalommal.

Egy-egy adatközpont áramfogyasztása több tíz-, több százezer háztartásénak felel meg. Ezért kell átállniuk a megújulókra. Kompromisszum nélkül.

 Nemrégiben kitoloncolták Dél-Koreából a Greenpeace három vezető beosztású munkatársát, akik fontos szerepet játszanak az ország nukleáris terjeszkedése ellen folytatott kampányunkban. A fenti eset is bizonyítja, hogy az atomenergia és a demokrácia nem összeegyeztethető. Ez a legújabb támadás a szólásszabadság ellen a hadititkok kohójában edzett atomipar részéről, melynek elmúlt 60 éve hazugságok, ködösítés és megszegett ígéretek szövevénye.                       Kumi Naidoo Szöulban

Mitől fél az atomipar és annak kormányzati támogatói? Mit remélnek a békés Greenpeace-esek elüldözésétől? Mi takargatnivalójuk van? És mi az, amit el akarnak hallgatni Korea népe elől?

Április 17-én adtuk ki a Maszatos adatok című jelentést – amelyben arra mutatunk rá, hogy az internethasználat hatalmas növekedését főleg piszkos energiákkal látják el. Az Apple, az Amazon és a Microsoft mind gyengén teljesítettek a jelentés alapján, mivel adatközpontjaik üzemeltetését a piszkos szén- és a veszélyes atomenergiával biztosítják.

2010-ben és 2011-ben is felszólítottuk az összes fő internet alapú szolgáltató céget, hogy árulja el a színtiszta igazságot a mindannyiunk által nap mint nap használt internetes szolgáltatások által felhasznált elektromos energia mennyiségéről és típusáról.

Az Apple április 18-án reagált (idézet a New York Times-cikkből):

„A [Maszatos adatok című] jelentésre reagálva kiadott nyilatkozatában az Apple első alkalommal ismertette, hogy az adatközpontjuk körülbelül 20 millió wattot fog fogyasztani teljes kapacitással üzemelve – amely sokkal alacsonyabb, mint a Greenpeace 100 millió wattos becslése. A Duke Energy áramszolgáltató területén egymillió watt árammal 750-1000 háztartást lehet ellátni.”

Az Apple reakciójában határozottan - és kivülállók számára egész meggyőzően cáfolta a Greenpeace állításait szerverparkjaik szénenergia-függéséről.

Nincs ebben semmi meglepő: az almásfüzitői vörösiszaptározón veszélyes hulladékot keverő cég is cáfolta, hogy kockázatos volna a tevékenységük, a Verespatak helyére ciános zagytározót tervező cég is cáfol minden problémát (szóvivőjük szerint a 2000-es ciánszennyezésnél a halak éhen pusztultak) és a fukusimai reaktort üzemeltető cég is határozottan állította másfél éve, hogy atomerőművük teljességgel biztonságos.

 A Greenpeace tegnapelőtt megjelent „Maszatos adatok” tanulmányára reagálva Urs Hölzle, a Google műszaki infrastruktúráért felelős alelnöke a New York Times-nak úgy nyilatkozott:

„A cég üdvözli a Greenpeace tanulmányát, és úgy hiszi, ez fokozni fogja az ipar összpontosítását a megújuló energiára.”

Hölzle hozzátette:

„Rengeteg időt és erőforrást fordítottunk arra, hogy a Google annyira energiahatékony legyen, amennyire csak lehetséges; hogy megújuló energiaforrásokat használjunk; illetve hogy beruházásokkal támogassuk a megújulóágazatot. Örülünk az ilyen jellegű jelentéseknek, amelyeknek köszönhetően egyre nagyobb figyelmet kapnak az ipar ezen fontos ügyei.”

Míg a Google magas osztályzatokat kapott a tegnapelőtti jelentésünkben, más informatikai óriáscégek, mint az Apple, a Microsoft és az Amazon továbbra is piszkos szenet használnak az adatközpontjaik energiaellátására. Szánj egy percet a cselekvésre, és szólítsd fel az Amazon, az Apple és a Microsoft vezérigazgatóját arra, hogy tisztítsák meg a felhőiket!

Életünkben napról napra mind nagyobb szerepet tölt be a szakszóval felhőnek hívott jelenség. A hatalmas adatközpontok számítási felhőiben tárolódnak leveleink, zenéink, fényképeink és státusz-üzeneteink, mindaz, amivel barátainkkal és családunkkal a neten át kapcsolatban vagyunk.

Amik működésük során rengeteg villamos energiát emésztenek fel. Jelentős részük piszkos, veszélyes energiaforrásokból származik: szén és atomerőművekből.  A probléma gyorsan növekszik. Ha az IT-szektor egy önálló ország lenne, a világ országai között az ötödik legnagyobb fogyasztású volna, - és ez az energiaigény 2020-ig a háromszorosára fog nőni. Csak ebben az évben 19%-kal nőtt az IT szektor energia-felhasználása. Három hónap alatt. 

A sok kütyüt ugyanakkor szén helyett tiszta energiával  is lehetne üzemeltetni. Az olyan vállalatok, mint a Google, a Yahoo és a Facebook már most élen járnak azzal, hogy saját adatközpontjaikat tiszta energiaforrásokkal táplálják, részben Nektek köszönhetően.

Más vállalatok azonban még nem fogták fel az üzenetet. A Greenpeace International ma jelentést adott ki, amelyből kiderül, hogy az Apple, az Amazon és a Microsoft az egyre nagyobb 21. századi felhőiket piszkos 19. századi szénenergiával üzemeltetik.  (A jelentés magyar összefoglalója itt van.) Te fontos vagy ezeknek a vállalatoknak, és hallaniuk kell, hogy tisztább felhőt szeretnél.

Ha neked sem tetszik, hogy adataidat szenes árammal tárolják, akkor küldj üzenetet az Apple, az Amazon és a Microsoft vezérigazgatóinak!  

Mikor ezeket a sorokat írom, már csak alig több mint két óra van hátra és a Titanic a jéghegynek ütközik. A csillogó teremben zene szól, finom  szivar füstje száll, táncolnak. Néhány szinttel lejjebb, a szegények osztályán is zajlik még az élet. Kártyáznak, iszogatják az olcsó bort, bizonnyal szerelmek is szövődnek – ez osztálytól függetlenül lehetséges, mint tudjuk. Smith kapitány engedett a hajótulajdonos-társaság jelenlévő vezetőjének: maximális sebességgel haladnak a sötét óceánon, ha időben érkeznek Amerikába, még elérik a lapzártát, hír, tán címoldalas, lesz a Titanic első útjáról. Több, mint kétezer kétszáz sors haladt gyanútlanul a végkifejlet felé.

Száz év elteltével is, az emberek delejes bűvölettel néznek erre a történetre, olvassák újra, nézik meg filmen, s kísérik figyelemmel az újabb és újabb expedíciókat az óceán fenekére, a roncsok, a mélység világába. A Titanic ember-mesévé vált, szimbólummá, jellé, amelynek üzenetét, mint valami kollektív tudatalattiból előbukkant szépséges rémséget, még nem fejtettünk meg. Azt hiszem ez az 1200 áldozatot követelő szerencsétlenség volt a legújabb kori emberiség első, brutális, technikai katasztrófája – már ha eltekintünk a fegyvertechnikától.  Az elsüllyeszthetetlennek hirdetett luxushajót két és fél óra alatt elnyelte a sötét és hideg óceán.

Forgatom, nézegetem ezt az ügyet, mint valami varázsgömböt. Az órám este tizenegyet mutat. Negyven perc múlva elkezdődött valami, ami máig ható érvénnyel van jelen a tudatunkban – s így az életünkben is. Utólag persze könnyebb okosnak lenni. Innen, utólag simán tekinthetjük figyelmeztető jelnek, újfelmutatásnak, mordulásnak a természet részéről : ember ne képzeld magad többnek, mint ami vagy! Nem volt ember, s ha volt, hangja elveszett a profit-dáridó hangzavarában, aki kiáltott volna: a Titanic vészharangkongatás! Rossz az irány és a sebesség uraim! És ugyan ki adott volna hitelt egy huhogónak a kézzel fogható haszonnal, az anyagi jólét – már akinek -, soha nem látott gyarapodásával szemben.

 A katasztrófának persze lettek praktikus következményei. Jégradarral szerelték fel a hajókat, a Titanic testvérhajóján megépítették utólag a dupla oldalfalat, kötelező lett a távírászok éjszakai ügyelete, jobban odafigyeltek a mentőcsónakok számára. A részletek tökéletesedtek, az egész pedig folytatta útját a pusztulás felé. A magam részéről szívesen kihagytam volna a történelemből az 1912-őt követő néhány évtizedet. A több tízmillió áldozattal együtt. De úgy látszik az emberiségnek annyi beleszólása volt a saját életébe, mint a Titanic utasainak. A kérdés, hogy mi van most. Itt és most. Mert ez az egyetlen értelmes kérdés, amit feltenni érdemes.

 Vannak ugyan hamis próféták, akik elsüllyeszthetetlennek tartják hajónkat, s vannak egészen kitűnő radarok, meg mentőcsónak-készletek, de ha a tényeket nézzük, nem hogy megakadályozni, de előre jelezni, sem sikerült mondjuk az elmúlt harminc évben egyetlen természeti katasztrófát, a társadalmiról ne is beszéljünk. Ha a tényeket nézzük, ma is az van, hogy a pénz ugat, a karaván meg halad. Kétségtelen, van némi mozgolódás a fedélzeten, akadnak nyugtalanok, akik úgy gondolják, nem kísértethajóra váltottak jegyet,  de nagy többségében mintha elfogadnók a parancsnoki hídról érkező, áldozati helyzetjelentéseket, ugyanúgy, mint mondjuk a meteorológiait, mondván, biztos így van, de ha nem, akkor sincs mit tenni.

A magam részéről most üzenem a kapitánynak – nem tudom hány éves -, hogy kizárólag a saját szememnek, és a saját fülemnek hiszek. És nem érdekelnek a prognózisok, hogy majd és mikor lesz kánaán, s az sem, hogy a múlt következményei most miért lehetetlenítik az életet „objektíve”. Ünnepélyesen jelentem, hogy a saját életemben átadom a parancsnokságot, s innentől nem a fejemre, hanem a szívemre hallgatok. Ami itt és most dobog. Ennek szellemében pedig, nem fogadom el sem kicsiben, sem nagyban, hogy (ember)áldozatokra van szükség ahhoz, hogy hajónk előre jusson. S tekintve, hogy –egyelőre- földlakó vagyok, minden természet elleni merényletet, emberellenesnek tekintek. Következőleg azon leszek, hogy legalább saját környezetemben ezt megakadályozzam.

 Már jóval elmúlt éjfél. A Titanic hamarosan kettétörik, és elsüllyed. Az első útja, egyben az utolsó lett. Miként az a szerelem is fellobbant és véget ért. De amíg tartott, az a legvalóságosabb jelen volt. Maga az élet. Ma már a hétszáz túlélőből sincs senki életben. Ki tudja, hogy ez a kétezer kétszáz lélek, most épp testben van, vagy felhők szélén lóbázza a lábát. De ha internetközelben lennének, lájkolhatnák ezt az írást egyetértésük jeleként..

Ne gondoljon most a kedves olvasó, valami új, technikai csodára, a kétéltű, szárnyas kamionra még kicsit várni kell. A mellékelt videón a forgószél kapott fel egy kamiont, majd ejtette le, a távoli Texasban, még a múlt héten.

Texasról nekem két dolog jut eszembe: a bólogató olajkutak százai – még a XX. század elejéről és a Kennedy ellen elkövetett halálos merénylet 1963-ból. Így utólag úgy tűnik, egyik sem volt jó ötlet. Az –akkor végtelennek tűnő - olajból irdatlan pazarlás – és persze környezetszennyezés lett, a merényletből pedig a vietnámi háború eszkalálódása.

Az index mostani beszámolója szerint, egymás után csapnak le a tornádók, az egyik alig nyolc kilométerre zúgott el Dallas belvárosától – ahol az elnököt a gyilkos golyók érték. Ami megtörtént, megtörtént. Így kellett lennie. Az egyes ember életében sincs sok értelme a múlton keseregni. Kicsiben, nagyban egyaránt tanulás az élet, s jó esetben bízhatunk abban, hogy lehetőség nyílik – épp a tapasztalatok alapján, másként folytatni az életet, mint ahogy eddig éltük.

A Leigh Day megerősítette, hogy 2012. március 23-án a legfelsőbb londoni bírósághoz
fordult, miután tárgyalásokat folytatott a Shell olajvállalattal két súlyosan pusztító olajszennyezés miatti kártérítés kapcsán.

Bodo (nigériai település) lakosságának 11 000 tagját képviselő per az első alkalom arra, hogy egy olajtársaság szembenéz az Egyesült Királyságban egy fejlődő ország kis közösségének követeléseivel a környezeti károkért, melyeket ezek az olajkitermelők okoznak.

A jogászok most arra várnak, hogy megközelítőleg egy hónapon belül elkezdődjön a tárgyalás a Shell, és a keresetet benyújtó közösség jogi képviselői között.

Ha Önnek van egy nagy olajtársasága, akkor bizonyára ismeri a problémát: időnként kisebb-nagyobb olajkatasztrófákat okoz, és utána mindenféle zöldek és jogvédők kellemetlenkednek.

Nos, van egy jó hírünk: a Greenpeace USA Teleshop-ja önnek találta ki az olajfolteltávolító csodakendőt!

(Ha nem látod a feliratokat, kattins jobb alul a CC ikonra!)

Szőnyi Dániel (Dönci) – magyar hegyimentő és mászó aktivistánk beszámolója:

Megtisztelőnek éreztem a Greenpeace felkérését, hogy mint hegyimentő csatlakozzam a japánok szent hegyére indított expedícióhoz és ahhoz a kicsiny nemzetközi csapathoz, akik ennek a majd 4000 méteres vulkánnak a tetejére vitték fel több mint 100 000 ember atomenergia-mentes jövőért küldött üzenetét, szolidaritásul a fukusimai atombaleset áldozataival. Nagyon sokat jelentett ez nekem, hiszen rengeteget aggódtunk a tavalyi földrengés és az azt követő katasztrófa idején barátainkért, kollégáinkért.

Hajnali fél három. Lábaim még mindig fáradtak voltak az előző napi 1200 méter szintkülönbségtől, mikor elindultunk a Fudzsin az alaptáborból. A többiek arcát is álmosnak láttam, jó páran nem tudták megszokni az itteni időzónát. Sajnos az akklimatizációs napunk végül a csúcsmászás napja lett. Ki kellett használnunk a legutolsó lehetőséget a következő vihar előtt. A Fudzsi téli arca a szélsőséges időjárásról híres. Nem véletlen, hogy ekkor szinte senki nem próbál felmászni rá, hiszen a csúcs körüli hőmérséklet a mínusz 50 fokot is elérheti, amit az akár 80 km/órás szél még inkább elviselhetetlenebbé tesz.