Greenpeace Magyarország

 
„Arany. Ez az, ami ember és ember közt különbséget tesz” – ezeket a szavakat Monori mondja, az Eldorádó című, több mint húsz év készült, kiváló, magyar filmben. Ezt a filmet idén szeptemberben már nem lehetne leforgatni az eredeti helyszínen, mert a nyócker tán legjellegzetesebb területének számító teleki téri piac helyén a Lidl Magyarország épít bevásárló központot. Pályázat útján dőlt el a tér sorsa, s vele feltehetően számos kiskereskedőé, őstermelőé, kispénzű környékbelié is.

A Teleki tehát szépen besorol a modernizációs futószalagra, oda, ahol a Lehel és a Rákóczi névre hallgatott piac-társai is végezték. Furcsa, vagy inkább sajnálatos, hogy világunkban  a roskatag, elavult, korszerűtlen helyére csak a rideg, drága, kényelmetlen tud megépülni. Laktam a Teleki téren, ismerem a piac minden zegét-zugát. A talponálló sültkolbászost, a savanyús részleget, az italdiszkontot, a kora reggeli hajléktalan sorbaállókat, a nénikéket, aki már hatkor ott állnak, hogy eladják gonddal termesztett és fáradtsággal felvonatozott árúikat, a nagyhangú és jóhumorú őstermelőket, akik nap nap után árulják a nyílt téren, fejük felett rozzant, esővédő tetővel a tán még nem génkezelt portékát. És persze a rengeteg szomszédolást, ahogy az árusok meglátogatják egymás standjait, együtt kapják be állva az ebédet, s a sok rohangászó, szutykos kölyköt, a seftelő cigányasszonyokat..

Ennek most vége. Aki búcsúzni szeretne a múlt egy darabjától – augusztusig megteheti. Ami pedig az Eldorádót illeti, a filmbéli „aranyigazság” most is érvényesnek látszik. Itt nem a lakossági, (ős)termelői, kiskereskedői érdekek győztek. A termelők ki - (vagy inkább) beszorulnak egy a korábbihoz képest töredéknyi helyre, s oda is nyilván azok, akik képesek lesznek megfizetni a magasabb helypénzt. Ebből pedig nyílegyenesen következik, a drágább ár(ú). Tán nem véletlen, hogy nem is olyan messze, a nyóckerben ott van a Grund, a Pál utcai fiúk egykori, regényes helyszíne, amelyért hiába áldozta Nemecsek az életét, még jó száz évvel ezelőtt.  A csatát megnyerték, a háborút nem. A Profit nála is erősebbnek bizonyult.

 
 

(Kumi Naidoo lányának levele, a grönlandi börtönben csücsülő igazgatónknak.)

A barátaim és lakótársaim Apák napi készülődése kapcsán egyszerre érzek büszkeséget és szomorúságot, tudva, hogy Te egy grönlandi börtönben ülsz az északi-sarki olajfúrások feltartóztatása miatt. Nézve a videókat, ahogy dacolsz a jeges vízzel, és ahogy mászol azon a hatalmas tornyon, miközben vízágyúkat szegezned rád; az idei Apák napja büszkeséggel tölt el, hogy a lányod vagyok, ezt őszintén kijelenthetem.

Több okból örülök, hogy Te vagy az apám. Gyerekként arra neveltél, hogy figyeljek a szociális, gazdasági, és a nemek közötti különbségekből adódó problémákra, illetve a környezeti igazságosságra. Még sohasem volt számomra ennyire egyértelmű, hogy a Föld egy törékeny hely, melyet védeni kell, hiszen ha a kizsákmányolás úgy fog folytatódni, mint mostanában az Északi-sarkon, akkor hamarosan nem lesz mit megóvni. Teljesen őrültségnek látszik, hogy ezek az emberek hasznot húzhatnak a Jeges-tenger jégolvadásából és lehetőségük van arra, hogy még több profitot termeljenek, különösen, amikor ezek ugyanazok az emberek, akik miatt ez az egész káosz kialakult. Számomra és a világszerte megannyi Greenpeace támogató számára, akik mind mögötted állnak, egyértelmű, hogy a tiétekhez hasonló ilyen bátor és közvetlen akciók, az egyetlen reményünk és hogy a józanság győzhet az őrültség felett.

A dal Sajókazán született 5 perc alatt egy játékos foglalkozás során, ami a Védegylet és az Ambédkar iskola együttműködésében valósulhatott meg. A foglalkozás utolsó feladata egy reklám vagy figyelemfelkeltő hirdetés elkészítése volt a szemetelésről vagy újrahasznosításról, ami a térségben igen problematikusnak számít. A srácok rendkívül kreatívan értelmezték a dolgot, nagy örömünkre! 

A 64 éves Kavakami Takesi még mindig emlékszik arra, amikor az 1980-as években a fukusimai Daiicsi erőmű 1-es reaktorának pihentetőmedencéjébe mászott, hogy az éves karbantartási leállás során kefékkel és rongyokkal lesikálja a sugárszennyezést a falakról. Az összes munkás dózismérőt vitt magával, amelyek hangos riasztással jelezték, ha a sugárzásnak való kitettség eléri a megengedett összdózis határát; Kavakami azt mondta, általában ez húsz percbe sem került. „Elviselhetetlen volt, álarcot is viselnünk kellett, és annyira szoros volt – mesélte Kavakami. –  Elkezdtem szédülni. Azt sem láttam, mit csinálok. Azt hittem, a saját izzadságomba fogok belefulladni.”

Az 1970-es évek közepe óta körülbelül 50 egykori munkás részesült kártérítésben leukémia és a rák egyéb fajtáinak kialakulása miatt. Az egészségügyi szakértők azt állítják, hogy noha számos hajdani munkás szenved olyan betegségekben, amelyeket a sugárzó anyagokkal kapcsolatos tevékenységük eredményezhetett, gyakran nehéz bizonyítani a közvetlen összefüggést. Kavakamit gyomor- és bélrákkal diagnosztizálták.

Kazo, Japán – A föld megremegett a fukusimai Daiicsi atomerőműben, és Isizava Maszajuki alig tudott megállni a talpán. Sisakkal a kézben kirohant a munkások készenléti szobájából az erőmű 3-as reaktorában, ahol ő és egy csoport munkás javítási munkákat végzett. Látta, ahogy egy kémény és egy daru fűszálként lengedezett. „Mindenki rémülten kiabált” – emlékszik vissza.

Az 55 éves Isizava az erőmű főkapujához rohant, ám a biztonsági őr nem akarta kiengedni őt az épületegyüttesből. Hosszú kocsisor alakult ki a kapunál, néhány autós a dudára tenyerelt. „A személyi igazolványát kérem” – idézte fel Isizava a szabályos kiléptetési folyamathoz ragaszkodó őr mondatait.

„Miről beszél?” – kiáltott Isizava az őrre. A válla fölött hátranézve egy sötét árnyékot látott a horizonton a tengernél. Még mindig kiabálva folytatta: „Nem tudja, hogy szökőár közeleg?” Isizavát végül kiengedték. Ő nem nukleáris szakértő, még csak nem is a TEPCO, a tönkrement erőmű üzemeltetőjének alkalmazottja. Isizava egy azon képzetlen, ideiglenesen dolgozó segédmunkások ezrei közül, akik a sugárzással kapcsolatos munkáért felajánlott magasabb fizetés fejében Japán és a világ többi országának atomerőműveiben elvégzik a veszélyes feladatok nagy részét.

S minden bizonnyal ők végzik a Greenpeace munkájának legnehezebb részét.

Kumi Naidoo, a nemzetközi Greenpeace igazgatója - aki most a grönlandi börtönben csücsül- állt be Rómában toborozni egy napot. (Ha nem látod a feliratokat, kattints jobb alul a cc ikonra.)

Major Dávid két hetes börtön után hazatért Grönlandról, Kumi Naidoo, a Greenpeace International igazgatója pedig maga is az aktivisták után ment a fúrótoronyra, ennek megfelelően most dutyiban van. Nektek pedig aktivistáink megcsinálták a feliratait ennek a kis videónak. Ha nem látod, kattints a cc ikonra jobb alul.

How Your Money Works from MUSCLEBEAVER on Vimeo.

Az elmúlt 10 napban az Élet Hívó Szava című film Európai premierjét szerveztük a Diverziti Egyesülettel, a Brit Nagykövetséggel és a Vidékfejlesztési Minisztériummal közösen. Május 31-én a nagykövetség termében került először bemutatásra az az amerikai dokumentumfilm, amit a Species Alliance készített a biológiai sokféleség rohamos fogyásáról. Sokkoló, ahogy rádöbbenti az embert, hogy noha ötször többen vesznek részt a természetvédelemben, ötször többet tudunk az élővilágról, ötször annyi pénz áll rendelkezésre természetvédelmi projektekre, mégis vesztésre állunk és a tömeges fajpusztulás ütemét sem tudjuk lassítani!

A Környezetvédelmi Világnapon a Vörösmarty mozi nagytermét megtöltő érdeklődőknek is tetszett a film - nem is csoda, hiszen ők még egy ráadást is kaptak a Diverzitisek jóvoltából! Yann Arthus Bertrand, a Home készítőjének rövid, erdőkről szóló filmjét is megtekinthették, ami azért is igen aktuális, mert 2011 nemcsak az önkéntesség, hanem az Erdők Nemzetközi Éve is.
 

Közlemény, háttéranyagok itt vannak.

Ma Olaszországban népszavazáson, elsöprő többséggel küldték el az atomenergiát a francba. Másodszor, mert 87-ben ezt már megtették, csak Berlusconi és rokonai, barátai, üzletfelei nagyon szerették volna meggyőzni az olaszokat, hogy atomenergia nélkül le fog állni az ország. És tényleg, Olaszországban a megújulóknak esélye sincs, mindannyian tudjuk, hogy mennyivel kevesebb nap süt ott, mint mondjuk a napenergiában vezető Németországban, és tengerpartjuk sincs a szerencsétleneknek, ahol sokat fúj a szél, és lehet ár/apály meg hullámerőműveket telepíteni. (Nota bene: Magyarországon is van elég szél és nap a kifizetődő megújulós erőművek üzemeltetéséhez - lásd Burgenlandot vagy Németországot.)

De az olaszoknak szerencséte több eszük volt, jutalmul lesz sok zöld munkahelyük, meg energiafüggetlenségük. Így a világ harmadik és negyedik legnagyobb gazdasága után (Németország, Olaszország), valamint Svájc után egy újabb ország szakít az atomenergiával. Mint ahogy szakítottak az osztrákok 1978-ban és a svédek 1980-ban. Ezenkívül (referendum nélkül) az ausztrálok, dánok, görögök, írek, lettek, luxemburgiak, máltaiak, portugálok, izraeliek, malájok, újzélandiak és a norvégok.

Viva Italia!

Ezt főként a mikronézek gondolhatják így, s mert a szó elszáll,  a Greenpeace segítségével beperelték Csehországot, ahol a múlt héten hosszabbította meg a kormány egy szénerőmű működési engedélyét 10 évvel. A mikronézeknek a bőrükre megy a játék, mert amerre a szem ellát a Csendes óceán hullámzik köröttük, s a vízszint folyamatos emelkedése belátható időn belül búvárkészülékek használatára fogja kényszeríteni a hazájához hű mikronéz polgárokat.

Nos, ez a korallokban gazdag, képeslapra való szigetország most úgy döntött, hogy bíróság elé viszi a dolgot. A per – ha megvalósul –, precedens értékű lesz, ilyen eszközhöz eddig csak szomszédos országok környezet-konfliktusa esetében fordult a sértett fél.

Van greenpeace-s bulvár is: SZAKÍTOTT AZ ÁLOMPÁR! Lebukott Barbie, tigrisgyilkolásba és erdőírtásba keveredett! Ken szembesült az igazsággal és szakított! 

 (Ha nem látod a feliratokat, kattins jobb alul a CC ikonra.)

És a tények:

A Greenpeace ma nyilvánosságra hozott vizsgálata szerint Barbie, a világ leghíresebb játékbabája is érintett az esőerdők kipusztításában. A babák csomagolásához ugyanis olyan faanyagot használnak, amelyet számos veszélyeztetett állatfajnak, például a szumátrai tigrisnek is otthont adó indonéziai esőerdők irtásával termelnek.

Barbie barátját, Kent utánzó, szmokingba öltözött Greenpeace aktivisták megmászták a játékot gyártó Mattel Los Angeles-i székházát és kifeszítettek egy óriási feliratot: „Barbie: szakítok. Nem járok olyan csajjal, aki szerint az erdőirtás menő.” A Los Angeles-i akció egy globális Greenpeace kampány első lépése, melyben megpróbálják megállítani az indonéziai erdőirtásokban oroszlán szerepet játszó cégeket.

A Greenpeace kutatói törvényszéki vizsgálatokkal és a beszállítói tanúsítványok ellenőrzésével mutatták ki a szörnyű igazságot. Ezek a csomagolóanyagok – melyeket egyébként más játégyártók, példul a Disney is használnak- az Asia Pulp and Paper (APP) termékei.

Indonéziában páratlan sebességgel folyik az erdőirtás. Az indonéz kormány becslése szerint minden évben több mint egy millió hektárnyi esőerdőt pusztítanak el.

A Greenpeace tavaly a világ legnagyobb élelmiszergyártó cégét, a Nestlét kényszerítette rá a Kitkat csokoládé reklámjára kihegyezett kampányával, hogy hagyjon fel az indonéz esőerdők helyén termelt pálmaolaj használatával.

Az APP és a Barbie erdőpusztító tevékenységével kapcsolatos dossziét lásd itt.

Itt pedig a Los Angelesi akcióról készült videó, Barbie 3:35-nél érkezik egy rózsaszín Barbaric nevű buldúzeren.

Két héttel ezelőtt tudósítottunk arról, hogy Észak-Svédországban, Haparanda településen lezártuk azt a raktárat, amiből vetésre szállították volna az Amflora génmódosított burgonyát a földekre. 5 napig (!) akadályoztuk a GM-krumpli természetbe jutását és beszámoltunk annak kockázatairól. Követeltük a növényt kifejlesztő BASF-től a vetés leállítását, az Európai Bizottságtól pedig a burgonya engedélyének visszavonását. Az ötödik napon a hatóságok ahelyett, hogy a fontos antibiotikumok emberre gyakorolt gyógyító hatását csökkentő Amflorát helyezték volna karanténba, aktivistáinkat szállították el a helyszínről.   (fotók és videók az akcióról)

Következő héten Magyarországon járt a svéd agrárminiszter is, mivel Debrecenben rendeztük az Informális Agrár és Halászati Tanácsülést. Így adódott, hogy Hortobágyon a kitartó és kreatív aktivistáinknak sikerült tudatosítani vele, hogy mit vár tőle a svéd és az európai közvélemény. Azt, hogy TILTSA BE AZ AMFLORA vetését Svédországban! A kiemelt biztonsági óvintézkedések ellenére egy Szivárványharcos arcába tudta mutatni svéd nyelven elkészített transzparensünket, aminek következtében Eskil Erlandsson agrárminiszter odament és elbeszélgetett az aktivistával az Amflora és a  mezőgazdasági célú génmódosítás problémáiról. Reméljük, hogy a tőlünk hallott érvelés segítségével hamarosan a német vegyipari óriáscég értésére adja, hogy Svédországnak sem kell az Amflora!

A Greenpeace 2011. május 26-án útjára indított egy kampányt Kanadában a Clover Leaf Seafood vállalat ellen. A kampányra létrehoztak egy paródia weboldalt, és egy utánzat konzervdoboz terjesztésébe is kezdtek. A dobozon a „Csak tonhal?” felirat áll, amely arra próbálja felhívni a figyelmet, hogy milyen károk okozása árán tölti meg a vállalat a konzervdobozait.

„Clover Leaf zöld módszerekről beszél a tonhalfogásai kapcsán, pedig eléggé le vannak maradva a fenntartható előállítás kapcsán”. – nyilatkozta Sarah King, a Greenpeace óceánvédelemért felelős koordinátora. „A vállalat azt közölte, hogy a kutatások eredményeire várnak, hogy hogyan tudnának minél kevesebb veszteségeket okozni a tonhal halászata kapcsán, de sajnos ez a késlekedés nem elfogadható, amíg több ezer tonna sérülékeny faj állományai pusztulnak el, hogy megtöltődjenek a Clover Leaf konzervdobozai.

            Clover Leaf az egyik legnagyobb forgalmazó cég, amely fenntarthatatlan módon zsákmányolt tonhalakból készített termékeket forgalmaz. A vállalat termékei olyan halászatból származnak, amely óriási károkat okoz más tengeri fajok állományában is, úgy, mint a tengeri teknősök, cápák, és tengeri madarak, amelyek a nem kívánt fogások áldozatai lesznek. Mint a legnagyobb konzervforgalmazó cégnek, a Clover Leafnek döntő szerepe van abban, hogy a szupermarketek polcaira fenntartható halászatból származó termékek kerüljenek.

            A legnagyobb károkat a nagytávolságú, és az erszényes kerítőhálós halászat okozza, amelyek emellett halcsalogató készülékeket is használnak. Ezek az eszközök a tonhalak mellett más fajokat is odavonzanak. Ezek a módszerek együttesen olyan fajok állományait is veszélyeztetik, mint a nagyszemű tonhal és a sárgaúszójú tonhal, amelyek a Greenpeace vörös listáján is szerepelnek. Sajnos ezen fajok fiatal egyedei is zsákmányul esnek, mert a rendszer gyakran összetéveszti őket a csíkoshasú tonhalakkal, amelyek a konzervgyártás leggyakoribb célpontjai.

            Greenpeace a weboldalán elindított egy olyan kampányt, hogy az oldalon lehetőséget biztosított arra, hogy minden érdeklődő küldjön be egy tonhalmentes receptet egészen addig, amíg a vállalat úgy nem dönt, hogy felelős tonhalfogásba nem kezd. - nyilatkozta Sarah King.

            A paródia weboldalon a Greenpeace közzétett egy olyan adatot, hogy az erszényes kerítőhálós halászat, amely még halcsalogató rendszert is használ, annyi nem kívánt fogást eredményez, amellyel nagyjából 1 milliárd tonhalas konzervet meg lehetne tölteni évente. A nagytávolságú halászat még több nem kívánt fogást eredményez. Ezekre az eredményekre felhívva a hangsúlyt a Greenpeace lecserélte a Clover Leaf logo alatti jelmondatot, „Love the taste every time” („Szeresd az ízt minden alkalommal”), „Taste the waste every time”-ra („Kóstold meg a pusztítást minden alkalommal”).

            A Greenpeace aktivistái Clover Leaf dolgozónak öltözve Montreal és Vancouver üzleti negyedeiben elkezdtek osztogatni üres tonhalas dobozokat, amelyen a Clover Leaf vállalat tonhal halászatának a tengerekre gyakorolt pusztító hatásai olvashatóak, és persze megtalálható rajta a paródia weboldal címe is. A dobozon látható még egy tengeri teknős is egy horoggal a szájában, és egy négylevelű lóhere a doboz hátulján.

            Az ilyen nagyvállalatoknak jó útra kell térniük, és meg kell mutatni a fogyasztóknak, hogy mennyire komolyan veszik a fenntarthatóságot. A Clover Leaf-nek is követnie kell azt a példát, amelyet már több nagyobb vállalat elkezdett, hogy tonhalzsákmányolásuk minél inkább fenntartható és igazságos legyen.

            A Greenpeace legutóbb felállított 14es rangsora a legnagyobb tonhalkonzerv forgalmazó cégekről is jól mutatja, hogy a Clover Leaf nincsen egyedül a romboló halászatot folytatók között: a kiskereskedelmi forgalomba kerülő tonhalak nagy része nem fenntarthatóan kerül kifogásra. Amióta megjelent a Greenpeace ranglistája, több cég is elkezdett dolgozni a változtatásokon, beleértve a Clover Leaf versenytársait is. A Greenpeace ezen munkája csak egy része a nemzetközi kampányának, amellyel a legnagyobb tonhal-forgalmazó cégeknek szeretnének üzenni. Az Egyesült Királyságban már sikerült meggyőzni a legnagyobb céget, a Princest, és elkezdődött az önkéntes alapon működő jelölési rendszer, amely által a vásárló tájékoztatást kap arról, hogy az adott termék halcsalogató rendszer használata nélkül származó fogásból készült, vagy éppen horgászbottal és horoggal lett fogva. A Greenpeace felhívja a Clover Leaf figyelmét az alábbi módszerekre, és hogy fejezze be a vörös listán szereplő sárgaúszójú tonhal forgalmazását.

Nem szoktunk más cikkeket "csak úgy" itt önálló posztként kiajánlani, de Hargitai Miklós szombati Népszabadságban megjelent cikke/tanulmánya annyira jó és alapos, hogy kivételt kell vele tenni.

Kötelező olvasmány minden gondolkodó ember számára.

"Írásunkban - anélkül, hogy az atomenergiával történő áramtermelés mellett vagy ellen állást foglalnánk - arra teszünk kísérletet, hogy felvázoljuk azokat az érdekviszonyokat, amelyek miatt az évszázad beruházása a törvényhozók és az adófizetők meggyőzése nélkül is zöld utat kaphat." Magyar Atom 2.0

A tudósok valószínűleg megtalálták a világ méhpopulációjának hirtelen csökkenése mögött álló okot – amely a mobiltelefon lehet. A svájci Lausanne-ban végzett kutatás azt mutatta, hogy a mobiltelefonok jele nemcsak összezavarja a méheket, hanem a halálukhoz is vezethet. Több mint 83 kísérlet jutott ugyanerre az eredményre. Mivel az Egyesült Államok (és a világ többi részének) lakosságának túlnyomó többsége rendelkezik mobiltelefonnal, a hatás rendkívül látványos.

A nemrég meghalt nagyszerű feka költő-művész-emberjogi harcos-politikus, Gil Scott-Heron írta ezt a dalt, a Three Miles Islandi atomerőmű katasztrófa hatására. Ha tud valaki egy magyar fordítást, linkelje be!

Szöveg:

Manapság bolygónkon a fajok 1000-10.000-szer gyorsabban halnak ki, mint amennyire a természetes folyamatokból számíthatnánk. A biodiverzitás csökkenése rohamossá vált, így a kutatók már tömeges kipusztulásról is beszélnek.

Az Élet hívó szava: Nézzünk szembe a kipusztulással!
Ez az első egész estés dokumentumfilm, amely feldolgozza az egyre növekvő fenyegetést, amit a példátlan mértékű kihalás okoz a Föld életfenntartó rendszereiben. A film vezető kutatókkal, pszichológusokkal, antropológusokkal, filozófusokkal, indián és vallási vezetőkkel készített beszélgetéseken keresztül mutatja be a pusztulás okait, mértékét és egyes fajok kihalásának lehetséges következményeit. Ezzel egyidejűleg a válság közvetlen okai mögé is betekint, és azt kutatja, hogyan járult hozzá kultúránk, gazdasági rendszerünk illetve a mélyen gyökerező pszichés- és viselkedésmintáink a válsághoz. Sőt ezek a tényezők ugyanazok, melyek a probléma elmélyítéséért is felelősek, sőt még az erre adott válaszainkat is meghatározzák.

A mozipremiert a Greenpeace és a Diverziti Egyesület szervezi.
A vetítés ingyenes! Találkozzunk vasárnap, a környezetvédelmi világnapon, a Vörösmarty moziban, öt órakor!

Engem senki nem kérdezett meg, amikor jegyet vettem a moziba, hogy akarok –é film előtt reklámokat és filmelőzeteseket nézni. Arról sem kérdeznek meg, hogy kérek-é zsákszámra a postaládába akciós tájékoztatásokat, bomba árakról, kivételes kínálatról, s rendkívüli nyereményakciókról. S természetesen az otthoni tévézést sem kívánnám megszakítani autómárkák, intimbetétek és üdülési lehetőségek paradicsomi bőséget és hazugságszagot árasztó bevágásaival.
Ezekben a helyzetekben kimutathatóan rabolják az időmet és a figyelmemet, ami pedig az utcai reklámanyagokat illeti, a tiszta levegőt is: tán jobb, ha nem tudom, mennyi kivágott fa kell ahhoz, hogy e kéretlen, agyonfestett rikoltványtömeg rendszeresen ott éktelenkedjék a kapualjakban és az üzletek bejáratánál.

De a reklám csak a jéghegy csúcsa. Ez a világ – bár látszólag minden szegletében ki van kövezve demokráciával -, egy nagy, globális megnemkérdezés, minden polgára számára. Ha nem így lenne, akkor nem pusztulna föld, víz, levegő körülöttünk, hisz normális ember nem akarhatja tudatosan felszámolna saját életfeltételeit. És mégis ez történik.  Lassan, alig-észrevehetően, szinte suttyomba. S ha ideig-óráig meg is úszhatjuk a dolgot, a jegesmedvék biztos, hogy nem ússzák meg. Ha nincs radikális változás, harminc éven belül elolvad a sarkvidéki jégtakaró.

Az idei reklámzabálók éjszakájának – most hétvégén volt – részeként, egy külön öko-zöld összeállítás is látható lesz. Ennek egyike a svájci greenpeace kétperces produkciója, amelyben egy jéghegy csúcsát véljük először látni, majd kiderül az igazság: egy elpusztult jegesmedve háta fehérlik a víz színe felett.(Itt van 3:25-től.)

Megrendítő ez a képsor, s meghökkentő a hozzá kapcsolódó felirat: A klímának szüksége van rád. Igen konkrétan a Te bosszúságodra, kiállásodra, kreativitásodra annak érdekében, hogy az emberiség hajója ne fusson rá a közelgő jéghegyre, mint annak idején a Titanic, abban a halálos versenyben, hogy ki szeli át hamarább az óceánt. A Titanic tragédiája (1912-ben)  mintha jelezte volna közelgő világválságokat,  amelyek az emberiség történetének legsötétebb századát eredményezték. Pedig az a hajó akkor a kor csúcstechnikáját sűrítette magában.  S nem a technikával volt baj, hanem a szemlélettel, amely pusztulását okozta.  Most sincs ez másképp. A technika kiváló. Világba jó. Mindenki a fedélzetre!

 

Május utolsó vasárnapján szoktuk tartani a Nemzetközi Gyermeknapot.

Mi ezt a kis videót találtuk az alkalomhoz leginkább illőnek. 

Több mint 2ezer évvel ezelőtt, Arisztotelész, a görög filozófus is írt a kékúszójú tonhalak vándorlásáról, és szaporodásáról az „Állatok története” című könyvében. Sőt a római birodalom egyik legszilárdabb iparága volt a tonhal halászata. Manapság a halászat ezen ága az egyik legjövedelmezőbb a világon, de az ipari módszerek, és a védelem hiánya miatt a fenyegetettséggel kell szembenézniük.

1999-ben a Greenpeace kiadott egy közleményt a súlyosan fogyatkozó Földközi-tengeri kékúszójú tonhal-állományról. Az elmúlt 20 évben a felnőtt állományuk 80%-al csökkent. Minden évben egyre több fiatal tonhalat fognak ki, és az illegális halászok is hozzájárulnak az állomány csökkenéséhez. Szóval nagy mennyiségre lenne szükség ahhoz, hogy az állományuk visszaállítható legyen.

Azóta nemcsak a túlhalászat fenyegeti őket, hanem egy új ipari tevékenység célpontjai is lettek, amelyek még inkább megnehezítik a túlélés esélyét. Ez az új módszer azt jelenti, hogy elfogják, elszállítják, és fogságban hizlalják fel a tonhalakat. Az ipari halászhajók tüzetesen átvizsgálják a tengert tonhalért, amelyhez még repülőgépek vagy helikopterek is segítségül szolgálnak.

"Igen veszélyes időszak előtt állunk. Ha nem változtatunk mindazon, amiket rosszul teszünk, mindannyiunknak szenvednie kell majd. Vagy azok pusztítanak el minket, amiket teremettünk, vagy a természet. Földrengés, árvíz, esőzések, súlyos aszályok, hideg telek, villámok, szélvészek figyelmeztetnek, hogy nem követjük a nagy szellem törvényét" - keződik a nagyszerű Neurosis zenekar Takeahnase című száma, mely elsőprő erővel próbálja a hallgató fejébe verni: változtasd meg az életed.  

Szöveg:

Ez egy gonosz változat. De legalábbis bizalmatlan.
Minapi hír, hogy a Siemens kiszáll az atomenergetikai üzletágból. Pedig nem csekély pénzért most bontotta fel együttműködését egy francia céggel és kelt frigyre egy orosszal. A hivatalos indoklás szerint a japán események érlelték meg ezt a – viszonylag gyors - döntést, és a további lépések meghozatalánál „társadalmi és politikai szempontokat is” figyelembe vesznek.
A magam részéről nem ejtek könnyeket a hír olvastán. Inkább arra gondolok, hogy nem változott semmi a világban: tragédiának kell történnie ahhoz, hogy hangyányit mozduljunk az élhető világ irányába. Ez nem gonoszság, ez tény.