A Greenpeace Magyarország politikailag és anyagilag független környezetvédő szervezet, része a több mint 55 országban jelen lévő Greenpeace-irodák hálózatának.
Látványos, bátor és békés eszközökkel hívjuk fel a figyelmet a környezeti problémákra, és azok megoldásaira. Egy élhető és békés jövő érdekében dolgozunk itthon és a nagyvilágban.
Függetlenségünket és szabadságunkat az biztosítja, hogy nem fogadunk el támogatást államoktól, politikai pártoktól és cégektől. Működésünk kizárólag olyan magánszemélyek adományainak köszönhető, mint te!
Tibor Otrosinka:
Néha már nem tudom mit mondjak. "Nemzetközi kutatások szerint a műanyag darabok megtalálhatóak csa... (2018.10.07. 21:48)Vége az eldobható műanyagok korszakának?
Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a konyhában szervezetten tudunk magunknak főzni jófajta házi kosztot, olyat, amilyet csak akarunk.
Azt kihasználandó az irodai legénység és leányság úgy döntött, hogy a központi kajából kivesszük a húst. Figyelem, nem csupa radikál vegából állunk, a számuk egyelőre csak 20% alatt van. Azt viszont, hogy napi egy étkezésből kimarad a hús, azt mindenki kibírja. Arról nem is beszélve, hogy ezzel számottevő mértékben csökkentettük a környezetterhelésünket. Hogy pontosan miként, arról holnap lesz szó.
Előzmények: itt.
Már majdnem két év telt el Junichi és Toru törvénytelen letartóztatása óta, akiket azért vontak vád alá, mert megpróbálták feltárni a bálnaiparban rejlő korrupció és hazugság szálait. A tárgyalás folyamán azóta mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy az ügyészség is a korrupt bálnavadászlobbi pártján áll.
Az atomipar kommunikációsainak konferenciája (PIME2010, Hilton szálló) apropóján összeszedtük, hogy milyen kérdésekre kellene választ találni, mielőtt nekiállnak lekommunikálni nekünk, hogy nincs más út, mint a Paksi Atomerőmű Zrt útja.
A szerző megjegyzése: több ponton nem az eredeti szöveg jött le, néhol vállalhatatlan kitételek kerültek be, pl "a jól megedzett és megfizetett kommunikátorok" jelzős szerkezet, ezt ne rójják fel neki.
Nemrég indította a GP az amazóniai őserdők védelmében a "Minden lépés számít" című kampányát, melynek célja, hogy visszaszorítsa az őserdők írtását. Aminek egyik oka, hogy a helyén marhákat tenyészetenek, amiknek bőréből lesznek a divatos sportcsukák.
A tét nem kicsi, az erdőírtás több CO2 kibocsátással jár mint az autó, repülő és vonatközlekedés együttesen.
Úgy tűnik, egy fontos lépés megtörtént az ügyben, a Nike elkezdett az amazónaszi marha helyett hulladékanyagokból készített cipőkkel kisérletezni (reméljük bejön nekik) és őserdőbarát rendszert dolgozott ki. A hírből úgy tűnik, más cégek is követni fogják példájukat.
Volt már persze olyan is, hogy egy GP-s kampány hatására egy cég kivonult az egyik őserdőből, és átmenti Indonéziába erdőt írtani, de reméljük ezekkel a fiúkkal már nem kell máshol találkozni.
A verespatakiak átírták egy kicsit az Avatar beharangozóját. Nem kellett nagyon ahhoz, hogy róluk szóljon. Beágyazni sajnos nem lehet, úgyhogy ide érdemes kattintani.
Második Klímacsúcs néven, pénteken egynapos konferenciát szervezett a Klímaklub nevű csoportosulás, igazi anti-zöld támogatókkal. Már az első Klímacsúcsról is ezen támogatók érdekében tiltották ki az atomenergiával szemben kritikus civil szakértőket, és a zöld szervezetek azóta bojkottálják a Klímaklub szennyezőket zöldre festő eseményeit.
Az az igazság, hogy szerintünk a klímaváltozás elleni legfontosabb lépéseket akadályozó cégek támogatásával nem lehet valóban elmozdulni a fenntarthatóság felé. Ez nagyon egyszerű: a Magyar Villamosművek, a Paksi Atomerőmű és a Mátrai Erőművek a jelenlegi klímapusztító energiapolitika fő haszonélvezői és bebetonozói, szereplésük egy klímavédelmi rendezvényen csak a rossz példák között képzelhető el, és nem támogatók között.
Az MVM azzal tehetné például a legtöbbet a klímavédelemért, ha felülvizsgálná eddigi üzletpolitikáját, és nem a szennyező energiákat támogatná, hanem innentől a helyben hasznosuló, decentralizált, megújuló energia rendszerbe fektetne. A nukleáris és fosszilis energia ipar pedig azzal tehetné a legtöbbet, ha nem újabb blokkok építéséért és a konkurenciájának számító megújulók visszaszorításáért lobbizna, sőt, lélekben felkészülne arra, hogy egy fenntartható világban hosszú távon nekik nem jut szerep. A nukleáris és fosszilis energia ipar cégei nem érdekeltek az olyan lépésekben, mint például hogy kiaknázzuk Magyarország világszinten is dobogós helyezésű potenciálját a geotermikus energiában, vagy hogy az évek óta engedélyezésre váró, 1500 megawattnyi összkapacitású szélerőművek beinduljanak.
A mostani Klímaklub egyes résztvevői között több, a klímaváltozással szemben valóban elkötelezett, hiteles ember szerepel (nem Herczog Editről van szó!), azonban a Klímaklub valós keretei és valós céljai sajnos a jelenlegi környezetpusztító gyakorlat hazai fő fenntartói és hasznonélvezői szerint vannak szabva.
Jó pár hegységünkban komoly probléma, hogy a megújuló energiára hivatkozva gyönyörű erdőket vágnak tarra és égetnek el az erőművekben. Ami azért is nagy ostobaság, mert ezeket az égetőket mezőgazdasági hulladékra, aprófára tervezték és nem keményfára - ami rövidíti az égető élettartamát és a hatásfok is rossz.
Mindegy, csinálják.
S itt át is adjuk a szót a Civilek a Mecsekértnek, akik a helyi Nemzeti Parknak mondanak köszönetet, mert azok kötelességükhöz híven próbálnak tenni ez ellen valamit.
Ez itt a Greenpeace magyar csapatának új blogja, melynek hadrendbe állásával újabb csúzli szegeződik a globális környezetpusztító gépezet tipró, rozsdás, véres olajtól csepegő, stb lábaira. A bloggal elsődleges célunk az lesz, hogy jól érezzük magunkat. Előre szólunk: nem ez fogja megváltani a világot, és nem veszünk mindent nagyon komolyan! Viszont rendszeresen be fogunk mutatni olyan videókat, melyeket nem csak azért érdemes megnézni, mert azzal egy társadalmilag fontos üzenetre kattintók számát növeljük, hanem mert annyira színvonalas. Rendszeresen fogunk a Greenpeace magyar csapatának életéből kisebb-nagyobb, az ismerősök számára remélhetőleg érdekes dolgot kiszivárogtatni, és olyan dolgokat is el fogunk itt mondani, amik a GP hivatalos kommunikációjába diplomáciai, taktikai okokból nem fértek be. Szeretnénk megjeleníteni azt a hangulatot, közösséget ami a Greenpeace körüli világmegváltásban számunka fontos és értékes. A blognak nem célja, hogy mindenáron meggyőzze azokat, akik nem értenek egyet velünk valamiben (pedig őket is szeretjük), viszont kiemelten fontosak számára a nyitott, de még kevésbé zöld olvasók.
Úgyhogy aki érdeklődik irántunk, annak érdemes RSS-be tenni az oldalt. Ha nem tudod, mi az és hogy működik, nem kell betojni, mi se tudtuk mindig, aztán kipróbáltuk, és egyből ment: a blog domainje melletti csillagra (ha van) kell kattintani, és onnantól a könyvjelzőkre (bookmark) kattintva egyből bejön a blog. Ha az élő könyvjelzőt választod, akkor ugyancsak egy kattintással láthatod, hogy tálaltunk-e új olvasnivalót, ezt a narancssárga kockában fehér negyed körívekkel díszes ikonnal teheted meg.
Biztos, hogy segítenél a Mexikói-öbölben kiömlött olajat feltakarítani? Rengeteg beszámolóban megjelent, hogy számos egészségügyi kockázata van egy ilyen olajkatasztrófának. Többek között a Mexikói-öböl partvidékén élők, az utóbbi hónapokban rendszeres fejfájásokra és hányingerre panaszkodtak és jól láthatóan megnőtt azoknak a száma, akik ilyen tünetekkel látogattak el az orvosukhoz. Most jelentették be a CNN-nél, hogy akik az 1989-es alaszkai Exxon Valdez olajkatasztrófánál segédkeztek (körülbelül tízezer ember), 2010-ig bezárólag, majdnem mindegyikük meghalt.
A szakértő, aki a CNN-nek beszámolt erről hozzátette, hogy azoknak az embereknek, akik huzamosabb ideig az alaszkai katasztrófa helyszínén tartózkodtak, átlagosan 51-re csökkent a várható életkoruk. Ez a tény elég elég komolyan újraértelmezi a Mexikói-öbölben történt balesetet, és azoknak az aktivistáknak, aktivistáinknak a helyzetét, akik részt vettek az öböl kitakarításában. Ha ez az állítás akár csak a közelében jár az igazságnak, már akkor is felmerül a kérdés, hogy miért akarna bárki is a odamenni és segíteni? A Mexikói-öbölben - ha nem is ugyanaz a típusú olaj, de körülbelül 700 millió liter ömlött ki, közel tizennégyszer annyi, mint Alaszkában. A másik, ami aggodalomra ad okot, hogy az öbölben viharos gyorsasággal zsugorodik az olajfolt. Több elmélet is van arra, hogy hova tűnt az olaj. Ed Owens szakértő - és mások- szerint az olaj máris lebomlott a természetben, visszakerülve ezzel a körforgásba, ami jó. Mások attól tartanak, hogy észrevétlenül úszik valahol a tenger felszíne alatt, ami súlyosbítja a helyzetet.
Az igazság az, hogy ami a Mexikói-öbölben elterült, az egy „mérgező leves”: metán, benzin, hidrogen szulfid és egyéb rendkívül mérgező vegyületek (pl.: Corexit 9500) keveréke. Ezeknek az anyagoknak a belégzése komoly egészségügyi problémákat okozhat, de az igazság az, hogy ezeknek a hosszútávú szövődményeit még évtizedekig nem fogjuk tudni. Viszont a korai jelentések nem túl biztatóak. Már most rengeteg munkás, akik segítenek az olajkatasztrófa helyszínén, panaszkodik influenza-szerű tünetekre. Egy másik jelentés szerint, csak Louisiana államban 162 megbetegedett önkéntest tartanak számon.Egy pensacolai helyi híradó szerint, azok az emberek, akik Escambia partjaira kirándultak, felső és alsó légúti problémákkal, valamint hányinger, fejfájás, szemirritáció tünetekkel fordultak orvoshoz. Tehát, mit vonhatunk le ebből?
Még mindig korai lenne bármit is kijelenteni, de amikor megtörténik egy ilyen tragédia, és utána több száz ehhez hasonló panasz derül ki, a kórházakban ugrásszerűen megnő a betegek száma, akkor már felmerülhet bennünk, hogy itt sokkal többről van szó, mint "néhány" madár, növény és hal kipusztulásáról. Ha az Exxon Valdez eset bármiféle bizonyíték lehet, akkor nagyon sok embernek korai halált fog okozni az olajkatasztrófa.
Persze az olaj nem fog eltűnni magától, valakinek fel kell takarítania, de ki vállalná ezt a kockázatot?
Talán a BP vezérigazgatója Tony Heyward és más magas beosztású személyek feltűrhetnék az ingujjukat, és elpucolhatnák a mérgező iszapot. Ez az ő mocskuk. Takarítsák fel ők.
A tárgyalások egész éjjel folytatódtak, és még mindig nem értek véget. Sokan itt a tárgyalóteremben tértek nyugovóra, vannak, akik most is szundítanak a beszédek alatt. A 2,5 oldalas dokumentumot, amelyről tegnap este Obama a nagy fejlődőkkel (mint Kína, India, Brazília) egyezett meg, most már úgy néz ki, egy-két kivétellel minden ország elfogadta. Sajnos az úgynevezett „Copenhagen Accord” (Koppenhágai Megegyezés) azonban messze nincs összhangban a tudomány által diktált tételekkel. Egyáltalán nem tartalmaz kibocsátás-csökkentési célkitűzéseket, nem tartalmaz utalást arra, hogy jogilag kötelezővé váljon, tehát messze nem felel meg az elvárásoknak és nem elegendő ahhoz, hogy elkerüljük a klímakatasztrófát. A klímafinanszírozás kérdése ugyan megjelenik benne; rövidtávon 2010-2012 között 30 milliárd dollárt, hosszabb távon pedig 2013-2020 között évente 100 milliárdot folyósítana a fejlett világ a fejlődőknek az alkalmazkodás és a kibocsátás-csökkentés elősegítéséhez. De a finanszírozás forrásáról nem beszél konkrétan, tehát azt még nem tudjuk, hogyan fog összeállni ez az összeg. És azt sem lehet tudni, hogy ez a dokumentum hogyan illeszkedik a Keretegyezmény jogi procedúrájába. Továbbra is folytatódik a plenáris, és rengeteg a nyitott kérdés….Egyelőre nem lehet tudni, mikor lesz vége.
Hahó, éjjel 1 óra van. Az elmúlt 3-4 napban semmilyen előrelépés nem volt a tárgyalásokban. 18-án este az USA előrukkolt egy dokumentummal, amely a legkisebb mértékben sem tükrözi azokat a tudomány által diktált tételeket, amelyek a katasztrofális klímaváltozás elkerüléséhez szükségesek lennének.
Már a tegnapi nap is több szempontból is rendhagyóan kezdődött. Hogy mást ne mondjak, behavazódtunk, minden szép fehér lett reggelre a városban. És a hó mindent olyan barátságossá tett. A Bella pedig kiürült, hiszen tegnap és ma a civil és kormányközi szervezetek képviselői közül már csak összesen 1000-en léphettek be, a körülbelül 25-30.000 regisztráltból. Furcsa is volt ilyen gyorsan bejutni reggel, amikor a biztonsági ellenőrzésen gyakorlatilag átsuhantunk.
A tárgyalások azonban a szép hó ellenére sem haladtak sokat. Ugyan kiderült, hogy az USA esetleg hajlandó lenne elköteleződni a klímafinanszírozás kérdésében, de semmi másban nem volt előrelépés. Ma pedig már elvileg véget kellene, hogy érjen a konferencia. De egyelőre nagyon nagy az összevisszaság, mindenki rohangál ide-oda, nem tudni, hogy lesz-e valami, vagy összeomlik itt a végén minden.
Tegnap megérkeztek a miniszterelnökök és államfők. A repülőtér és a Bella Center közötti útvonalon a szirénázó küldöttségeket jobbról-balról nagy sárga bannerek fogadták. Az autópálya kerítésén és az úton magyar és más nemzetiségű aktivisták a világ vezetőit cselekvésre szólították fel.
A második magyar csapat is megérkezett erdei szállásunkra a rövid havannai – az épület beceneve, ahol a legtöbb aktivista szállása található - tartózkodás után. A Greenpeace zászlóshajó, a Rainbow Warrior fedélzetén is jártak, mert szerencséjükre éppen az érkezésük napján horgonyzott le a kikötőben. A kapitány nagy örömmel fogadott minden aktivistát, kijelentve, hogy a hajó mindannyiunké – sajnos ennek ellenére nem kaptuk meg a hajót egy próbakörre :).
Ezt leszámítva a vasárnap továbbra is a várakozás jegyében telt, az szokásos esti megbeszélésen ezúttal a dán Greenpeace igazgatója is megjelent, hogy elmondja, hogy halad a konferencia, és hogy a sok várakozás közepette növelje lelkesedésünket.
Mint ahogyan azt már Barbi megírta, mostanra majdnem minden civil szervezet ki van tiltva a konferenciaközpontból, sokan közülük éjszakára is benn akartak maradni, tudván, hogy másnap már nem juthatnak be. Őket hajnali háromkor rúgták ki a Bella Centerből. Közben alternatív konferenciahelyet állítanak fel a GCCA (globális klímaváltozás elleni kampány) tagszervezetei. Úgy hírlik, pénteken újabb demó lesz, amire újra bannereket csinálunk, újra felajánlva munkánkat meg az eszközeinket más kevésbé felszerelt civil szervezetnek is.
Elnézést az eltűnésért, de egy szabad pillanatom sem volt. Tegnap éjjel egyig, tegnap előtt pedig éjjel fél háromig voltam a Bella Centerben. A tárgyalások sajnos nem sokat haladtak előre, mióta utoljára írtam. Mint tudjátok, tegnap óta szigorításokat vezettek be a Bella Centerbe való bejutással kapcsolatban is, ami azt jelenti, hogy több mint harmadával megvágták a civil- és kormányközi szervezetek résztvevőinek számát. A Greenpeace delegáció is megcsappant emiatt, holnaptól pedig már csak pár ember jöhet be. Ja, és a FOE (ami Magyarországon az MTVSZ) és az Avaaz szervezeteit mától teljesen és végleg kizárták a konferenciáról, mert tegnap itt bent az EU ellen akcióztak robotnak öltözve.
A szerdai, éjszakába nyúló megbeszélések után másnap reggel végre mi, magyar aktivisták is elindulhattunk a régóta tervezett akciónkban, aminek célja a Koppenhágába érkező vezető politikusok megszólítása volt.
Az önkénteseket hat csoportba osztották, mindegyiknek külön helyszín, de hasonló feladat jutott. Mi a konferencia központ felé indultunk. A feltűnésmentes odajutásért hármasával utaztunk az elővárosi vonattal, majd metróval egészen a helyszínig.
Aktivista csapatunk, akik a héten keltek útra, hogy segítsenek történelmet írni Koppenhágában reggel ötkor, huszonkét órás utunk végén érkezett meg a koppenhágai szállásunkra, amit az aktivisták csak mint Havannát emlegettek. Két órányi alvás után, reggeli és készülődés zajára ébredtünk. Havanna egy hatalmas fehér hangár, amely a tengerparton, Koppenhága külterületén található. A kikötőben rögtön szembetűnnek a szervezet piros motorcsónakjai, bent a falakat számtalan motiváló transzparens borítja . Az épület telis-tele van a világ minden részéről érkezett lelkes, elszánt Greenpeace aktivistákkal, akik már javában a számukra kiosztott feladatokon dolgoztak.
Fagypont, szél, dühös, órákig jéghidegben álló delegáltak és megfigyelők. A kapukon kívülről nézve így kezdődött a konferencia második hete. Pesszimista blogbejegyzés kép nélkül.
Hatalmas felvonulásnak lehettünk tanúi szombaton, hiszen a klíma megmentéséért rendezett megmozduláson résztvevők száma – a nagy hideg ellenére - egyes források szerint elérte a százezret is. A Greenpeace aktivisták egész héten keményen dolgoztak azon, hogy emlékezetesé tegyék az eseményt. Százával készültek a transzparensek a koppenhágai kikötőben, az önkéntesek első számú főhadiszállásán.
... és kétszázötven aktivista harminckét országból. Minden készen áll a tüntetésre, most lett vége az utolsó eligazításnak. Ma, december 12-én délután egykor indul a Global Day of Action nemzetközi demonstrációja, de egyeseknek már reggel fél kilencre a helyszínen kell lenni. Hosszú nap lesz.
Mindenki fáradt az akció első (az építésben résztvevőknek, mint például nekem és Johnnynak a második) hetében. Merthogy a "Havanna" warehouse lakói számára a konferencia egy nagy kéthetes akció, melynek minden percében, éjjel és nappal aktivistaként állnak a nyilvánosság előtt: az utóbbi napokban egy dán televízió filmezte a bannerkészítést, az esti eligazítást, az étkezéseket (vagyis nagyjából mindent), a rendőrség pedig unalmában napi kétszer látogat minket, természetesen bejelentés nélkül. A szervezők és aktivisták egyre feszültebbek, az alvási és mosakodási lehetőségek (hiánya) sokakat kimerített.
Hétfő óta működik a "Metróállomás Kávézó", a Greenpeace talán legdirektebb és egyben legbarátságosabb akciója. Minden hajnalban kimegyünk a konferencia-központ bejáratához, és kávéval kínáljuk az érkező delegáltakat, akik közül sokan metróval érkeznek. Kikérdezzük őket, és meghívjuk a Klímamentő Állomás aznapi programjaira.
Ma van a konferencia ötödik napja… Már több mint egy hete itt vagyok, Koppenhágában és hát elég gyorsan eltelt idáig. Nagyon kemények a napok, minden reggel 6:00 körül kelünk, már 7:30-kor Greenpeace-es koordinációs megbeszélés van, 8:45-től pedig Greenpeace regionális (nekem EU-s) megbeszélés. Utána rohanás a Bella Centerbe és aztán tárgyalások hada egészen estig. Már lóg a nyelvem. De az adrenalin és a hit, hogy valami jó fog történni a következő héten, persze éltet.
Továbbra is nagyon pörög az élet itt Koppenhágában. Ma van a konferencia harmadik napja, és most már egész jól elboldogulok a rengetegben. A hangulat teljesen felemelő és magával ragadó. Elképesztő az az ember áradat, ami nap mint nap megfordul a Bella Centerben (a konferencia helyszínén); kormánydelegáltak, kormányközi és civil szervezetek képviselői a világ minden pontjáról. Ennyi nemzetiséget egy helyen még sosem láttam (olyan mini országokból is, amikről sosem hallottam azelőtt) És a legtöbbjük szeme előtt egyetlen cél lebeg: egy új, klímavédelmi megállapodás létrehozása. Vicces, hogy miközben mindenki siet egyik tárgyalásról a másikra a Bella Center zavarbaejtő folyosóin, egyik kezében lóg egy laptop, másikban egy „coffee to go”, a hónuk alá csapva egy adag dokumentum, és még mindezt megfejelve minimum egy mobillal és egy válltáskával. Hát kb. így nézünk mi itt ki… Én is egy kisebb fajta karácsonyfaként rohangálok így A-ból B-be, mint egy mérgezett egér.
Ez a (kétéves) hazai gyártású plakátunk úgy bukkant most újra fel, hogy meghívták egy 
Biztos, hogy segítenél a Mexikói-öbölben kiömlött olajat feltakarítani? Rengeteg beszámolóban megjelent, hogy számos egészségügyi kockázata van egy ilyen olajkatasztrófának. Többek között a Mexikói-öböl partvidékén élők, az utóbbi hónapokban rendszeres fejfájásokra és hányingerre panaszkodtak és jól láthatóan megnőtt azoknak a száma, akik ilyen tünetekkel látogattak el az orvosukhoz. Most jelentették be a CNN-nél, hogy akik az 1989-es alaszkai Exxon Valdez olajkatasztrófánál segédkeztek (körülbelül tízezer ember), 2010-ig bezárólag, majdnem mindegyikük meghalt.